Felsősajó

	Felsősajó (Vyšná Slaná)
	; Felsősajó zászlaja
	; Felsősajó zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Polgármester	Dušan Gallo
Irányítószám	049 26 (pošta Rejdová)
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RV
	Népesség
Teljes népesség	445 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	33 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	482 m
Terület	15,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 47′ 08″, k. h. 20° 19′ 00″48.785600°N 20.316700°EKoordináták: é. sz. 48° 47′ 08″, k. h. 20° 19′ 00″48.785600°N 20.316700°E
	Felsősajó weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felsősajó témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk a szlovákiai Vyšná Slaná nevű településről szól. Hasonló címmel lásd még: Slaná (egyértelműsítő lap).

Felsősajó (szlovákul: Vyšná Slaná, németül: Ober-Salz) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 20 km-re északnyugatra, a Szlovák Érchegységben fekszik.

Története

A falu a 14. század első felében keletkezett a Kun Miklósnak 1320-ban adományozott területen. 1362-ben „Sayowfey” néven említik először. 1427-ben „Felsesayo”, majd 1472-ben is „Felsesayo” néven szerepel oklevélben, ekkor 38 adózó portája volt. 1564-ben „Obersalz”, 1571-ben „Slana Superior”, 1580-ban „Wissne Slana”, 1582-ben „Hornia Zlana” néven szerepel. A Bebekek csetneki uradalmának tartozéka, majd később az Andrássyak birtoka. A 16. században lakói reformátusok lettek, 1590-ből ismert a falu első evangélikus papja. A 17. századtól lakói főként bányászattal keresték kenyerüket, mások földműveléssel, szénégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Sajó. Két tót falu Gömör Várm. Alsónak földes Ura Gr. Andrásy Uraság, Felsőnek pedig több Uraságok; fekszik ez Dobsinához, amaz pedig Nagy Vezvereshez közel, mellyeknek filiájik; lakosaik többen evangelikusok, határbéli földgyeik középszerűek; vashámorjok is van.”^[2]

1804-ben területén a vasérc feldolgozására nagyolvasztó épült. 1828-ban 61 házában 582 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek leírásában: „Sajó (Felső), tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Dopschinához délre egy órányira, a Radzimhegye alatt, 62 kath., 520 ev. lak. Evang. anyaszentegyház. Határja kősziklás, sovány; éghajlata hideg; juhot sokat tart. A csetneki uradalomhoz tartozik.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Felsősajó, sajóvölgyi tót kisközség, 89 házzal és 524, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. A Bebek család ősi birtoka. Már 1362-ben megjelenik. 1423-ban vámhely volt s a Bebekekkel rokon Pelsőcziek bírták 36 jobbágyportáját. Ez időben nevét Felsesayo és Sayowfew-nek írják. 1559-ben I. Ferdinánd Horváth Balázst iktattatja be a Bebekek birtokába. 1648-ban Fejérváry Zsigmond és Nagybányai Gáspár a birtokosai, de 1659-ben már az Andrássyak uradalmához tartozik. 1714-ben a Görgey családnak, később a Sebők családnak is van itt birtoka, jelenleg pedig gróf Andrássy Gézának, Langhoffer Józsefnek és Stankovits Samunak. 1786-ban a községet német és tót néven említik: Obersalz és Wissna-Slana. A községhez tartozó Huszárka nevű dűlő a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, mert az egyik Andrássy, az annak idején e dűlő helyén állott erdőt karhatalommal irtatta ki, mely alkalommal a gróf huszárjai hajtották a népet munkára és őrizték őket az erdőben. Mivel pedig e dűlő talaja meddő és nem terem meg rajta a gabona, ezt a körülményt a lakosok még maig is a nép átkának tulajdonítják. A mult század hatvanas éveiben a község két izben ment át nagy pusztuláson. 1865-ben árvíz, két évvel később pedig tűzvész tett benne nagy kárt. Az ág. h. ev. templom 1500 körül épült. Posta van a községben, távírója és vasúti állomása pedig Dobsina.”^[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 537-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 521 lakosából 519 szlovák volt.

2011-ben 510 lakosából 496 szlovák.

Nevezetességei

Evangélikus temploma 1500 körül épült késő gótikus stílusban. A 17. században előbb reneszánsz, majd a 18. században barokk stílusban építették át. Oltára és barokk szószéke 18. századi.
A községben a Sebők család 1700 körül épített barokk kúriája áll.

Neves személyek

Itt született 1751. november 11-én Szepesi Mihály evangélikus esperes, egyházi író.
Itt született 1769. február 20-án Steigel Mihály evangélikus lelkész, egyházi író.
Itt szolgált Martin Lauček (1732-1802) szlovák ágostai evangélikus lelkész és jegyző.
Itt tanult Genersich Keresztély (1759-1825) mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786-1795), evangélikus lelkész.
Itt tanult Genersich János (1761-1823) történész, pedagógus.

Testvértelepülés

Sajókeresztúr, Magyarország

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Rozsnyói járás m v sz A Rozsnyói járás települései
Rozsnyó (Rožňava)
Alsósajó (Nižná Slaná) · Andrási (Pača) · Annafalva (Hanková) · Barka (Bôrka) · Berdárka (Brdárka) · Beretke (Bretka) · Berzéte (Brzotín) · Berzétekőrös (Kružná) · Betlér (Betliar) · Csetnek (Štítnik) · Csoltó (Čoltovo) · Csucsom (Čučma) · Dernő (Drnava) · Dobsina (Dobšiná) · Felsősajó (Vyšná Slaná) · Gacsalk (Gočaltovo) · Gecelfalva (Koceľovce) · Gócs (Gočovo) · Gömörhosszúszó (Dlhá Ves) · Gömörpanyit (Gemerská Panica) · Hámosfalva (Rozložná) · Hárskút (Lipovník) · Henckó (Henckovce) · Imrikfalva (Dedinky) · Jablonca (Silická Jablonica) · Jólész (Jovice) · Kecső (Kečovo) · Kisfeketepatak (Kobeliarovo) · Kisgencs (Honce) · Kiskovácsvágása (Kováčová) · Kisszabos (Slavoška) · Körtvélyes (Hrušov) · Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie) · Kuntapolca (Kunova Teplica) · Lekenye (Bohúňovo) · Lucska (Lúčka) · Márkuska (Markuška) · Martonháza (Ochtiná) · Melléte (Meliata) · Nagyszabos (Slavošovce) · Oláhpatak (Vlachovo) · Özörény (Gemerská Hôrka) · Páskaháza (Pašková) · Pelsőc (Plešivec) · Pelsőcardó (Ardovo) · Pétermány (Petrovo) · Rekenyeújfalu (Rakovnica) · Restér (Roštár) · Rozsfalva (Rochovce) · Rozsnyórudna (Rudná) · Sajóréde (Rejdová) · Sebespatak (Rožňavské Bystré) · Szabados (Čierna Lehota) · Szádalmás (Jablonov nad Turňou) · Szádvárborsa (Silická Brezová)· Szalóc (Slavec) · Szilice (Silica) · Sztracena (Stratená) · Tornagörgő (Hrhov) · Várhosszúrét (Krásnohorská Dlhá Lúka) · Veszverés (Gemerská Poloma)