Bíborkadarka
Bíborkadarka | |
vörösborszőlő | |
Bíborkadarka Mecseknádasdról | |
Egyéb nevei | Cs. 4. |
Eredet | hazai fajta |
Nemesítő neve | Kozma Pál és Tusnádi József |
Nemesítés alapfajtái | Kadarka és muscat bouschet |
Nemesítés éve | 1948 |
Hazai elterjedtsége | Nem elterjedt fajta |
Általános elterjedtsége | Magyarország |
Fürt leírása | közép-nagy, közepesen tömött vagy tömött, vállas |
Érési időszak | késői érésű fajta, október eleje |
Érzékenység | kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos. |
Művelésmód | magasművelés, egyesfüggöny-művelés |
Borának jellemzői | színanyagban gazdag, savas. |
Megjegyzések | telepíthető: Szekszárdi-, Tolnai-, Csongrádi-, Egri-, Kunsági- borvidéken. |
A bíborkadarka a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó magyar nemesítésű vörösborszőlő-fajta. Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette kadarka és a muscat bouschet keresztezésével 1948-ban a Kertészeti Egyetemen. Állami minősítést 1974-ben kapott, terjedése mérsékelt ütemű, mai napig ritkaságnak számító fajta.
Termőterületei
[szerkesztés]E fajtát a Kunsági és az Egri borvidéken is több mint 40 hektáron termesztik. Emellett a Szekszárdi, a Villányi, a Mátrai és a Tolnai borvidéken fordul elő nagyobb arányban.
Leírása
[szerkesztés]Tőkéje nagyon intenzív növekedésű, erős vesszőzetű, sűrű lombozatú, ezért zöldmunka-igényes fajta. Fürtje középnagy (120 g), közepesen tömött vagy tömött, vállas, gyakorta nagyobb mellékfürttel. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, festőlevűek. Hosszú tenyészidejű, késői érésű fajta; október elején, kb. 16 mustfokkal lehet szüretelni. Kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos. A túlterhelést nehezen viseli, a zöldszüretet meghálálja.
Bora színanyagban gazdag – sötét rubinszínű, savas. A vörösborok színének javításához érdemes felhasználni.
Források
[szerkesztés]- Bíborkadarka [1]
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 246-247. oldal; ISBN 963-230-442-X