Nemzeti Front (Belgium)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nemzeti Front egy belga szélsőjobboldali frankofón politikai párt. 1985.-ben a párt első elnöke, Daniel Féret alapította. Ez a párt három kisebb pártból jött létre. Ezek a Nemzeti Szocialista Mozgalom, az Új Demokráciáért Unió és a Delta Csoport. 1989 1991 között beolvadt a pártba a Fiatalok Frontja – Belgium és az ebből később létrejött Új Erő Pártja. 2008. december 1. óta a párt elnöke Daniel Huygens.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Front választási programjának középpontjában elsősorban a magrebek és a törökök bevándorlása áll. A párt ideológiáját – elsősorban reklámjai – populistának, reakcionistának és nacionalistának írja le. A párt megalakulása óta annak n9vekedlse folyamatosan a szüntelen, hol kisebb, hol nagyobb méreteket öltőbelháborúknak volt kiszolgáltatva.

Helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belga Nemzeti Frontnak jelenleg egy képviselője van az alsóházban (Patrick Cocriamont) és a szenátusban is. (Michel Delacroix).

A közvéleményben kialakult képet leginkább az indirekt reklámok határozzák meg, melyek a francia Nemzeti Fronton keresztül határozzák meg. A párt logója és mozaikszava lényegében megegyezik a francia pártéval, amelyik azonban mindenféle kapcsolatot tagad.

Számos olyan szervezet létezik, melynek kimondott célja ennek a pártnak a támadása. Mindemellett a francia média és a frankofón pártok egyaránt a Nemzeti front azon elképzelése ellen fordultak, hogy hozzanak létre egy karantén vonalat. Azonban 2006. október 8-án lezajlott megyei és helyi választásokat megelőző kampányban a Nemzeti frnt még csak megjelenési lehetőséghez sem jutott a médiában.

2008. novemberben több okból kifolyólag felfüggesztették a párt támogatását. Mindezen felül a választási pénzek elköltését felügyelő bizottság a könyvelésekben talált hiányosságok miatt zár alá vették a kampánypénzeket is.[1]

Belviszály a párt vezetéséért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daniel Féret, a párt alapítója és élethosszig elnöke és környezete számos fontos pozíciót foglalt el a párton belül, s így szoros ellenőrzésük alatt tudták tartani a pártot. Ez a kizárólagos hatalom alakította ki azokat a problémákat, melyek hatására 1985. és 2005. között több mint harminc alkalommal hagyták el a pártot.[2] Többek között így vált ki Marguerite Bastien (aki Roger Nols támogatásával 1997-ben megalapította a Belga Új Frontot) vagy Francis Detraux (aki a Nemzeti Front vallon vezetésének nagí részével közösen 2004-ben megalapította Nemzeti Erőt.)

2007. októberben, mikor a Daniel Féret és környezete ellen felhozott vádak megszaporodtak,[3] a Nemzeti Front vezetőjének a párt politikai bizottságával kellett szembe néznie, amely szervezet őt leváltotta, s helyére Michel Delacroix-t választották meg. Féret szerint a bizottság döntése törvénytelen volt, s panaszt emelt ellene.[4]

A párt vezetéséért két csoport harcolt. Az egyik csoport a régi elnököt támogatta – aki ragaszkodik ahhoz a státuszához, amit a párton belül 2009. decemberig magának biztosított – a másik csoport pedig a tényleges hatalmat birtokló Michel Delacroix pártján állt..

2008. novemberben Delacroix csoportja egy nagy puccson esett át, melyet a média felkapott s terjesztett. Ez egy videó montázst tartalmazott, melyben Delacroix egy antiszemita dalt énekel.[5],[1] Lehetséges, hogy a videót Daniel Féret-hez közel állók kezdtékel terjeszteni.[6] A botrány hatására Michel Delacroix lemondott elnöki tisztségéről s visszaadta minden megbízatását.[5]

2008. decemberben elnökválasztást tartottak, melyen két résztvevő, Charles Petitjean és Daniel Huygens, Patrick Sessler egyik támogatója indult. A választásokat Daniel Huygens nyette meg. Ezután Charles Petitjean kiépett a pártból s egy új pártot alapított.[7]

Válaztási eredmények (1985-2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belga Parlament Alsóháza
Választás éve egszezett szavazat száma Összes szavazat aránya Elnyert képviselői helyek
1985 3.738 0,1% 0
1987 7.596 0,1% 0
1991 64.992 1,1% 1
1995 138.496 2,3% 2
1999 90.401 1,5% 1
2003 130.012 1,98% 1
2007 131.385 1,97% 1
Belga szenátus
Választás éve Szavazatok száma Szavazatok aránya Megszerzett helyek
1985 4.201 0,1% 0
1987 8.186 0,6% 0
1987 60.876 1,0% 0
1995
1999 92.924 1,5% 0
2003 147.305 2,25% 1
2007 150.461 2,27% 1
Európai Parlament
Választás éve Szavazatok száma Szavazatok aránya Megszerzett helyek
1994 175.732 2,9% 1
1999 94.848 1,52% 0
2004 181.351 2,79% 0

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Front national (Belgique) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b Martine Vandemeulebroucke, Quelles sanctions contre le sénateur FN ?, in Le Soir, 13/11/2008, article en ligne
  2. Etude megjelent a RésistanceS honlapján 2005-ben.
  3. A Le Soir cikke
  4. Az RTL Info, a DHnet és a Le Vif ezen éw ezen cikke.
  5. ^ a b Delacroix démissionne, une enquête est ouverte, agence Belga in , La Libre Belgique, 06/11/2008, article en ligne
  6. Hugue Dorzée, L'autre voix antisémite du FN in Le Soir, 14/112008, article en ligne
  7. Front national : l'implosion finale dans Le Vif du 5 décembre 2008.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]