Cambrai-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cambrai-i csata
Német katonák egy kilőtt Mark IV-es harckocsit szemlélnek.
Német katonák egy kilőtt Mark IV-es harckocsit szemlélnek.

Konfliktus Első világháború
Időpont 1917. november 20. - december 7.
Helyszín Cambrai, Franciaország
Eredmény A brit offenzíva sikeres, de németek ellentámadása visszaveri őket
Szemben álló felek
Antant:
Egyesült Királyság Nagy-Britannia
USA Amerika
Tengely:
Német BirodalomNémet Birodalom
Parancsnokok
Egyesült Királyság Sir Julian Byng Német BirodalomGeorg von der Marwitz
Szemben álló erők
November 20-án:
8 gyalogos hadosztály
3 lovas hadosztály
476 tank (ebből 378 harci)
14 repülőgépszázad
November 30-án:
15. gyalogos hadosztály
November 20-án:
7 gyalogos hadosztály
November 30-án:
18 gyalogos hadosztály
Veszteségek
45 000 halott vagy eltűnt
179 tank
45 000 halott vagy eltűnt
Térkép
Cambrai-i csata (Európa)
Cambrai-i csata
Cambrai-i csata
Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 10′ 36″, k. h. 3° 14′ 08″Koordináták: é. sz. 50° 10′ 36″, k. h. 3° 14′ 08″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cambrai-i csata témájú médiaállományokat.

A cambrai-i csata (1917. november 20.december 7.) a tankok első sikeres hadászati bevetése volt a nyugati fronton az első világháború idején. A sikeres antanttámadás által elfoglalt területeket a német ellentámadás lényegében teljesen visszafoglalta. A tankok rövid diadala stratégiai eredmények helyett csak propagandagyőzelmet eredményezett.

Háttér[szerkesztés]

Először 1914 őszén merült fel az az ötlet, hogy páncélozott, lánctalpakon közlekedő önjáró lövegeket vessenek be. A brit haditengerészet egy „szárazföldi hajó” tervét javasolta. Végül az amerikai Holt lánctalpas traktora adta a felépítmény alvázát. David Loyd George brit hadianyaggyártási miniszter jóváhagyása után 1916 nyarára Franciaország földjére érkeztek az első Mark I-es járművek, melyeket „vízhordó tank” megjelölés alatt szállítottak az álcázás biztosítása érdekében. Bár az akkori tankok rendkívül lassúak és sebezhetőek voltak, mégis jelentősen növelték a közkatonák harci morálját. 1917 novemberére Douglas Haig tábornok meggyőződve a járművek hatékonyságáról, összevonta Cambrai környékére harckocsijait, hogy azok segítségével törjen át a német front szögesdrótakadályain, miközben a tüzérség támogatja az előretörő gyalogságot.

Antant támadás[szerkesztés]

Sir Julian Byng, hogy biztosítsa csapatainak a meglepetés erejét, a támadást a szokásos tüzérségi zárótűz nélkül kezdte el. A csata november 20-án hajnali 6 óra körül kezdődött el. A támadó erőt hat gyalogos hadosztály és az őket támogató 437 tank alkotta, illetve tartalékban várakozott egy gyalogos és három lovassági hadosztály. A gyalogság a füst takarásában és a tüzérségi tűz fedezete mellett kezdte meg az előretörést. A lassan közeledő, csörömpölő „szörnyetegek” látványa megzavarta a német katonákat és többségüket megfutamította lövészárkából. Így tíz óra alatt a frontvonal nyolc kilométerét sikeresen megszállták az antant erői. A tankok a gyalogság megsegítésére hármas csoportokban tevékenykedtek: az első áttörte a szögesdrótakadályokat és géppuskáival fedezte társait, a második egy köteg gerendát dobott az árokba, amin a harmadik átkelt és biztosította az áthaladást a következő árkon. Flesquières-nél volt egy német géppuskaállás, melynek személyzete 7 tankot is megsemmisített vesztük bekövetkezése előtt. A támadás helyszíne pontos kiválasztásának köszönhetően a gyenge német állásokat védő 34 német ágyút a brit tüzérség eredményesen felszámolta. A német frontvonal mélységi védelemre volt berendezkedve, ezért amint a brit támadás lendületét vesztette, a következő német ellentámadás megakadályozta a további előrenyomulásokat. A britek november 28-áig folytatták támadásukat, és addig körülbelül 10 000 német hadifoglyot ejtettek és 200 ágyút zsákmányoltak.

A német ellentámadás

Német ellentámadás[szerkesztés]

November 30-án reggel 7 órakor átfogó német ellentámadás indult a frissen kialakított brit arcvonal ellen, amely csaknem teljesen visszavette a britek által elfoglalt területeket. Ez nagyrészt az 1916-tól újonnan alkalmazott taktikának volt köszönhető, amely arra ösztönözte a katonákat, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a csata aktuális lendületéhez. Az ellentámadásban bevetették a rohamosztagosokat is, akik vezették a német előrenyomulást Cambrai térségében. A támadásban kifulladt antanterők nem tudtak ellenállni a szervezett német támadásnak. December 6-ára a német támadást leállt, a hadműveletek mindkét oldalon körülbelül 45 000 fő halálát követelték, és az ellentámadás lényegében visszaállította az antanttámadás előtti frontvonalat. A tankok rövid diadala inkább propaganda-, mintsem stratégiai győzelmet eredményezett. Ezt követően az antant vezetői többször is vetettek be tankokat, de tömeges támadást már nem indítottak velük.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Newark, Tim. Sorsfordító ütközetek: 50 csata, amely megváltoztatta a modern történelem menetét, ford. Lattmann Tamás, Nemerkényi Előd, Tóth Gergely, HM Zrínyi Kht. - Zrínyi Könyvkiadó, 78-81. o. ISBN 963 327 379 X [2003] (2004) 

Fordítás[szerkesztés]