Litinye
| Litinye (Ľutina) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Kisszebeni | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1330 | ||
| Polgármester | Vladimír Lelovský | ||
| Irányítószám | 082 57 | ||
| Körzethívószám | 051 | ||
| Forgalmi rendszám | SB | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 483 fő (2024. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 68 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 429 m | ||
| Terület | 6,91 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Litinye weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Litinye témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Litinye (szlovákul: Ľutina, korábban Lučina) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Eperjestől 25 km-re, Kisszebentől 9 km-re északnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1330-ban „Lyutute”, más forrás szerint[2] 1341-ben „Lethenya” néven említik először. Pécsújfalu határában keletkezett, a ma Hőnig határában fekvő Újvár várának uradalmához tartozott. 1427-ben „Lithine” alakban szerepel a dézsmajegyzékben. A Perényi, majd a 16. századtól a Péchy család birtoka volt. A középkorban erre haladt a Krakkóba menő kereskedelmi út. 1787-ben 55 házában 362 lakos élt. A 18.-19. században papírgyár működött a községben.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LITINYE. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pécsújfalunak szomszédságában, és annak filiája, határja is hozzá hasonlító.”[3]
1828-ban 67 háza és 505 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A falu addigi békés életét az 1831-ben kitört pestisjárvány dúlta fel, melyben lakossága nagyrészt elpusztult.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Litinye (Lucina), orosz f., Sáros vármegyében, Hársháthoz keletre 1 órányira: 45 rom. kath., 428 g. kath. lak. A litinyei völgyben 9 fürészmalmot számlálhatni. Erdeje nagy és szép. F. u. a Péchy nemzetség. Ut. p. Eperjes.”[4]
Az eperjesi görögkatolikus püspökség legnagyobb kegyhelye, 1851-ben egy Mária-jelenés után vált nevezetessé. 1852-ben Nagyboldogasszony ünnepén kegykápolnát szenteltek fel itt, a Szűzanya nagyméretű ikonját elhelyezve. Az ünnepség alatt tiszta vízű forrás fakadt mellette. 1855-ös dekrétumában IX. Piusz pápa Litinyét búcsújáróhelynek ismerte el. 1878 és 1930 között épültek Szűz Mária, Szent Anna, Szent Miklós és Szent Kereszt kápolnái. 1908-ban a kegykápolna közelében új, nagy templomot építettek.
A trianoni diktátumig Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
A nagy templomot 1988-ban II. János Pál pápa basilica minor rangjára emelte.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 434 | 428 | 472 | 483 |
| Különbség | -1,38 % | +10,28 % | +2,33 % |
| Év | 2023. | 2024. |
|---|---|---|
| Lakosság | 484 | 483 |
| Eltérés | -0,20 % |
1910-ben 597, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 453 lakosából 435 szlovák volt.
2011-ben 469 lakosából 437 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]Itt található Szlovákia egyik legnagyobb kegyhelye, búcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén van. Kegykápolnája 1852-ben, görögkatolikus temploma 1908-ban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
- ↑ A község hivatalos oldala
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)

