Budai zöld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budai zöld
fehérborszőlő
Eredet Magyarország
Hazai elterjedtsége Badacsonyi borvidék, Somlói borvidék
Általános elterjedtsége ritka, csak hazánkban termesztett fajta
Fürt leírása nagy, tömött
Érési időszak október második fele
Érzékenység Rothadásra és fagyra érzékeny
Művelésmód kordon
Borának jellemzői száraz, minőségi fehérbor
Megjegyzések A Kéknyelű beporzó fajtája.

A Budai zöld egy magyar fehérborszőlő fajta. A Kárpát-medencében alakult ki, nevét a budai szőlőkről kapta.

Leírása[szerkesztés]

Régen közkedvelt fajta volt, de termőterülete a főváros terjeszkedésével csökkent. A filoxéravész óta a Badacsonyi borvidéken termesztik. 1941-ben a badacsony–balatonfüred–csopaki borvidéken az új szőlők telepítéséhez és az ültetvények felújításához használták.[1]

Vastag levélszövetű, gyapjas fonákú, levélszéle csipkés. Bőségesen terem, fürtje nagy, tömött, átlagosan 160 gramm; bogyói közepesen nagyok, kissé megnyúltak, zöldessárgák vagy zöldes fehérek, kissé pontozottak. Rothadásra hajlamos,[2] fagyérzékeny fajta. Késői érésű, október második felében szüretelhető.

A kéknyelű beporzó fajtája – a két fajta bora is sok hasonlóságot mutat.

Bora kemény, de nem egysíkú, száraz, minőségi fehérbor.[3] Némi ízrokonságot mutat az ezerjóval.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Fehérborszőlők [1]
  • Borlexikon [2]