Charleroi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charleroi
A városháza és a középkori harangtorony épülete
A városháza és a középkori harangtorony épülete
Charleroi címere
Charleroi címere
Charleroi zászlaja
Charleroi zászlaja
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Vallónia Vallónia
Közösség A belgiumi francia közösség zászlója Francia Közösség
Tartomány Hainaut tartomány zászlója Hainaut
Járás Charleroi
Polgármester Paul Magnette (PS)
Körzethívószám 071
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 204 670 fő (2015. jan. 1.)
Férfi 48,42%
Nők 51,58%
Népsűrűség 1974 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19 23,69%
20–64 59,05%
65 felett 17,26%
Más nemzetiségűek 14% (2006. július 1.)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta 30,61% (2006. január 1.) %
Átlagos éves jövedelem 10 363 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület 102,08 km2
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Charleroi (Belgium)
Charleroi
Charleroi
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 24′ 41″, k. h. 4° 26′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 24′ 41″, k. h. 4° 26′ 39″
Charleroi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charleroi témájú médiaállományokat.

Charleroi (franciául / vallonul Tchålerwè) belga város Vallónia régióban, Hainaut tartományban található, az azonos nevű közigazgatási körzet központja. A város lakossága több mint 200 000 fő, az agglomerációs településekkel együtt 500 000 fő, és ezzel Belgium 5. legnépesebb települése. A város lakosait franciául Carolorégiens-nek, vagy egyszerűen Carolos-nak emlegetik.

A városban és környékén egészen a 20. századig a nehézipar volt a meghatározó, ma is számos vas- és acél, üveg, vegyi- és elektromechanikai üzem működik itt. Charleroi a központja a franciául Pays noir („fekete vidék”) elnevezésű térségnek, amely régebben főleg szénbányászatáról volt ismert. Erre a mai napig látható meddőhányók emlékeztetnek. Emellett a városban, illetve a Marcinelle nevű résztelepülésen található a belga képregények egyik legnagyobb kiadójának, a Dupuis-nak a központja.

Földrajzi adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charleroi Belgium déli részén, a vallón régióban található, a város a Sambre folyó két partján helyezkedik el. A környéken húzódó vallon dombság természeti kincseire alapozva fejlődött a környék szénbányászata és vasipara, amelyek maradványai, a hatalmas meddőhányók, a mai napig megmaradtak. Jórészt ennek köszönheti a környék a Pays noir elnevezést.

Charleroi várost 1977-ben összevonták a környező településekkel és azóta az alábbi települések tartoznak még ide: Marcinelle, Couillet, Dampremy, Goutroux, Marchienne-au-Pont, Monceau-sur-Sambre, Mont-sur-Marchienne, Jumet, Gosselies, Lodelinsart, Ransart, Roux, Gilly, Montignies-sur-Sambre.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor és ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charleroi és környékén az első modern emberek a kőkorszak idején települtek meg, kereskedelmi és fémfeldolgozási tevékenységük maradványait a Sambre partja mellett tárták fel. Az i. e. 1. századtól középületek, templomok és magánvillák épültek a római megszállás alatt. A Római Birodalom összeomlása után a frankok uralma alá került a térség, majd a Frank Birodalom felaprózódása során előbb a Lotaringiai Királyság, majd végül a Namuri Őrgrófság része lett. A város első említése Charnoy néven a 9. századból származik, amikor a lobbesi apátság egyik adománylevelében említik. A középkor során Charnoy csak egy volt a környék kisebb falvai közül és lakosainak száma kb. 50 fő lehetett.

A modern Charleroi megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város igazi történelme 1666-ban kezdődik, amikor Francisco Castel Rodrigo, Spanyol-Németalföld kormányzója, a király nevében kisajátította a környéket és egy erődítmény építésében fogott a Sambre partján. Ugyanezen év szeptemberében a város korábbi nevét az uralkodó, II. Károly spanyol király tiszteletére Charle-Roi-ra változtatta. A városi plébánia évkönyvében is megtalálható az erre utaló bejegyzés: FVNDATVR CAROLOREGIVM (MLCDVVVI). Egy évvel később XIV. Lajos francia király serege, Turenne tábornok vezetése alatt ostrom alá vette és elfoglalta a félkész erődítményt, amelyet majd Lajos zseniális hadmérnöke, Vauban irányításával fejeztek be. A francia uralom alatt a város királyi előjogokat kapott, a Sambre felett állandó híd épült és a lakosoknak ingyen földet osztottak.

1666-tól a belga szabadságharcig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia hódítás után előbb a hollandok fogták ostrom alá a várost, majd 1678-ban a nijmegeni békeszerződés értelmében a spanyolok visszakapták. 1693-ban a franciák ismét visszafoglalták, majd 1698-ban a rijswijki szerződéssel a spanyolok ismét visszakapták. A spanyol örökösödési háború során előbb a franciák, majd a hollandok foglalták el, míg végül a badeni szerződés 1714-ben az osztrák Habsburg-családnak juttatta. A francia Conti hercege 1745-ben ismét elfoglalta a várost, amelyet 1748-ban adtak vissza az osztrákoknak. Ekkor a város életében is jelentős fellendülés kezdődött, a II. József német-római császár uralma alatt beköszönő nyugalomnak köszönhetően. A szénbányászat, az acélipar és az üveggyártás, amely már majd egy évszázaddal korábban meghonosodott a környéken, most indult igazán fejlődésnek.

1790-ben ismét nehéz idők köszöntöttek a városra, előbb osztrákellenes felkelés tört ki, amely végül a Belgiumi Egyesült Államok megalakulását hozta magával, majd az osztrákok elfoglalták a várost. Őket az 1792. november 6-án vívott jemappes-i csata után a franciák szorították ki, de négy hónappal később az osztrákok visszatértek. 1794. június 12-én a francia forradalmi hadsereg Jean-Baptiste Jourdan tábornok vezetésével döntő vereséget mért az osztrákokra a fleurusi csatában és elfoglalta a várost, amelyet ezután Libre-sur-Sambre-n ak neveztek. 1815. júliusában, a waterlooi csata során elszenvedett végső veresége előtt, Napóleon pár napot itt töltött, majd lemondása után a város, eredeti nevén, az Egyesült Holland Királyság része lett.

1830-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830-ban felkelés tört ki a holland király ellen és a belga szabadságharc győzelme ismét jelentős fellendülést hozott a város életébe, jórészt a hagyományos szénbányászat, acél- és üvegiparra alapozva. Az ipari forradalom kontinentális megjelenésének köszönhetően Charleroi nagy hasznot húzott a környéken bányászott szén kokszolásából, illetve a helyi vasércből előállított acélból. Egész Európából özönlöttek ide a munkavállalók, jelentős részük Olaszországból érkezett és a város lakossága annyira megnőtt, hogy 1871-ben a város körüli falakat teljesen el kellett bontani. Az első világháború során heves harcok folytak a város környékén és ennek megfelelően jelentős károkat szenvedett, mivel a németek mindenáron meg akarták szerezni a Sambre folyó egyik átkelőjét. A második világháború után a város nehézipara hanyatlásnak indult, amelyből a mai napig nem nagyon tért magához. 1977-ben a belga közigazgatási reform keretén belül Charleroi-t összevonták a környékbeli településekkel és ezzel Vallónia legnagyobb, Belgium 5. legnagyobb városa lett.

Városi politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO-világörökség részeként számon tartott középkori harangtorony

Charleroi a francia nyelvű Belga Szocialista Párt (Parti Socialiste vagy PS) egyik fellegvára, a város polgármesterét is ez a párt adja. 2006 októberében az akkori polgármestert, Jacques Van Gompel-t korrupció, csalás és hamisítást vádjával elítélték és börtönbe zárták.[1] Utóda, Léon Casaert, szintén a szocialista párt tagja, de a várost ekkor már hárompárti koalíció irányította. Közvetlenül a 2007-es országos választások előtt a koalíció egyik pártja kilépett, mivel a PS városi képviselői ellen korrupciós eljárás indult.[2] Közvetlenül a választások után a PS az egész helyi szervezetet felfüggesztette és a városi tanács is lemondott.[3] Casaert polgármestert 2007. június 18-án fogták perbe csalás vádjával.[4]

Választási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párt neve Belga helyhatósági
választások, 2000 (%)
Belga helyhatósági
választások, 2006 (%)
Szocialista Párt (Parti Socialiste) 51,4 38,4
Reformista Mozgalom (Mouvement Réformateur) 16,1 24,6
Humanista Demokratikus Közép (Centre Démocrate Humaniste) 9,6 14,4
Ecolo 11,4 8,1
Nemzeti Front (Front National) 6,9 9,5

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maison Dorée
A Sambre folyó a Charleroi Midi vasútállomás közelében
Charleroi belváros, bevásárlóutca
A Szent Kristóf templom

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi repülőtér, amelyet Brussels South Charleroi Airport néven ismernek, Gosselies település közelében található, 7 km-re északra a városközponttól. A repülőtér 1919-ben, mint oktatórepülőtér kezdte meg működését,[5] később egy Fairey típusú repülőket előállító üzem is ide települt.[6]

Manapság a reptér jelentős forgalmat bonyolít le, elsősorban a Ryanair bázisaként, de innen üzemeltetik belga járataikat a Wizz Air és Jet4you, valamint nyaranta az OnAir légitársaságok is.

A repülőtér új terminálját 2008. januárjában adták át az utasoknak,[7] mivel a régi, korszerűtlen terminál már nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket.

A repülőtér fő vonzáskörzete Brüsszel, ahová a reptérről legegyszerűbben a charleroitransfer.com nevű minibuszos szolgáltatással juthatunk el [1].

Városi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi közlekedést a TEC (Transport En Commun) vállalat üzemelteti, amely a vallon régió tulajdonában van. A várost és az agglomerációt buszok, illetve helyiérdekű vasút szolgálják ki (Métro Léger de Charleroi). Utóbbi egyes szakaszain a Vicinal, a régi belga országos villamoshálózat sínjén fut.

Metró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyiérdekű vasút, a Métro Léger de Charleroi a működő részek mellett a tervezett, de soha el nem készült, a félig kész és az elkészült, de forgalomnak soha át nem adott részeiről is hírhedt. Az 1980-as években még összesen 48 km-es hálózatot terveztek, amely vasúti síneken futó nyolc szárnyvonal alkotott volna, ezek a belvárosban, a központi csomóponton találkoztak volna.[8] Ehhez képest csak egy vonal készült el (Petria irányába), egy vonalat félig elkészítettel (Gilly irányába) és a központi szakasz 3/4-ét is megépítették, mindezt 1976 és 1996. között. Egy másik szárnyvonal Châtelet (Châtelineau) irányába is majdnem megépült, már az elektromos vezetékeket, a jelzőkészülékeket és az állomások mozgólépcsőit is felszerelték,[9] de végül soha nem adták át - az indoklás szerint az utaslétszám túl alacsony lett volna.

A központi gyűrű és a Gilly-szárnyvonal befejezését az elkövetkező öt évben tervezi a város vezetése az Európai Beruházási Bank támogatásával.[10] A Gosselies-szárnyvonalat is tervezik megnyitni, mint villamosvonalat, de a Chatelet vonal befejezése továbbra sincs napirenden.[11]

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]