Kovács Mihály (piarista)

Kovács Mihály
Szentes Géza felvétele, 1957
Született	1916. január 2. Szeged
Elhunyt	2006. március 23. (90 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	tanár informatikus szakíró áldozópap
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1942)
Kitüntetései	Rátz Tanár Úr-életműdíj Honvédelemért Kitüntető Cím Mikola Sándor-díj
Sablon • Wikidata • Segítség

Kovács Mihály, szerzetesi neve: Szűz Máriáról nevezett Mihály, a piarista rendi névtárakban: „idősebb” (Szeged, 1916. január 2. – Budapest, 2006. március 23.) piarista szerzetes, fizika és matematika szakos gimnáziumi tanár, cserkésztiszt

„	Már életében elérte azt a megbecsülést, amit pedagógus egyáltalán elérhet: Ő volt a Kovács tanár úr! Ha bárki kiejtette ezt a nevet, a számítástechnikában és a kibernetikában az emberek többsége csak rá gondolhatott, pedig vezetékneve az egyik leggyakoribb név a magyar nyelvben. A tanárok és a diákok még akkor is csak felsőfokon szóltak róla, amikor egy piarista szerzetest nem volt szokás példaképként emlegetni.	”
– Kovács Győző, az első magyar elektronikus számítógép egyik építője

Gyermekkora, tanulmányai

Szegeden született 1916. január 2-án, mint szüleinek hetedik, legkisebb gyermeke. Édesapja Kovács Ferenc asztalosmester, édesanya Rovó Rozália női szabó volt. Hároméves korában veszítette el édesapját, aki az 1919-es spanyolnátha járvány következtében távozott az élők sorából.

A nehéz anyagi körülmények között felnövő gyermeket az elemi iskola négy osztályának elvégzése után édesanyja a szegedi Piarista Gimnáziumba íratta be. Itt tanult tovább nyolc éven át, itt ismerkedett meg a piarista élettel és a cserkészettel. Ezek olyan hatással voltak rá, hogy az érettségit követően felvételét kérte a Piarista Rendbe.

Az 1934-ben Vácott kezdte meg a noviciátust, majd teológiát tanult Budapesten. 1939-ben tett örök fogadalmat, 1941-ben szentelték pappá. A hittudományi tanulmányokkal részben párhuzamosan matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1942).

Egyetemista évei alatt elvégzett egy nyári repülős tanfolyamot és vitorlázó repülői pilóta igazolványt szerzett. (Haláláig érdeklődő figyelemmel kísérte a repülés fejlődését és az űrrepülést is.)

A kezdő tanári évek

Tanári pályáját egykori iskolájában, a szegedi piarista gimnáziumban kezdte 1941-ben, ahol mennyiségtant, természetrajzot és gyorsírást tanított. Iskolai munkája mellett diákjai számára repülőmodellező szakkört szervezett és kivette részét a tiszai vízi cserkészetből is. Diákjaival négy vászonkajakot épített. A téli máramarosszigeti sítúrára készülve a Tisza gátján tanította síelni a fiúkat. Az 1942/43-as tanévben a Magyar Falusi Tehetségmentő Mozgalom keretében létrehozott piarista diákotthon egyik prefektusa (nevelőtanára) volt.

Rendi elöljárói 1943-ban a Budapesti Piarista Gimnáziumba helyezték tanárnak. A tanítás és az osztályfőnöki munka mellett itt is aktívan részt vett a cserkészmozgalomban („aero szakkört” szervezett, felújították a cserkészek gumikajakjait, evezéseket és kirándulásokat vezetett).

1944-ben több piarista rendtársával együtt jelentkezett munkára a Vöröskeresztkeresztnél. 1944 őszén a Vöröskereszt irodáit az ország nyugati részére telepítették, így került Kovács Mihály is Szombathelyre. 1945 februárjában itt értesültek a piaristák arról, hogy a németek sok ezer magyar fiút (leventéket) vittek ki – magyar felnőtt vezetők nélkül – Németországba, ahol német katonai segédszolgálatba osztották be őket. Ezért Kovács Mihály, Szemenyei László rendtársával együtt úgy döntött, hogy tábori lelkészként a fiúk után mennek. Több táborban megfordultak és a lelki segítségen túl, több helyen megszervezték számukra az oktatást is. A fiúkkal maradtak a fogságban is. Kovács Mihály 1946 tavaszán az utolsó levente-csoporttal együtt érkezett vissza Magyarországra. Május 6-án szerelt le Kaposvárott és tért vissza a budapesti rendházba.

A háború után

Fizikatanári tevékenysége

1946 őszétől újra tanított. 1948-ban azonban államosították az egyházi iskolákat, feloszlatták a rendeket, ezért két évig zuglói káplánként tevékenykedett.

1950-ben újra engedélyezte az állam két piarista gimnázium működését (Kecskeméten és Budapesten), ettől kezdve, egészen 1982-es nyugdíjazásáig, a Budapesti Piarista Gimnáziumban tanított. A kezdeti évekről írta később Kovács Mihály: „Amikor 1950-ben kétévi kényszerű szüneteltetés után újra megkezdtük a tanítást, sokan meg voltunk győződve arról, hogy ha ez a rendszer marad, akkor néhány év után újra, talán végleg is bezárják iskoláinkat, mert mi elveinkből nem engedhettünk, és nem is szándékoztunk engedni. Anélkül, hogy kimondottan bármikor is megegyeztünk volna, elhatároztuk, hogy amíg taníthatunk, addig igyekszünk olyan iskolát teremteni, amelyre később is vágyakozva emlékeznek vissza.”

Ezekben az egyébként nehéz 50-es és 60-as években bontakozott ki igazán Kovács Mihály fizikatanári tehetsége. Tanári magyarázatai közérthetőek és szemléletesek, a fizikáért nem rajongók számára is sokáig emlékezetesek voltak. Sokat kísérletezett, a méréseknél is arra törekedett, hogy a gondolatmenet és a megvalósítás mindenki számára érthető legyen.

Az ő munkája nyomán lett országszerte híres és elismert fizikaszertára a budapesti Piarista Gimnáziumnak. Az első komolyabb fejlesztés 1953-ban történt, amikor 7000 Ft-ért oszcilloszkópot vett. Ez akkoriban nagy összegnek számított – hiszen egy tanári fizetés csak 1500 Ft volt – és ráadásul túl is lépte az iskola teljes éves fejlesztési keretét. Az 1980-as évek elejéig a nemzetközi katolikus segélyszervezet, a Caritas Internationalis is támogatta a katolikus iskolák szertári megrendeléseit. Így kaphatott a fizika-szertár többek között Geiger-Müller számlálót, Wulf-féle elektroszkópot, folytonos ködkamrát stb. Ebben az időben a Caritas támogatásának köszönhetően az egyházi iskolák szertárai rendelkeztek az országban a legmodernebb taneszközökkel.De Kovács tanár úr és diákjai maguk is terveztek és készítettek kísérleti eszközöket, többek között olyanokat, amelyeket később a Tanszergyártó a forgalmazott termékei közé is felvett: például rádiópad, elektronelhajlást bemutató készülék stb.

Rendszeres kiállítója volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Középiskolai Fizikatanári Ankétjainak. Az eszközkiállításokon bemutatott eszközeiért majdnem minden évben díjat és jutalmat kapott.

1963-ban felterjesztették a Fizikai Társulat legjelentősebb középiskolai tanári szakmai kitüntetésére, a Mikola-díjra. Ezt meg is szavaztak neki, de a minisztérium nem engedte, hogy a díjat egy paptanár kapja. A díjat odaítélők voltak olyan bátrak, hogy abban az évben inkább nem adták ki senkinek. Majd 19 évvel később, 1983-ban kapta meg ezt az elismerést.

Az ötvenes években először a gimnázium Atomfizika szakköre vált ismertté, de az évtized végére a kibernetika (informatika) felé fordult Kovács tanár úr figyelme.

Az 1958-59-es tanévben húsz negyedikes tanulóval indította el az első kibernetikai szakkört. Később már fiatalabbak is bekapcsolódhadtak a munkába. A szakkör inkább egy önképzőkörhöz hasonlított, mint egy szabályos órához. Az egyes témákat – Kovács tanár úr javaslatára és segítségével – egy-egy diák dolgozta fel és adta elő a többieknek. A tematika változatos volt, például: automatizálási problémák, számláló berendezések, analóg számítógépek, mechanikus számítógépek, logikai kapuk, a digitális számítógépek működése, programozás, gépi nyelvek, de még a játékelmélet alapjai is szóba kerültek.

A kibernetikai szakkör keretében készültek el az évek során – a Fizikumban, a diákok kitartó, szombatonként sokszor az éjszakába nyúló munkájával – azok a logikai játékgépek, melyek országos, sőt nemzetközi hírnevet szereztek a budapesti piarista gimnáziumban folyó fizikaoktatásnak:

• 1960 LOGI kártyázógép (zsírozni tudott)
• 1961 Csodamalom (3×3-as mezőn malmozott)
• 1962 Halom (három halomból lehetett elvenni, az nyert aki az utolsót vette el)
• 1963 Műegér (labirintusban megkereste a sajtot, másodjára ütközés nélkül talált el a sajthoz)
• 1964 8-as Kombinett (11 számot rakott sorrendbe, átrendezéssel)
• 1965 Hídverés (két part között vert hidat a gép és egy játékos előre adott pillérekre)
• 1965 Didaktomat (népszerű nevén a feleltető gép)
• 1966 Mikromat (kibernetikai építőkészlet)

A Didaktomatot és a Mikromatot szabadalmaztatták, a Tanszergyár gyártotta ezeket; a Mikromatból 3000 darabot el is adtak. A témáról több cikke jelent meg a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban", az Élet és Tudományban, a Fizika Tanításában és a Rádiótechnikában. (A korra jellemző, hogy publikációkban a Piarista Gimnázium saját nevén nem szerepelhetett, hanem csak mint "Mikszáth Kálmán téri gimnázium".)

A hetvenes években programozói tanfolyamokat is szervezett. 1974-ben sikerült vásárolnia egy akkor újdonságnak számító asztali kalkulátort. Ettől kezdve a számítógépes oktatás kötötte le sok idejét. 1981-ben beszerezte külföldről az iskola részére az első teljes értékű mikroszámítógépet (ZX-81). Az 1983-as években elindult magyar középiskolai számítástechnikai fejlesztés részben az ő kísérleti eredményeire épült. Kovács Mihály a Fizikai Szemle 1983. évi ötödik számától az 1984. évi hatodik számáig hét cikkben mutatta be, hogyan lehet az iskolai számítógépre a különféle fizikai kísérleteket, kísérleti eszközöket „rákapcsolni". 1984-ben már olyan szintet ért el a piarista gimnáziumban a számítástechnika oktatása, hogy elmondhatták, a gimnázium minden érettségizett diákja tanult számítástechnikát.

Egyéb pedagógiai tevékenysége

A cserkészet nagyon meghatározó nevelési eszköz volt életében. Szegeden már rendszeresen kirándult diákjaival. Síelni és evezni tanította őket. Modellező szakkört vezetett diákjainak. A Rákosi rendszerben ugyan betiltották a cserkészetet, de a katolikus gimnáziumokban – ha a név nem is –, de a cserkészet szelleméből, módszereiből sok minden tovább élt.

Budapesten a háború után csónakokat épített diákjaival. Az otthonról hozott gyakorlati érzékét kamatoztatta. Az 1960-as évek elején, eredeti tervrajzok alapján építettek egy kalóz típusú vitorlást: ez lett a Vándordiák. A következő évben egy másik kalózt, majd egy Beluga típusú hajót építettek a diákok, a Fiastyúkot. Több újság beszámolt arról, hogy milyen ötletesek a "Mikszáth Kálmán téri gimnázium” diákjai. Ezekkel a hajókkal valósíthatták meg a két piarista gimnázium diákjai körében legendássá vált nyári vitorlástúrákat.

1982-ben súlyos szembetegsége miatt kellett nyugdíjba vonulnia. Szemműtéte után még egy ideig még segítette a számítógépes szakkörök munkáját. Ebben az időben írta meg neves rendtársának, Öveges tanár úrnak az életrajzát. (Öveges Józsefhez korábban sok évtizedes szakmai és emberi barátság kötötte, televíziós ismeretterjesztő munkáját éveken keresztül a háttérből segítette.) Hagyatékát is ő gondozta.

2006-ban hunyt el a budapesti rendházban. A rákoskeresztúri köztemető szerzetesi parcellájában helyezték örök nyugalomra.

A kortársak szemében

Egyik tanártársa írta róla:

„	Piarista volt, a tanítás töltötte be egész életét. Nagysága abban állt, hogy mindig megérezte a kor szellemét. ... Nem igyekezett mindent maga kitalálni, sőt annak örült, ha diákjai oldották meg a problémát. Nemcsak a különleges elit, a kiugró tehetségek képzését szorgalmazta (ilyen tanítványa is volt több), sokkal értékesebbnek tartotta a közepes tehetséggel párosuló szorgalmas munkát. Mindig megszólítható volt. Bármilyen kísérletet megmutatott fiatal kollégáinak, és igyekezett úgy segíteni, hogy kedve legyen a fiatal kollégának másnap bemutatni a kísérletet. Segítette a fiatalokat, hogy minél jobban tudják tanítani a fizikát.	”
– Görbe László: Kovács Mihály (1916-2006), nekrológ az mkdsz.hu honlapon. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)

Egy volt diákja visszaemlékezéséből:

„	Kovács Mihály sokrétű embernevelő és fizika tanári munkája sokunk számára példa értékű. Pedagógiai tevékenysége azért volt hatékony és eredményes, mert szakmai tudása mindig naprakész volt, tanítványaitól sokat követelt és példát mutatott. Könyveiben a diákok név szerint, társszerzőként szerepelnek, ismerte, tisztelte és szerette őket. Hiteles élete, szakmaszeretete, konstruktivitása és érdeklődése tanítványait is magával ragadta. … A hajóépítés közben rengeteget tanultunk, megismertük a főbb hajótípusokat, a vitorlás részeit, a vitorlázatot, az álló és mozgókötélzetet, a vitorlások szak, és tolvajnyelvét. Miska bácsitól tanultuk meg a vitorlázás fizikáját és a vitorláson és a vitorlással szemléltetett és magyarázott meg számos fizikai fogalmat. Természetesen vitorlázni is ő tanított, és nemcsak fogásokat, hanem a kapitány felelősségét is időben megértette velünk.…”	”
– Nádasi András: In Memoriam Kovács Mihály. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 2.)

Kitüntetései

• Mikola Sándor-díj (1983)
• A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Tarján-díja (1987)
• A Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillag Érdemrendje (1991)
• Honvédelemért kitüntető cím II. osztálya (2003) a leventékért végzett tábori-lelkészi munkájáért
• Rátz Tanár Úr-életműdíj (2003)

Könyvei

• Daloljatok az Úrnak! Imák és énekek r.k. leventék és katonák számára [a Rajna-vidéki és vesztfáliai angol fogolytáborokban levő magyar leventék és katonák számára.] Kiad. Lintorf bei Düsseldorf, 1945
• Gyakorlati út a kibernetikához. Vezérkönyv a "Mikromat" építőkészlethez, Budapest : 1967, 147 p.
• Gyakorlati bevezetés a kibernetikába. Útmutató középiskolai szakkörök számára, Budapest : Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1960, 44 p. (Sorozat: Központi Pedagógus Továbbképző Intézet)
• Kibernetikai játékok és modellek, Budapest : Táncsics Kiadó, 1968, 210 p. (Sorozat: Modellezők könyvtára)
• Kísérletek a szétszedhető iskolai transzformátorral és a katódsugároszcilloszkóppal, Budapest : Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1959, 64 p. (Sorozat: Központi Pedagógus Továbbképző Intézet)
• Negyvenezer magyar levente kálváriája a második világháború végén. Napló 1945. február 16-ától 1946. május 14-ig, Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1999, utánnyomás: 2000, 106 p.
• Néhány kibernetikai játékgép. Bevezetés az automaták tervezésébe, Budapest : Tankönyvkiadó, 1969. 183 p.
• Öveges József, Budapest : OPKM, több kiadás: 1. kiad.: 1993; 2. kiad.: 1995 (Magyar pedagógusok sorozat), 3. bővített kiad.: 2006, 106 p. : ill. 127 p. (Tudós tanárok, tanár tudósok sorozat)
• Rechenautomaten und logische Spiele, Frankfurt/M. : Leipzig : Fachbuchverlag ; Budapest : Akadémiai Kiadó: 1971, 211 p.
• Számítógép a fizikatanításban; Országos Pedagógiai Intézet, Bp., 1985, 180 p.

Források

Görbe László írásai

• Görbe László: Görbe László: Kovács Mihály (1916–2006), in: Fizikai Szemle, 2006/6. 200. o.)
• Görbe László: Görbe László: Kovács Mihály (1916–2006), nekrológ az mkdsz.hu honlapon
• Görbe László: Kovács Mihály piarista tanár, Budapest, 2007, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, (sorozat: Mesterek és tanítványok), ISBN 9789639712065

Egyéb források és külső hivatkozások

• Bogdán Lajos: In memoriam Kovács Mihály SP, in: Piár Futár 2006. márc. , 7. old Archiválva 2013. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Nádasi András: In Memoriam Kovács Mihály Archiválva 2013. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A magyar számítástechnika nagyjai
• Bodnár Ádám: Elhunyt Kovács Mihály, az első magyar középiskolai számítástechnika-tanár. In: NJSZT Mi újság, 2006. május, 11. oldal
• Képes Gábor: Mikromat
• Kovács Mihály: Atomfizika, számítástechnika a Piarista Gimnáziumban (1950–1992), in: Fizikai Szemle 1994/01, 35. o.
• Kovács Mihály főhadnagy, tábori lelkész. Megemlékezés a Katolikus Tábori Püspökség honlapján
• Képes Gábor: Egy út a modern informatikához. Kovács Mihály és tanítványai, Hipergalaktika 03, 2009, p 112-117.
• Képes Gábor: Kovács Mihály és a kibernetika oktatás kezdetei a budapesti Piarista Gimnáziumban, in: Vámos Éva – Vámos Endréné Vigyázó Lilly (szerk.): Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből, Országos Műszaki Múzeum – Áron Kiadó, Budapest, 2005, p 49-53.