Az A7V a német hadsereg első sorozatban gyártott harckocsija volt az első világháború során. A harckocsit 1917 májusára fejlesztették ki, az egyre növekvő brit és francia páncélos veszély ellensúlyozására. Az új Sturmpanzerwagen (magyarul páncélozott rohamkocsi) azonban ormótlan konstrukciónak bizonyult, nagy magassága miatt könnyen instabillá válhatott. A járművet 18 fős személyzet üzemeltette, egy darab ágyút és 6 géppuskát szállított. Az A7V-ből mindössze 21 darabot gyártottak a háború során, ez részben a harckocsi rossz teljesítményének tudható be, részben pedig a már addigra túlterheltté váló német hadipar nem volt képes fedezni a gyártás anyagszükségletét. A német hadvezetés a zsákmányolt szövetséges harckocsik használatát részesítette előnyben. A hadtörténelem első páncélos csatáját1918. április 24-én, Villeres-Bretonneux térségében a brit Mark IV-esek és a német A7V-k vívták.