Rahova (Drenóc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rajevo Selo szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rahova (Rajevo Selo)
A Szent Illés templom
A Szent Illés templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségDrenóc
Jogállás falu
Irányítószám 32261
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség987 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság81 m
Terület25,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rahova (Horvátország)
Rahova
Rahova
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 55′ 30″, k. h. 18° 46′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 55′ 30″, k. h. 18° 46′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rahova témájú médiaállományokat.

Rahova (horvátul: Rajevo Selo) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Drenóchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 50, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re nyugatra, a Nyugat-Szerémségben, az ún. Cvelferija területén, a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A török 1536-ban szállta meg a vidéket és 1691-ig volt török uralom alatt. A falu neve török uralom idején 1566 és 1574 között a török adókönyvben bukkan fel először „Rahova” alakban. Ekkor a Szerémi szandzsákhoz és a Szávamenti náhijéhez tartozott, 29 keresztény és 2 muzulmán lakosa volt. A 18. század elején Boszniából érkezett katolikus sokácok települtek ide be. Kamarai birtok volt, majd a vukovári uradalom része lett. 1709-ben már „Rejoselo” névvel írják össze a császári hatóságok. Valamivel később Ludwig Khevenhüller 1720-ban Szlavóniáról és a Szerémségről készített térképén „Raevasellana” névvel találjuk. 1786-ban Franz Stefan Engel császári hivatalnok így ír a településről: „Rajevo Selo egy egyszerű település a Szávánál. 57 vesszőfonású házból áll, ebből 14 szalmával és 43 zsindelyel van borítva. A tisztviselő lakását a szokásos módon építették, valamint egy falusi őrtornyot és egy templomot találunk itt. Az utcákat nem díszítik. Van egy komp a faluban a Száván a falu és Törökország közötti átutazásra.” [2]

A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. A falu a Bródi határőrezred katonai igazgatása alá került. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. 1808-ban átkerült a határőrezred újonnan alakított 12. Drenóci századához. Azóta nevezik az egykori 12. század területét Cvelferijának [3]. A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.

A falu első templomát 1745-ben szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. Ez egy a temetőben álló fatemplom volt. Tíz évvel később a drenóci plébánia egyházlátogatása során egy Szent Illésnek szentelt fatemplomról tesznek említést. Ekkor a faluban 88 házaspár élt, 255 ember gyónt és áldozott, mi9nd katolikusok voltak. A határőrség idején a 18. század első felében, a kereskedelem itt a határőrök katonai kötelezettségei miatt gyengén fejlődött. Csak a 18. század második felében kezdett el fejlődni, elsősorban azért, mert a faluban katonai parancsnoki poszt volt, ahol hajók kötöttek ki és az utasok kompra szálltak át. 1865-ben megalakult a kézműves céh. A falu azonban csakhamar elveszítette kereskedelmi és postaforgalmi szerepét a Vinkovce-Brčko vasút és a vasúti híd megépítésével a Száva folyón Brčko közelében. Mivel ezután összes forgalom közvetlenül Brčkóra ment a falu hanyatlani kezdett. A kézművesek élete sem volt könnyű, mert nem volt munka. Annak érdekében, hogy táplálják a családot, rendes munkát is végeztek.

Az első katonai felmérés térképén „Rajovo Szello” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rajevoszello” néven szerepel. [4]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rajevoszello” néven 170 házzal, 782 katolikus és 82 ortodox vallású lakossal találjuk. [5] A 19. század végén német, magyar és ruszin családok vándoroltak be, de jöttek likai és dalmáciai horvát és szerb családok is.

A településnek 1857-ben 751, 1910-ben 1240 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 66%-a horvát, 14%-a szerb, 9%-a német, 5%-a ruszin, 2%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátoszág része. 1991-ben lakosságának 50%-a horvát, 28%-a muszlim, 8%-a szerb, 6%-a ruszin, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falu álladó szerb fenyegtettségben élt, több ház és az iskola is súlyos károkat szenvedett a szerb tüzérség ágyúzása során. A falunak 2011-ben 987 lakosa volt. 2017. május 17-én a Száva folyó áttört a védtöltésen a falu közelében, ahol a töltés csak néhány száz méterre volt az első házaktól. A falut majdnem teljesen elárasztotta. Az árvíz két életet követelt és nagy anyagi károkat okozott.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
751 975 1.207 1.266 1.239 1.240 1.220 1.244 1.241 1.363 1.434 1.586 1.546 1.476 1.407 987

Gazdaság[szerkesztés]

A település a főutaktól távol esik, de egykor, amikor a forgalom másodlagos jelentőségű volt, nemcsak független, de fejlett és gazdag település is volt, jó életszínvonalú lakossággal. A jó fekete talaj garantálta a bő termést mindenfajta növény termesztésénél. Ezenkívül sok kézműves is működött a faluban: kovácsok, bognárok, borbélyok, asztalosok, szabók, cipészek, ácsok, kereskedők és vendéglősök. A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1805-ben építették későbarokk stílusban. Plébániáját 1807-ben alapították. A plébániának saját emlékkönyve is van, amelyet 1914 óta vezetnek. Szakaszosan írták 1968-ig és azóta rendszeresen írják. Ez az emlékkönyv a plébánia különféle eseményeit tartalmazza.

A faluban a katolikus templomon kívül egy Szent Jozafát görögkatolikus templom és egy pravoszláv templom is van.

Kultúra[szerkesztés]

A „Seljačka sloga” kulturális egyesület helyi csoportját 1935-ben alapították, első elnöke Andrija Vujkovic volt. Különböző előadásokat, kulturális műsorokat szerveztek, könyvtárat és tamburazenekart alapítottak. Ennek az egyesületnek az utódja a mai „Száva” kulturális és művészeti egyesület. A helyi horvát olvasókör 1920-ban jött létre és 1945-ig működött.

Oktatás[szerkesztés]

A helyi oktatás kezdetei 1831-ig nyúlnak vissza, amikor megnyílt a település első iskolája. Az első tanítók Tadijan Palacković, Stjepan Božanović és Luka Jakobović voltak. Az iskola kezdetben egy rossz állapotú családi házban működött. Az iskola építése 1847-ben kezdődött és 1852-ben fejeződött be. 1855-ben az intézménynek 43 tanulója volt. 1866-ban német tannyelvű osztályt indítottak. Az iskolát a honvédő háború alatt elpusztították, helyére új iskola épült. Ma a faluban az Antun és Stjepan Radić nevét viselő gúnyai általános iskola területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

A RAŠK sportklubot 1932-ben alapították. A labdarúgócsapat a megyei 2. ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

A vadásztársaságot 1933-ban alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)