Johann Joachim Winckelmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Joachim Winckelmann
Johann Joachim Winckelmann (Mengs Raphael festménye 1755)
Johann Joachim Winckelmann (Mengs Raphael festménye 1755)
Született
1717. december 9.[1][2]
Stendal
Elhunyt
1768. június 8. (50 évesen)
Trieszt
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása régész, művészettörténész, régiségkereskedő, könyvtáros
Iskolái Luther Márton Tudományegyetem
Halál oka gyilkosság
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Joachim Winckelmann témájú médiaállományokat.

Johann Joachim Winckelmann (Stendal, 1717. december 9.Trieszt, 1768. június 8.) német régész. A mai értelemben vett művészettörténet első írója, a tudományos régészet megalapítója. A németországi klasszicizmus szellemi megalapítója.

Életrajz[szerkesztés]

Szegény családból származott. Apja foltozó varga volt. 1748 és 1754 között a Drezda melletti Nöthintzben dolgozott könyvtárosként. 1755-ben Rómába utazott, majd több utat tett Nápolyba, ahol ekkor tárták fel Herculaneum városát. Jelen volt Pompeji ásatásainak kezdeténél is. Nevét ismertté a firenzei Ph. Stosch gemmakabinetjének katalogizálása tette 1760-ban. E katalógusban körvonalazódnak előtte az antik görög művészet korszakai. Albani bíboros személyében hatalmas pártfógója akadt, aki könyvtárosának fogadta fel. 1763-ban a pápai kamara antikváriusa lett, feladata a régiségek feletti őrködés, az ásatások engedélyezése és irányítása volt. Miután már több műve jelent meg az antik művészet problémáiról, egyre dolgozott a Geschichte der Kunst des Altertums ("Az ókor művészetének története") című korszakalkotó művén. Ez a modern művészettörténet első írása. Megállapította a görög művészet stílusait, korszakait és ideáltípusait, a római másolatok között azonban még nem tudott különbséget tenni. A római művészetet el sem ismerte önállónak, előzményként tárgyalta viszont az egyiptomi és az etruszk művészetet. A könyv 1764-ben jelent meg, óriási visszhangot keltett. Nemcsak a klasszicizmus alapelveit fektette le (a görög művészetet kell utánozni), hanem a stílustörténetet is megalapította, amit a művészettörténet első paradigmájaként emlegetnek. Esztétikája és világnézete szorosan összefűződött, a stílustörténet első műve platonikus keretekben magyarázható. Szintén platonikus keretekben magyarázható a görög nép iránti vonzalma, a férfi ideáltípusként való felfogása, ami költeményeiben is érvényesül (ezt pusztán homoszexualitása nem magyarázza). Winckelmann 1768-ban rablógyilkosság áldozata lett: Triesztben egy útja során Francesco Arcangeli szakács miután hurokkal megpróbálta megfojtani, 6 késszúrással meggyilkolta azon érmék miatt, amiket Mária Teréziától kapott. Gyilkosát néhány hónappal később kerékbe törték, Winckelmannt pedig a trieszti székesegyház templomkertjében temették el.

Írásai[szerkesztés]

  • Description des pierres gravées du feu Baron de Stosch, 1760.
  • Gedanken über die Nachahmung der griechischen Werke, 1755.
  • Anmerkungen über die Baukunst der alten Tempel zu Girgenti in Sizilien, 1762.
  • Geschichte der Kunst des Alterturms, 1764.

Emléke[szerkesztés]

  • A római és athéni régészek évente megrendezik a Winckelmann-napokat december 9-én, a születésnapján.
  • Évente megrendezik a Winckelmann-cup régészhallgatók focibajnokságát
  • Róla nevezték el a 11847-es sorszámú kisbolygót 11847 Winckelmannnak

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb120260458

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Ernst Gombrich: Művészet és fejlődés, Bp., 1987.
  • C. W. Ceram: A régészet regénye (Gondolat Könyvkiadó. 1965)
  • [1]