Mark I

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mark I
Egy brit gyártmányú Mk I (Male) harckocsi Thiepal közelében 1916 szeptemberében. A jármű hátuljára szerelt segédkerekek a lövész- és harckocsiárok leküzdésében segítette, valamint hidraulikus emelővel kombinálva a kis ívű fordulást
Egy brit gyártmányú Mk I (Male) harckocsi Thiepal közelében 1916 szeptemberében. A jármű hátuljára szerelt segédkerekek a lövész- és harckocsiárok leküzdésében segítette, valamint hidraulikus emelővel kombinálva a kis ívű fordulást

Típus Harckocsi
Fejlesztő ország Nagy-Britannia
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok Nagy-Britannia
Szolgálatban 1916-tól
Gyártó William Foster & Co.
Lincoln Metropolitan Carriage , Birmingham
Gyártási időszak 1916
Gyártási darabszám 150
Háborús részvétel Első világháború
Oroszországi polgárháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 8 fő (parancsnok/fékező, vezető, két "sebességváltó" és négy lövész)
Hosszúság 9,75 m
Szélesség 4,12 m
Magasság 2,41 m
Tömeg Male: 28,45 tonna Female: 27,4 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6–12 mm
Elsődleges fegyverzet 2 db QF 6 fontos(57 mm) Hotchkiss löveg (male) 4 db .303 hüvelykes(7,7 mm) Vickers géppuska (female)
Másodlagos fegyverzet 3 db .303 hüvelykes(7,7 mm) Hotchkiss géppuska (male)
1 db .303 fontos(7,7 mm) Hotchkiss géppuska (female)
Műszaki adatok
Motor Daimler-Knight 6 hengeres, hüvelyszelepes, 16 literes benzinmotor
Teljesítmény 77 kW (105 LE)
Felfüggesztés nincs (a lánctalp a harckocsitest egészén fordul körbe)
Sebesség 6 km/h
Hatótávolság 38 km

A Mark I-es nehézharckocsi, a világ első igazi harckocsija volt. A brit hadsereg fejlesztette ki az első világháború állóháborújának áttörésére. A Mark I a Centipide (Százlábú), vagy egy ideig Big Willie néven, majd véglegesen Mother (Anya) néven ismert prototípusból kifejlesztett harckocsi, amelyet a Holt traktor alvázára terveztek.

Története[szerkesztés]

A Mother először 1916. január 12-én gördült ki a nagy-britanniai lincolni Foster gyár telephelyéről, ami után a Burton Parkig tartó utat is megtette, ahol egy imitált lövészárok és más akadályok leküzdésére is sikeres vállalkozást tett.[1] A következő tesztelésre 1916. január 29-én került sor Lord Salisbury birtokán a Hatfield Parkban. James Gascoyne-Cecil, Salisbury 4. márkija engedélyt adott arra, hogy a privát golfpályája melletti területen különféle akadályokat létesítsenek: brit és német típusú lövészárkokat, egy gránáttölcsért, valamint szögesdrótakadályokat. A harckocsi mindezeket sikerrel vette, így február 2-án már olyan méltóságok előtt mutatkozhatott be, mint Lord Kitchener hadügyminiszter és David Lloyd George lőszerellátásért felelős miniszter (későbbi miniszterelnök). A lánctalpas ismét jó eredményeket produkált, ugyanakkor Kitchener rövid időn belül távozott a bemutatóról, mivel az volt a véleménye, hogy „ezt a háborút ilyen mechanikus játékokkal soha nem fogjuk megnyerni”.[2] A sikeres demonstráción felbuzdulva a bizottság február 8-án V. György brit királynak is megmutatta a harckocsit, akit lenyűgöztek a látottak. Mivel a fejlesztés a király tetszését is elnyerte, ezért szabaddá vált az út az új találmány gyártása előtt.1916. február 12-én a Brit Hadsereg legfelsőbb igazgatási szerve, a Katonai Tanács leadta a rendelést az első 100 harckocsira.[1] A brit Mark harckocsikat a háború végéig fejlesztették és számos változatban készült. Első bevetésükre 1916. szeptember 15-én került sor a Somme-nál, a flers–courcelette-i csatában. A bevagonírozott 59 darab harckocsiból ide csak 49 érkezett meg, a megindulási körzetet 35 darab érte el meghibásodás nélkül. A német arcvonalat 31 darab közelítette meg.

Felépítése[szerkesztés]

Németek által zsákmányolt, majd elvesztett Mark I
Mark I-est álcáznak 1917. decemberében

Gömbölyített rombusz alakú, amelyre azért volt szükség, mert a lánctalpakat a teljes harckocsitesten végigvezették. A korai harckocsik lánctalp- és görgőszerkezete, valamint a feszítőgörgők hiánya miatt más megoldást nem találtak a lánc leesése elleni védekezésre. A lánctalpat a feszített oldalakon 26 darab futógörgő vezette körbe. A lánchajtókerék nem közvetlen, vagy kardános meghajtást kapott a motortól, hanem láncáttételes volt. A botkormányok kezeléséhez egyidejűleg 4 kezelő munkája kellett.

A fegyverek elhelyezése a harckocsitestre függesztett gondolákban történt. A fegyverzetben két altípust különböztettek meg:

A motort a test első részének közepén helyezték el, jobb oldalán a vezető, bal oldalán a parancsnok foglalt helyet. A motorzaj miatt színes jelzőlámpás kommunikációs rendszerrel látták el.

Egyéb adatok[szerkesztés]

  • Mászóképesség: 20°
  • Árokáthidaló képesség: 3,45 m (kiegészítő kerekekkel)
  • Lépcsőmászó képesség: 1,35 m
  • Gázlóképesség: 1,0 m

Alkalmazók[szerkesztés]

A Mark I-t a brit hadsereg és szövetségesei nagy számban vetették be a nyugati fronton. A németek válaszlépése az A7V harckocsi volt, de ez a típus nem volt sikeres, így a németek inkább a brit harckocsikat részesítették előnyben.

Változatok[szerkesztés]

  • Mark I
    • Mark I (Male)
    • Mark I (Female) - csak géppuskákkal felszerelve
    • Mark I (Tank Tender) - a lövegerkélyek helyén acéldobozokkal
    • Mark I (Wireless Tank) - lövegerkélyek nélkül, magas antenna árbóccal

Irodalom[szerkesztés]

  1. ^ a b A „lovasság” visszatérése az első világháborúba – A Lincoln Egyestől az „Anyáig” – Napi Történelmi Forrás (hu-HU nyelven). ntf.hu. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
  2. Fletcher, David: The British Tanks 1915–19. Crowood Press Ltd., Ramsbury, 2001. 45. p.