Kerékbe törés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kerékbe törés

A kerékbe törés egy főként a középkorban használt kivégzésnem volt.

A kínhalálra ítéltet rendszerint széttárt karral és lábbal, fekvő helyzetben a földön fekvő gerendákhoz (vagy létrához) kötözték, majd végtagjait egy nagy kerékkel összetörték úgy, hogy az elítélt élve maradjon, más esetben bottal tördelték el a kerék vagy a létra fokai mentén az elítélt végtagjait, miután ahhoz kötözték azokat. Néha azonban a mellét vagy a fejét is bezúzták, hogy megrövidítsék szenvedéseit. Az így összezúzott testet a kerék küllőihez kötözték és fölerősítették egy földbe ásott gerenda vagy karó tetejére. A kerékre olykor éles vaspengéket is szereltek. Némely kivégzettnek levágták a fejét is, majd gyakran arra a karóra tűzték, amire a testét tartó kereket is felhelyezték.

A keresztény vértanúk gyakori kivégzési módja volt, később általában gyilkosságért, rablásért és gyújtogatásért elítélteket törtek kerékbe.

Ily módon végezték ki Gyulafehérvárott 1785. február 28-án az erdélyi parasztfelkelés két vezetőjét is, Horeát és Cloșcát. [1]

A kerékbe törést nyilvánosan, közönség előtt hajtották végre, még a 19. század elején is.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerékbe törés témájú médiaállományokat.
  1. Tarján M. Tamás: Horea és Closca kivégzése Gyulafehérváron (magyar nyelven). rubicon.hu. (Hozzáférés: 2014. október 31.)