Ugrás a tartalomhoz

Sipos István (pedagógus)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sipos István
Sipos István tanár úr
Sipos István tanár úr
Született1934. március 26.
Sátoraljaújhely
Elhunyt2024. január 30. (89 évesen)
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozásaközépiskolai tanár
Iskolái
KitüntetéseiRátz Tanár Úr-életműdíj (2015)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sipos István témájú médiaállományokat.

Sipos István (Sátoraljaújhely, 1934. március 26. – 2024. január 30.)[1][2] Rátz Tanár Úr-életműdíjas[3] magyar kémia–biológia szakos pedagógus.

Élete és munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sipos István egy találkozón

Tanulmányait a ricsei elemi népiskolában kezdte, ahol édesapja, id. Sipos István, az iskola igazgatójaként,[4] az emberek bizalmának kiérdemlője, érdemes szolgája, a falu mindenese volt. Ezt fia is érezte, felemelőnek tartotta, ha tudását ő is szétáraszthatja, azt diákjaival megosztja. Ezért tanulmányait a közeli sárospataki református kollégiumban folytatta. Itt 1945 és 1953 közt tanult.

A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia-kémia szakán végzett 1957-ben.[4] Még ebben az évben volt középiskolájában kezdett dolgozni mint tanár és internátusi nevelő. 40 éven át szolgálta alma materét.[4] Tanóráin kívül kísérletező szakköröket szervezett érdeklődő tanítványainak, segítette felkészülésüket az egyetemi felvételire.

Számos színházi előadást rendezett, ahol maszkmester, díszletfestő és világosító szerepköröket is ellátott.

1960-ban kötött házasságot Kovács Ilona tanítónővel. Három gyermeke és hét unokája született, akik mind sárospataki diákok voltak.

1966-től 1972-ig megyei kémia szakfelügyelő, majd a kémiai munkaközösség vezetője volt. A Magyar Kémikusok Egyesületének megyei elnökségi tagja, az Országos Diákvegyész Napok ötletadója. Diákjaival kiváló eredményeket ért el nemcsak hazánkban, hanem külföldön is.

A református egyházközségben is kiemelkedő munkát végzett. 1990–1996 között a Református Zsinatokon képviselte a Református Kollégiumot. Az egyházközség presbitere és 1999-től főgondnoka volt több éven át.

Számos iskolatörténeti írása is született. 2019-ben a Hegyalja Televízió felkérésére egy 67 perces videóban – "Mesélő sírkövek – séta a sárospataki református temetőben" – mutatta a be sárospataki református temetőben nyugvó - hazai és nemzetközi sikereket elérő -, nem csak egyházi személyek élettörténetét.[5]

Elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 17 alkalommal kapott különböző kitüntetéseket, emlékérmet, emléklapot
  • Szent-Györgyi Albert-emlékérem (1992)
  • Kövy Sándor-életműdíj a Tiszáninneni Egyházkerület Elnökségétől (1999)
  • Rátz Tanár Úr-életműdíj (2015)[6]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Archivált másolat". 2024. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. február 2.
  2. ↑ Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2024020710005862 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
  3. ↑ "Rátz Tanár Úr-életműdíj 2015". 2016. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 24.
  4. 1 2 3 "„A tanár a tanítványait soha ne tekintse valamilyen alacsonyabb rendű lénynek, hanem munkatársának."". 2016. április 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 24.
  5. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=fR870kX0hrI
  6. ↑ "Két szegedi tanár is Rátz Tanár Úr-életműdíjban részesült". 2016. január 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 24.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sipos_István_(pedagógus)&oldid=28877480”