Hárslevelű
| Hárslevelű | |
| fehérborszőlő | |
| Egyéb nevei | lipovina, Lindenblättriger, feuille de tilleul |
| Eredet | Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája |
| Hazai elterjedtsége | tokaji, mátrai, egri, villányi borvidékek |
| Általános elterjedtsége | Európa borvidékei |
| Fürt leírása | nagyon hosszú, vállas, laza |
| Érési időszak | október eleje–közepe |
| Érzékenység | szárazság, téli fagy, rothadás |
| Művelésmód | kordon |
| Borának jellemzői | beérési mustfoka 19 körüli, tüzes, illatos |
| Jelentős borai | tokaji aszú |
| Megjegyzések | Kitűnően aszúsodik. |
A hárslevelű (szlovákul lipovina, németül Lindenblättriger, franciául feuille de tilleul[1]) a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája a Vitis vinifera convarietas pontica, subconvarietas balcanica ágából. Minőségi fehérborszőlő, hazai elterjedtségét tekintve a kilencedik leggyakoribb fajta.
Több magyar borvidéken – mátrai (Debrő), a somlói, az egri és a villányi borvidékeken – termelik, de leginkább a tokaji borvidék jellemző fajtája, ahol furminttal keverve a tokaji aszút állítják elő belőle. A Tokaji-hegység északi, szlovákiai részén és Dél-Afrikában szintén termelik.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tőkéje erős növekedésű, ritka lombozatú, egyenletesen és bőven teremő. Levele ép, kerek; fürtje igen hosszú, laza szerkezetű; bogyói közepesen nagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, lédúsak. Napos, száraz fekvésű dűlőkben jól aszúsodnak. Októberi érésű, szárazságra, téli fagyokra és rothadásra érzékeny fajta.
Száraz borként a hárslevelű sűrű, testes, zöldesarany színű, erős fűszer-, virágpor- és virágillatú ital.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-230-442-X
- ↑ "104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról". 2006. július 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2006. július 12.