Első champagne-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
első champagne-i csata
Franciaország súlyos kudarca Champagne-ban – A nyugati front helyzete 1915-ben
Franciaország súlyos kudarca Champagne-ban – A nyugati front helyzete 1915-ben

Konfliktus Nyugati front
(Első világháború)
Időpont 1914. december 20.
Helyszín Champagne
Eredmény döntetlen
Szemben álló felek
Flag of France.svgFranciaország Flag of the German Empire.svgNémet Birodalom
Veszteségek
240.000 halott 45.000 halott
Térkép
első champagne-i csata (Franciaország)
első champagne-i csata
első champagne-i csata
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 49° 00′, k. h. 4° 30′Koordináták: é. sz. 49° 00′, k. h. 4° 30′

Az első champagne-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt, amely 1914. december 20-án kezdődött a Franciaországban védekező német csapatok és a francia alakulatok között.

Előzmények[szerkesztés]

1914 végére a nyugati front nyugalomba jutott. A Flandriában lezajlott első ypres-i csata annyira kimerítette a harcoló feleket, hogy a nyugati fronton felhagytak a kezdeményezéssel. A francia hadvezetés csapatai megerősítésével igyekezett pótolni a veszteségeket. A németek tél közepén nehéz helyzetbe kerületek a keleti fronton, ezért csapatokat csoportosítottak át keletre. Sikerrel. A német csapatok februárban sikeres harcokat vívtak az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Szorult helyzetbe került szövetségesük megsegítésére indították a franciák a champagne-i támadást. Céljuk volt, hogy kedvezőbb pozíciókat nyerjenek a Reims és Verdun környéki frontszakaszon, illetve hogy a németek lekötésével megakadályozzák azok csapatainak átcsoportosítását keletre és ezzel elkerüljék Oroszország súlyos vereségét.

A franciák támadását majdnem meghiúsította a németek egy kisebb áttörési akciója Soissons közelében, amelyet azonban sikerült gyorsan felszámolni.

Az I. champagne-i csata[szerkesztés]

1915. február 16-án a Reimstől délkeletre állomásozó francia tüzérség zárótüzet zúdított a német állásokra. A háború során először alkalmazták a zárótűz taktikáját, de nem értek el vele áttörést. A németek lövészárkaikban átvészelték a támadást. A zárótűz befejezése után előbújó katonáknak még elég idejük volt arra, hogy felkészüljenek a várható rohamra. Az egy hetes zárótűz után több hullámban indultak meg a szárazföldi csapatok műveletei, francia szempontból katasztrofális eredménnyel. A németek óriási veszteségeket okoztak a támadó francia gyalogságnak. A támadás egy hetében a franciáknak mindössze 2 km mélyen és 8 km szélességben sikerült beverekedni magukat a német állások közé.

A németek a csata során „csak” 45 000 embert veszítettek. Ők csaknem mindannyian a frontvonalról kerültek ki. A francia veszteség – szinte felfoghatatlan mértékű – 240 000 fő volt. Joffre a szörnyű veszteségadatok hallatán március 20-án leállíttatta a támadásokat.

Következmények[szerkesztés]

A champagne-i csata során másodszor szembesült a francia közvélemény az állóháború jelentette hihetetlen veszteségadatokkal. Franciaország teljes kudarcot vallott ebben a csatában. Nem törte át a frontot és nem sikerült megkönnyítenie orosz szövetségesének dolgát. Németország csak áprilisban a második ypres-i csata során kísérelt meg ellentámadást.

Irodalom[szerkesztés]

  • Galántai József: Az első Világháború; Gondolat; Budapest, 1988. 280.
  • Cartographia: Történelmi világatlasz; Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
  • Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 274-275.