Johann Joachim Winckelmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Joachim Winckelmann
Johann Joachim Winckelmann (Mengs Raphael festménye 1755)
Johann Joachim Winckelmann (Mengs Raphael festménye 1755)
Született 1717. december 9.
Stendal
Elhunyt 1768. június 8. (50 évesen)
Trieszt
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása régész, művészettörténész, régiségkereskedő, könyvtáros
Iskolái
  • Luther Márton Tudományegyetem
  • Jénai Egyetem
Halál oka gyilkosság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Joachim Winckelmann témájú médiaállományokat.

Johann Joachim Winckelmann (Stendal, 1717. december 9.Trieszt, 1768. június 8.) német régész. A mai értelemben vett művészettörténet első írója, a tudományos régészet megalapítója. A németországi klasszicizmus szellemi megalapítója.

Életrajz[szerkesztés]

Szegény családból származott. Apja foltozó varga volt. 1748 és 1754 között a Drezda melletti Nöthnitzben dolgozott könyvtárosként. 1755-ben Rómába utazott, majd több utat tett Nápolyba, ahol ekkor tárták fel Herculaneum városát. Jelen volt Pompeji ásatásainak kezdeténél is. Nevét ismertté a firenzei Ph. Stosch gemmakabinetjének katalogizálása tette 1760-ban. E katalógusban körvonalazódnak előtte az antik görög művészet korszakai. Albani bíboros személyében hatalmas pártfógója akadt, aki könyvtárosának fogadta fel. 1763-ban a pápai kamara antikváriusa lett, feladata a régiségek feletti őrködés, az ásatások engedélyezése és irányítása volt. Miután már több műve jelent meg az antik művészet problémáiról, egyre dolgozott a Geschichte der Kunst des Altertums ("Az ókor művészetének története") című korszakalkotó művén. Ez a modern művészettörténet első írása. Megállapította a görög művészet stílusait, korszakait és ideáltípusait, a római másolatok között azonban még nem tudott különbséget tenni. A római művészetet el sem ismerte önállónak, előzményként tárgyalta viszont az egyiptomi és az etruszk művészetet. A könyv 1764-ben jelent meg, óriási visszhangot keltett. Nemcsak a klasszicizmus alapelveit fektette le (a görög művészetet kell utánozni), hanem a stílustörténetet is megalapította, amit a művészettörténet első paradigmájaként emlegetnek. Esztétikája és világnézete szorosan összefűződött, a stílustörténet első műve platonikus keretekben magyarázható. Szintén platonikus keretekben magyarázható a görög nép iránti vonzalma, a férfi ideáltípusként való felfogása, ami költeményeiben is érvényesül (ezt pusztán homoszexualitása nem magyarázza). Winckelmann 1768-ban rablógyilkosság áldozata lett: Triesztben egy útja során Francesco Arcangeli szakács miután hurokkal megpróbálta megfojtani, 6 késszúrással meggyilkolta azon érmék miatt, amiket Mária Teréziától kapott. Gyilkosát néhány hónappal később kerékbe törték, Winckelmannt pedig a trieszti székesegyház templomkertjében temették el.

Írásai[szerkesztés]

  • Description des pierres gravées du feu Baron de Stosch, 1760.
  • Gedanken über die Nachahmung der griechischen Werke, 1755.
  • Anmerkungen über die Baukunst der alten Tempel zu Girgenti in Sizilien, 1762.
  • Geschichte der Kunst des Alterturms, 1764.

Emléke[szerkesztés]

  • A római és athéni régészek évente megrendezik a Winckelmann-napokat december 9-én, a születésnapján.
  • Évente megrendezik a Winckelmann-cup régészhallgatók focibajnokságát
  • Róla nevezték el a 11847-es sorszámú kisbolygót 11847 Winckelmannnak

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Ernst Gombrich: Művészet és fejlődés, Bp., 1987.
  • C. W. Ceram: A régészet regénye (Gondolat Könyvkiadó. 1965)
  • [1]