„Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Az árvíztől a bezárásig: Kép, 1896 |
|||
78. sor: | 78. sor: | ||
*[[Klauzál Gábor]] (1804–1866) politikus |
*[[Klauzál Gábor]] (1804–1866) politikus |
||
*[[Koch Sándor (orvos)|Koch Sándor]] (1925–2009) orvos, [[virológia|virológus]] professzor, az [[Magyar Tudományos Akadémia]] doktora, a [[járványos gyermekbénulás|gyermekbénulás]] elleni [[Salk-vakcina]], majd a [[Sabin-csepp]] magyarországi előállítója |
*[[Koch Sándor (orvos)|Koch Sándor]] (1925–2009) orvos, [[virológia|virológus]] professzor, az [[Magyar Tudományos Akadémia]] doktora, a [[járványos gyermekbénulás|gyermekbénulás]] elleni [[Salk-vakcina]], majd a [[Sabin-csepp]] magyarországi előállítója |
||
*[[Kopasz Bálint]] (1997-) |
*[[Kopasz Bálint]] (1997-) olimpiai-, világ- és Európa-bajnok [[kajak]]ozó |
||
*[[Kovács Mihály (piarista)|Kovács Mihály]] (1916-2006) piarista szerzetes, középiskolai tanár |
*[[Kovács Mihály (piarista)|Kovács Mihály]] (1916-2006) piarista szerzetes, középiskolai tanár |
||
*[[Lőw Immánuel]] (1854–1944) szegedi [[rabbi|főrabbi]], orientalista, művelődéstörténeti író |
*[[Lőw Immánuel]] (1854–1944) szegedi [[rabbi|főrabbi]], orientalista, művelődéstörténeti író |
A lap 2021. augusztus 6., 15:54-kori változata
Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium | |
Az iskola bejárata és temploma | |
Alapítva | 1719/1720 |
Névadó | Dugonics András (ember) |
Bezárva | 1948–1991 |
Hely | Magyarország, Szeged |
Mottó | Pietas et litterae |
Típus | egyházi fenntartású gimnázium |
Oktatók száma | 56 |
Tanulólétszám | 442 (gimnázium), 245 (alapfokú művészeti iskola) és 58 (kollégium) |
OM-azonosító | 029752 |
Tagozatok | hatévfolyamos: természettudományos orientációjú; négyévfolyamos: sport-tehetséggondozó, emelt óraszámú angol nyelvi, általános |
Elérhetőség | |
Cím | 6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. |
Postacím | 6701 Szeged, Pf. 1132 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 16′ 07″, k. h. 20° 08′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 07″, k. h. 20° 08′ 24″ | |
A Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium weboldala |
A Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium Szeged híres kegyesrendi (piarista) intézménye, a város legrégibb iskolája.
Az iskola történelme
A kezdetek
Szeged városa 1719-ben kötött szerződést a piarista renddel: „…nem másra volna kedvünk, hanem, hogy Tisztelendő és dicséretes Piaristák szent szerzetét tellyesen Városunkba be hozzuk (…) hogy az említett dicséretes, hasznos szerzet az iffjuságot, a mely akkoráig vadon és parasztul nevelkedett fel mind városunkban, mind körülfekvő tartományokban, tudományokban felnevelhesse”. Az alapítási oklevelet III. Károly király 1720. február 20-án írta alá. A magyar piarista rendtartomány tizenkettedik kollégiuma lett a szegedi. 1898-ig ez volt a város első és egyetlen gimnáziuma. Az első, roskadozó épületben kialakított rendházat a népnyelv „Hatrongyos”-nak nevezte. 1721 őszén nyílt meg az iskola 110 tanulóval, két osztállyal – az egykori pestises kórház, a Lazaretum épületében. Az intézmény rangot és tekintélyt jelentett a város számára, a város művelődése két évszázadon keresztül összefonódott az iskola történetével. 1735 és 1789 között a rendszeresen előadott iskoladrámák a város színjátszását jelentette. Ennek az időszaknak volt diákja a későbbi névadó Dugonics András is.
Az árvíztől a bezárásig
Az 1879-es szegedi nagy árvíz a város jelentős részét elpusztította és az iskolát is erősen megrongálta. 1886-ra a város állami hitelből építette meg az új épületet, amely az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb középiskolájaként évente több mint 800 diákot nevelt. Az első világháború után a trianoni békeszerződés következtében a gimnázium elvesztette hagyományos bácskai és bánáti beiskolázási körzetét. Ennek ellenére 1934 és 1945 között az ország egyik legrangosabb humán tantervű gimnáziuma volt.
1945-től kezdve a gimnázium alsó osztályai fokozatosan megszűntek, és helyüket a piaristák által igazgatott, római katolikus Szent Gellért általános iskola felső tagozatának osztályai foglalták el. 1948-ban államosították az intézményt Dugonics András Állami Gimnázium néven. Egy tanév után azonban megszüntették az iskolát, tanulóit a város különböző középiskoláiba kényszerítették. A rendházban levő szerzeteseket 1950 januárjában egy éjszaka teherautóra rakták és Vácra vitték. 43 éven keresztül nem volt Szegeden piarista oktatás. Az épületbe a Szegedi Tudományegyetem egyik természettudományi tanszékét költöztették.
Az újraindulás
Az 1989-90-es változások után az egyházi iskolák működésének engedélyezésével egy időben kezdődött a szegedi piarista iskola újjászervezése. A város engedélyt adott ideiglenes épületekben a tanítás megkezdésére. 1991. augusztus 25-én indult meg a 248. tanév a kölcsönkapott felsővárosi minorita kolostorban, majd egy évre rá egy barakképületben a Maros utcában. A négyosztályos gimnáziumi képzésben történő oktatás a lányok kirekesztésével indult, az iskola 1994-ben a hatosztályos képzésű osztályokkal egészült ki.
A régi iskolaépület helyett állami kárpótlással új iskola építését kezdte meg a piarista rend a Szeged várostól kapott telken az újrókusi városrészben. Az újraindulás saját épületének felszentelése 1999. augusztus 25-én Kalazanci Szent József ünnepén volt. Az ünnepélyen Orbán Viktor akkori miniszterelnök a hit és hazaszeretet iskolájának nevezte a piarista iskolát, biztatta az ifjúságot, hogy szerencsésebb nemzedék lesz, mint bármelyik a 20. században.
Az új, impozáns épületegyüttes templommal egészült ki, melyet 2001. június 17-én szentelt fel Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke. A templom patrónusai az 1936-os spanyol polgárháborúban vértanúhalált halt piarista szerzetesek, akiket 1996-ban avatott boldoggá II. János Pál pápa.
Az iskolában négy- és hatévfolyamos képzés folyik, és a 2013/14-es (251.) tanévtől már engedélyezték, hogy lányok is tanulhassanak az intézményben. Az iskola újraalapításának negyed évszázados évfordulóját 2016-ban ünnepelték. 2019-től megszüntették a négyévfolyamos, emelt óraszámú német nyelvi képzést.
Egykori neves tanárok
- Csaplár Benedek (1821–1906) piarista szerzetes, irodalomtörténész, néprajzi gyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
- Dugonics András (1740–1818) piarista szerzetes, író, egyetemi tanár
- Öveges József (1895–1979) piarista szerzetes, fizikus, Kossuth-díjas
- Sík Sándor (1889–1963) piarista szerzetes, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas
Egykori neves diákok
- Angyal Dávid (1857–1943) történetíró
- Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató, művészettörténész, a katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását
- Beszédes József (1787–1852) vízépítő mérnök
- Bibó István (1911–1979) jogász, társadalomfilozófus, politikus
- Csetri Lajos (1928–2001) irodalomtörténész
- Dank Viktor (1926–) geológus
- Dugonics András (1740–1818) piarista szerzetes, író
- Ferenczy Lajos (1930–2004) mikrobiológus
- Gerentsér László (1873-1942) atléta, vívómester, sportszakíró
- Gönczy Lajos (1881–1915) olimpiai bronzérmes atléta, magasugró
- Gyulay Endre (1930–) a Szeged-Csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke
- Herczeg Ferenc (1863–1954) író, színműíró, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és másodelnöke
- Horváth Mihály (1809–1878) pap, történész, politikus
- Juhász Gyula (1883–1937) költő
- Katona József (1791–1830) drámaíró
- Klapka György (1820–1892) honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter
- Klauzál Gábor (1804–1866) politikus
- Koch Sándor (1925–2009) orvos, virológus professzor, az Magyar Tudományos Akadémia doktora, a gyermekbénulás elleni Salk-vakcina, majd a Sabin-csepp magyarországi előállítója
- Kopasz Bálint (1997-) olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kajakozó
- Kovács Mihály (1916-2006) piarista szerzetes, középiskolai tanár
- Lőw Immánuel (1854–1944) szegedi főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író
- Magay Dániel (1932–) világ- és olimpiai bajnok vívó, vegyészmérnök
- Maróczy Géza (1870–1951) mérnök, sakkozó, nagymester, sakkolimpiai bajnok
- Mályusz Elemér (1898–1989) történész, a magyar középkorkutatás egyik legjelentősebb alakja
- Márta Ferenc (1929–2010) kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
- Nótári Tamás (1976–) római jogász, klasszika-filológus, medievista
- Ortutay Gyula (1910–1978) néprajzkutató, politikus
- Paskai László (1927–2015) ferences szerzetes, pap, bíboros, esztergom-budapesti érsek
- Révai Miklós (1750–1807) nyelvész, egyetemi tanár
- Salgó László Péter (1986–) jogász, az Igazságügyi Minisztérium jogszabály-előkészítés összehangolásáért és közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára
- Schütz Antal (1880–1953) piarista szerzetes, teológus
- Solymosi Frigyes (1931-2018) Széchenyi-díjas kémikus, fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
- Somogyi Szilveszter (1872–1934) jogász, 1915-től Szeged város polgármestere
- Sőtér István (1913–1988) Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár
- Szádeczky-Kardoss Samu (1918-2004) klasszika-filológus, egyetemi tanár
- Tihanyi Károly (1914-2006) magyar-latin szakos tanár
- Toroczkai László (1978–) újságíró, lapszerkesztő, politikus, Ásotthalom polgármestere, a Jobbik alelnöke, majd a Mi Hazánk Mozgalom alapítója
- Tóth Mihály (1846–1925) Szeged főépítésze
- Tömörkény István (1866–1917) író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató
- Zsigmond Vilmos (1930–2016) Oscar-díjas operatőr, rendező
Források
Károlyi Attila: Pietas et Litterae – Dugonics András Piarista Gimnázium, alcikk: Piaristák-Szegeden
https://www.kir.hu/KIR2_INFO/pub/Index/029752