Bodonlaka
| Bodonlaka (Bodovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Kisszebeni |
| Rang | község |
| Polgármester | František Jusko |
| Irányítószám | 082 66 (pošta Uzovce) |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | SB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 352 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 42 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 450 m |
| Terület | 7,52 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 06′ 43″, k. h. 21° 10′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 06′ 43″, k. h. 21° 10′ 30″ | |
| Bodonlaka weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bodonlaka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bodonlaka (szlovákul: Bodovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Eperjestől 15 km-re északra, Kisszebentől 6 km-re keletre fekszik. Földrajzi koordinátái: é. sz. 49° 06′ 43″, k. h. 21° 10′ 30″.
Története[szerkesztés]
A település a 13. század második felében keletkezett nemesi telepítéssel. 1427-ben „Bodonlaka” néven említik először. A 16. századtól a 19. századig a Zombory család birtoka. 1787-ben 23 háza és 185 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BODONLAKA. vagy Bodonlak. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosa Zombory Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szent Györgyhöz közel, mellynek filiája. Határbéli földgye középszerű, réttye, és legelője elég, erdöje mind a’ két rendbéli fát bőven szolgáltat, piatzozása sints meszsze, második Osztálybéli.”[2]
1828-ban 34 házában 262 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bodonlaka, tót falu, Sáros vármegyében, Szebenhez keletre 3/4 mfd. 214 kath., 4 evang., 19 zsidó lak. Jó legelő és erdő. Középszerű föld. F. u. Zombory nemzetség. Ut. p. Ternye.”[3]
Lakói mezőgazdasággal, favágással foglalkoztak. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
1944-ben határában partizántevékenység folyt. 1945-ig fűrésztelep működött a községben. A háború után lakói részben a mezőgazdaságban, részben Kisszeben, Eperjes és Kassa ipari üzemeiben dolgoztak.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 174, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 321 szlovák lakosa volt.
2011-ben 319 lakosából 305 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1862-ben épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk[szerkesztés]
A Kisszebeni járás települései | ||
|---|---|---|
Kisszeben (Sabinov) | ||
Alsószalók (Nižný Slavkov) · Bajorvágás (Bajerovce) · Berzevice (Brezovica) · Bodonlaka (Bodovce) · Csendespatak (Tichý Potok) · Daróc (Šarišské Dravce) · Décső (Ďačov) · Deléte (Daletice) · Felsősom (Drienica) · Gombosszentgyörgy (Hubošovce) · Hámbor (Brezovička) · Fazekasrét (Lúčka) · Héthárs (Lipany) · Hőnig (Hanigovce) · Jakabfölde (Jakubova Voľa) · Jákórésze (Jakovany) · Jernye (Jarovnice) · Kisszebenmajor (Červená Voda) · Krivány (Krivany) · Litinye (Ľutina) · Magas (Vysoká) · Magyarjakabfalva (Jakubovany) · Milpos (Milpoš) · Nyársardó (Ražňany) · Olajpatak (Olejníkov) · Olysó (Oľšov) · Osztrópatak (Ostrovany) · Pécsújfalu (Pečovská Nová Ves) · Polony (Poloma) · Pusztasalgó (Uzovský Šalgov) · Ratvaj · Roskovány (Rožkovany) · Szentmihályfalva (Šarišské Michaľany) · Széprét (Krásna Lúka) · Szinyefő (Renčišov) · Tarca (Torysa) · Tarcadobó (Dubovica) · Tarkő (Kamenica) · Tótselymes (Šarišské Sokolovce) · Úszfalva (Uzovce) · Úszpeklény (Uzovské Pekľany) · Vörösalma (Červenica pri Sabinove) |  | |
