Charleroi-i csata
| Charleroi-i csata | |||
 | |||
| Charleroi-i csata térképe | |||
| Konfliktus | Az Első világháború nyugati frontja | ||
| Időpont | 1914. augusztus 21. | ||
| Helyszín | Charleroi, Belgium | ||
| Eredmény | Német győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Charleroi-i csata
Pozíció Belgium térképén
| |||
 é. sz. 50° 24′ 39″, k. h. 4° 26′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 24′ 39″, k. h. 4° 26′ 39″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charleroi-i csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
A charleroi-i csata avagy sambre-i csata az első világháború egyik ütközete, amely 1914 augusztusában zajlott a belgiumi Charleroi-ban. A támadás része volt a határ menti csatáknak.
Ütközet[szerkesztés]
Augusztus 20-án Charles Lanrezac 5. hadserege egy 40 km hosszúságú frontszakaszon összpontosult a Sambre mentén Charleroi központtal, hogy felszabadítsa Namur erődítményét. Balján André Sordet tábornok lovashadosztálya kapcsolta össze a Brit Expedíciós Haderővel.
Bár Lanrezac már a háború kezdete óta tudta, hogy vissza kell vonulniuk a németek belgiumi támadása elől, de felettese, Joseph Joffre főparancsnok úgy gondolta, hogy Franciaországnak követni kell az alapvető háborús stratégiai tervet, a XVII. tervet, attól függetlenül, hogy mi történik Belgiumban. Joffre el is rendelte, hogy az 5. hadsereg tartsa fel addig a németek, amíg lehet. Sőt augusztus 20-án kiadta a parancsot, hogy a hadsereg induljon meg a Sambre Namur és Charleroi közti szakaszán. Ekkor még Lanrezac sem sejtette (pedig elég reálisan ítélte meg a helyzetet), hogy két német hadsereg vár rá.
Mielőtt azonban megindult volna a francia offenzíva, a német 2. hadsereg (Karl von Bülow) is támadásba lendült a két francia hídfőállás ellen. Tüzérség hiányában azonban nem sokra jutott velük. Augusztus 22-én újra támadott: három német hadtest az egész 5. francia hadsereg ellen. Augusztus 23-án Charleroi is elesett.
Eközben a 3. német hadsereg (Max von Hausen) is átkelt a Meuse (Maas) folyón, és frontális támadást indított a francia jobbszárny ellen, ahol Louis Franchet d’Espèrey tábornok védekezett. A német csapatok megpróbálták elvágni a franciák visszavonulási útját, de Franchet d’Espèrey tábornok hadteste kitartott. Namur feladása és a 4. francia hadsereg ardenneki visszavonulása után azonban Lanrezac is elrendelte a visszavonulást, mert bekerítéstől tartott.
Következmények[szerkesztés]
Lanrezac visszavonulása megmentette a francia hadsereget a döntő vereségtől, és jelentősen hátráltatta a Schlieffen-terv sikerességét.
Források[szerkesztés]
- John Keegan: Az első világháború. (2010) Budapest, Európa Kiadó ISBN 978-963-07-8896-0
- Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest 1988;
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Charleroi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.png){kind=small}