Pusztasalgó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztasalgó (Uzovský Šalgov)
Uzovsky Salgov Slovakia 13.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Kisszebeni
Turisztikai régió Sáros
Rang község
Első írásos említés 1323
Polgármester Jozef Merva
Irányítószám 082 61
Körzethívószám 051
Forgalmi rendszám SB
Népesség
Teljes népesség 609 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 366 m
Terület 6,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pusztasalgó (Szlovákia)
Pusztasalgó
Pusztasalgó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 21° 03′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 21° 03′ 40″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztasalgó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pusztasalgó, (1899-ig Usz-Salgó, szlovákul: Uzovský Šalgov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Kisszebentől 4 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A leletek többsége a falutól délre emelkedő 513 m magas Várhegyről került elő, ahol már a kőkorszakban emberi település volt. A legrégebbi leletek a vonaldíszes kerámiák népétől származnak az i. e. 6. évezredből. Az i. e. 5. évezredben a bükki kultúra népe lakta a vidéket. Ekkor a hegy tetején már földvár állt, a település pedig alatta a teraszokon helyezkedett el. A hegy a késsőbiakben is lakott maradt, az i. e. 3300 és 1900 közötti időben a bádeni kultúra népe élt itt. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra, majd a lausitzi és a gávai kultúra erődített települései álltak a Várhegyen. A vaskort az i. e. 700 és 400 közötti időből a hallstatti kultúra és a 400 utáni laténi kultúra képviseli a leletek között.

A mai települést 1323-ban Károly Róbert oklevelében említik először, melyben a király egy 1315-ben tett adományt erősít meg. A király ebben a mai Salgó-patak felső völgyében fekvő birtokot Thököly Pálnak és Andrásnak adja. A birtok központja az egykori Tótfalu a 13. század végéig létezett. Neve az itteni szlovák lakosságról tanúskodik. A település 1337-ben "Totfalua", 1348-ban "Salgov" alakban szerepel. A falu feletti hegyen ebben az időben földvár állt. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és felgyújtották, ezzel védelmi szerepe megszűnt. A faluban a 14. században fatemplom állt, mely 1372-ben még létezett. A pápai tizedjegyzék 1332-ben János nevű plébánosát is megemlíti. 1372-ben Salgónak 27 jobbágytelke volt. 1427-ben a bíróén kívül még 19 háztartás adózott a településen. A 15. században a falu birtokosai tamásfalvi és roskoványi nemesek voltak. A 16. században a Úszok, a Thökölyek egyik ága a birtokos a községben. Róluk kapta a falu régi Usz-Salgó nevét. 1543-ban 2, 1567-ben 2, 1588-ban másfél portáig adózott a falu. 1567-ben 6 volt a háztartások száma. 1600-ban 14 háztartás, valamint templom, plébánia és iskola volt a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. A reformáció itt is hamar elterjedt, 1591-ben már evangélikus hitszónoka volt a községnek. 1610 körül kőtemplom épült, melyet később Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek. Az egyhajós reneszánsz építmény ekkor még torony nélküli volt. A templomot 1743-ban barokk stílusban építették át. 1787-ben 34 háza és 200 lakosa volt a községnek. A 19. században a Semsey, később a Péchy család volt a birtokosa, akik egészen 1945-ig birtokolták a falu nagyobb részét. 1828-ban 49 házában 390 lakos élt, főként földművesek. A templom mellett egy régebbi udvarház alapjain a 19. század közepén felépült a Péchy család késő klasszicista kastélya. Jelentős év volt még a falu életében 1896, amikor a Péchyek nagy kiterjedésű gyümölcsöst telepítettek a községbe.

Vályi András szerint „SALGO. Usz Salgo. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Szebenhez 3/4 mértföldnyire; határja sovány, fája van, réttyei meglehetősek.”[2]

Fényes Elek szerint „Úsz-Salgó, tót falu, Sáros vgyében, Nyárs-Ardóhoz 1/2 órányira, 392 kath. lak. Sok gyümölcs. Jó határ. F. u. Úsz nemzetség. Ut. p. Berthót.”[3]

A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 261, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 577 lakosából 573 szlovák volt.

2011-ben 609 lakosából 586 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Péchy-kastély 1840 és 1850 között egy korábbi udvarház alapjain épült késő klasszicista stílusban. Körülötte nagy park számos faritkasággal.
  • Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1610 körül épült reneszánsz stílusban. 1743-ban barokk stílusban építették át. Főoltára 1700 körül készült.
  • A Várhegy számos ősi kultúra településnek lelőhelye.
  • 130 éves kaliforniai mamutfenyő az iskola udvarán.
  • Salgói halastó.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]