U–99

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(U-99 szócikkből átirányítva)

Koordináták: é. sz. 61° 00′ 00″, ny. h. 12° 00′ 00″

U–99
Egy VIIB típusú tengeralattjáró metszete
Egy VIIB típusú tengeralattjáró metszete
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályVIIB típus
Pályafutása
ÉpítőF. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Megrendelés1937. december 15.
Építés kezdete1939. március 31.
Vízre bocsátás1940. március 12.
Szolgálatba állítás1940. április 18.
Szolgálat vége1941. március 17.[1]
Honi kikötőKiel
SorsaElsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás857 T
Hossz66,5 m
Szélesség6,2 m
Merülés4,74
Maximális merülési mélység220 m
Végzetes merülési mélység230–250 m
Sebesség10 csomó (felszínen)
4 csomó (víz alatt)
Hatótávolság16 095 km
Fegyverzet14 torpedó
Egy fedélzeti löveg (88 mm)
Legénység44–48[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–99 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az U–99 az egyik legsikeresebb második világháborús német tengeralattjáró volt, amely alig egyéves pályafutása alatt elsüllyesztett 38 hajót, köztük három hadihajót, ötöt megrongált, egyet pedig legénysége elfoglalt. A búvárhajónak egyetlen parancsnoka volt, Otto Kretschmer korvettkapitány, aki mindenki másnál több szövetséges hajót küldött a tenger fenekére. Eredménye bruttó regisztertonnában kifejezve: 284 ezer 759. A tengeralattjáró 127 napot töltött a tengeren szövetséges hajókra vadászva. A 17 legnagyobb szövetséges kereskedelmi hajóból, amelyet német tengeralattjárók a második világháború alatt elsüllyesztettek, hármat az U–99 küldött hullámsírba. A búvárhajó emblémája egy aranypatkó volt.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Első őrjárat[szerkesztés]

Az U–99 1940. június 18-án Kielből futott ki első harci küldetésére. Még az Északi-tengeren haladt, amikor a legénység egyik tagja megbetegedett, ezért Norvégia felé indult, hogy szárazföldre tegye a tengerészt. Június 21-én keresztezte a Scharnhorst csatacirkáló útvonalát, és a hadihajó felderítőgépe tévesen ellenséges tengeralattjáróként azonosította, majd megtámadta. Az U–99 periszkópja megrongálódott, ezért kénytelen volt Németországba visszafordulni. Két nappal később kétszer is bombázta a Brit Királyi Légierő a búvárhajót, amelynek megsérült az üzemanyagtartálya is, és emiatt olajcsíkot húzott maga után. Végül június 25-én érkezett meg Wilhelmshavenbe.[3]

Második őrjárat[szerkesztés]

A tengeralattjáró a javítások után, 1940. június 27-én futott ki Wilhelsmshavenből. Két nap múlva egy német repülőgép három bombát dobott rá az Északi-tengeren. A támadás miatt a búvárhajó túl gyorsan merült, és nekiütközött a tengerfenéknek. A kisebb károk ellenére folytatta útját Írország délnyugati vízei felé. Az U–99 július 5-18. között hét hajót süllyesztett el a területen.[4]

Otto Kretschmer kapitány

Első áldozata a Magog volt. A kanadai teherhajó a HX–52-es konvoj tagjaként fűrészárut szállított, amikor július 5-én 12.51-kor torpedó robbant a faránál. Húsz perccel később a tengeralattjáró felemelkedett a felszínre, és fedélzeti fegyveréből tüzet nyitott a sérült gőzösre. A 23 fős legénység elhagyta a hajót. Nyolc perccel délután kettő előtt az U–99 megtorpedózta a hajót, amely kettétört. Hátsó része elsüllyedt, de az első a víz felszínén maradt, és csak július 8-án feneklett meg. A németek kikérdezték a mentőcsónakban ülő tengerészeket, majd útjukra bocsátották őket. Később a Fidra nevű svéd halászhajó vette fedélzetére őket.[5]

Július 7-én megtámadta a Manistee felfegyverzett brit kereskedelmi hajót, amely két lövegével viszonozta a tüzet, és menekülésre késztette az U–99-et.[3] Másnap a tengeralattjáró megtorpedózta a Philadelphia felé tartó brit Sea Gloryt, amely kaolinitet szállított. A gőzös két perc alatt elsüllyedt, hullámsírba rántva a fedélzetén tartózkodó 29 embert.[6] Ugyanezen a napon, kevéssel éjfél előtt az U–99 megtorpedózta a faárut szállító svéd Bissent. A legénység mentőcsónakokba szállt, őket egy óra múlva a HMS Broke romboló szedte fel.[7] Másnap egy jóval nagyobb hajó, az 5758 bruttó regisztertonnás Humber Arm, a HX–53-as konvoj egyik egysége került sorra. A gőzös 5450 tonna újságpapírt, ezer tonna acélt és 3450 tonna faárut szállított. A hajó elsüllyedt, de legénységének valamennyi tagja túlélte a támadást.[8] A konvoj kísérői üldözni kezdték a németeket, és a 14 órás hajsza során 107 mélységi bombát dobtak le.[3]

Július 12-én hajnali 2.06-kor a tengeralattjáró megtorpedózott egy görög hajót, amely gabonát szállított az írországi Corkba. Az Ia hét perc alatt a tenger fenekére merült, egy tisztje és két matróza meghalt.[9] Húsz órával később az U–99 rábukkant a kísérő nélkül hajózó észt Merisaarra, amely fűrészárut szállított New Orleansból Clyde-ba. Ötszáz méterről torpedót lőtt ki rá, de a viharos tenger miatt nem talált. A tengeralattjáró felemelkedett a felszínre, majd légvédelmi fegyverével megállásra kényszerítette a gőzöst. Miután a legénység elhagyta a hajót, a németek újabb torpedót lőttek ki, de az sem talált. A hullámok miatt a fedélzeti löveget nem lehetett használni, ezért Kretschmer arra utasította az észt legénységet, hogy szálljon vissza a Merisaarra, és hajózzon a német kézben lévő Bordeaux-ba. Az észt hajót három nap múlva egy német harcigép elpusztította.[10]

Július 18-án a búvárhajó megtorpedózta a brit Woodburyt, amely Argentínából Manchesterbe tartott 3000 tonna marhahúskonzervvel, 2500 tonna búzával és 2500 tonna általános rakománnyal. A 35 fős legénységnek sikerült elhagynia a hajót. Később mindannyian elérték a szárazföldet.[11] Az U–99 mindössze 25 napos küldetése július 21-én ért véget, amikor befutott a franciaországi Lorient-ba.[11][3]

Harmadik őrjárat[szerkesztés]

A búvárhajó 1940. július 25-én ismét kifutott, és Írországtól északnyugatra-nyugatra hét hajót süllyesztett el hat nap alatt. Összesen 57 890 bruttó regisztertonnát küldött hullámsírba, és pályafutásának ez lett a második legsikeresebb harci küldetése.[12]

Július 28-án, három perccel reggel hat előtt, 120 kilométerre nyugatra-északnyugatra az ír Valentina-szigettől megtorpedózta a magányosan haladó Auckland Start. Az ausztráliai Townsville-ből Liverpoolba tartó brit hajó 10 700 tonna általános rakományt szállított. A hajó elsüllyedt, legénysége túlélte a katasztrófát.[13] A tengeralattjáró észak felé haladt tovább, és másnap a tenger fenekére küldte a brit Clan Menziest, amely többek között gabonát, szárított gyümölcsöt és cinket szállított Angliába. A legénység 94 tagjából hat meghalt.[14]

Az U–99 a következő napon két brit teherhajót süllyesztett el. Az elsőt, a magányosan haladó Jamaica Progresst kevéssel hajnali fél kettő után találta el, hatvan kilométerre délnyugatra a Külső-Hebridák legdélibb pontjától, Barra Headtől. A hajó 2179 tonna gyümölcsöt szállított Kingstonból Avonmouth-ba. A fedélzeten tartózkodók közül nyolcan meghaltak, a többiek túlélték a német akciót.[15] A következő áldozat a Jersey City volt, amely az OB–191-es hajókaraván tagjaként tartott Baltimore felé. A torpedótalálat száz kilométerre északnyugatra a Tory-szigettől érte, két tengerésze meghalt. A többi 43 embert a Gloucester City nevű brit gőzös vette fedélzetére.[16] A sikeres támadás után a konvoj kísérői húsz mélységi bombát dobtak a tengeralattjáróra, de az sértetlenül megúszta az akciót. Az U–99 az este folyamán kétszer próbált meg felszíni támadást végrehajtani, de mindkét alkalommal szövetséges hidroplán bombázta, így kénytelen volt lemerülni.[12]

A tengeralattjáró követte a nyugat felé tartó konvojt, és augusztus másodikán háromszor is lecsapott, de csak megrongálni tudta célpontjait. Első áldozata a norvég tanker, a Strinda volt, a hajókaraván legnagyobb, 10 973 tonnás tagja volt. A torpedó a hajó bal oldalába csapódott, és a robbanástól leálltak a motorok. A legénység mentőcsónakba szállt, és a közelben várakozott, amíg a kapitány és néhány tengerész újra beindította a gépeket, majd visszafordultak a legközelebbi kikötő felé.[17] Hasonlóan járt a brit Lucerna és Alexia tanker is. Az előbbit a torpedótalálat után fedélzeti fegyvereivel próbálta elsüllyeszteni a tengeralattjáró. Az utóbbiból a Brit Királyi Haditengerészet később kísérő repülőgép-hordozót épített.[18][19] A tengeralattjáró, miután valamennyi torpedóját kilőtte, visszatért lorient-i bázisára, ahova 1940. augusztus 5-én érkezett meg.[12][20]

Negyedik őrjárat[szerkesztés]

Erich Raeder (j) tengernagy kitünteti Otto Kretschmert

Következő, 22 napig tartó harci küldetésére 1940. szeptember 4-én futott ki a búvárhajó a franciaországi Lorient-ból. A vadászterület ismét az Atlanti-óceán északi része volt, Írországtól északra-északnyugatra. Az U–99 hét hajót – 25 925 bruttó regisztertonnát – süllyesztett el.[21]

A tengeralattjáró szeptember 11-én Rockalltól 105 kilométerre délre megtorpedózta a brit Albionicot, amely 3500 tonna vasércet szállított Liverpoolba. A torpedó a gőzös bal oldalán, a híd alatt robbant, és olyan súlyos károkat okozott, hogy a hajó alig 20 másodperc alatt elmerült, a rajta tartózkodó 25 emberrel együtt.[22] Négy nap múlva a kanadai Kenordoc következett, amely raktáraiban kétezer tonna fűrészáruval tartott Bristolba. A hajó elszakadt az SC–3 konvojtól, és kísérő nélkül haladt, és az U–99 fedélzeti lövegével nyitott rá tüzet. A kapitány és hat tengerész meghalt, a többiek mentőcsónakba szálltak. A menthetetlen Kenordocot végül a brit HMS Amazon romboló küldte hullámsírba.[23]

Másnap az 1500 tonna fűrészárut szállító norvég Lotost, az SC–3 konvoj másik leszakadóját érte utol végzete, amikor a tengeralattjáró, 60 kilométerre nyugat-délnyugatra Rockalltól, megtorpedózta. A hajó kevesebb mint harminc perc alatt elmerült. A legénység valamennyi tagja túlélte a támadást.[24]

Az U–99 szeptember 17-én, reggel fél kilenckor megtorpedózta, majd fedélzeti fegyvereivel elsüllyesztette a brit Crown Arunt, amely 2800 tonna faárut szállított Kanadából Hullba. A legénység valamennyi tagja túlélte a támadást. A hajó eredetileg Hannah Böge néven a német kereskedelmi flottába tartozott, de a háború kezdetét, 1939. szeptember 9-én a HMS Somali romboló az Atlanti-óceánon elfogta, és Nagy-Britanniába kísérte.[25]

Szeptember 21-én az Invershannon tanker következett, amely Curaçaóból 13 241 tonna üzemanyagot szállított Scapa Flow-ba, a brit haditengerészetnek. A hajót két torpedóval süllyesztette el a tengeralattjáró. A legénység 16 tagja életét vesztette, a többieket a HMS Flamingo vette fedélzetére.[26] Ugyanezen a napon a HX–72-es konvoj két másik hajójával is végzett az U–99. Először az 5450 tonna vasércet szállító brit Baron Blythswood következett, amely a torpedótalálatot követő 40 másodpercen belül elmerült, magával rántva a 35 fős legénységet. Ezután a Belfastba tartó Elmbanket érte utol végzete. Hajnali háromnegyed ötkor torpedó találta el a teherszállítót, amely ezért leszakadt a konvojtól. Egy órával később az U–99 felemelkedett a felszínre, és fedélzeti lövegéből lőni kezdte a hajót. Később az U–47 is csatlakozott hozzá, és a brit hajó kigyulladt. Végül az U–99 újabb torpedót lőtt az Elmbankbe, amely elmerült. Az 56 tagú legénység két tagja meghalt.[27] A tengeralattjáró 1940. szeptember 25-én befutott Lorient-ba.[21] Két nap múlva szövetséges repülők bombázták a bázist, és a közelben robbanó bombák által szétvetett törmelékek megrongálta a búvárhajót.[1]

Ötödik őrjárat[szerkesztés]

Az U–99 következő harci küldetése 1940. október 13-án kezdődött, és mindössze tíz napig tartott. Ezalatt a tengeralattjáró hat hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Eredménye bruttó regisztertonnában kifejezve: 30 520.[28]

A tengeralattjáró Skóciától nyugatra vadászott. Mind a hét áldozata az SC–7 konvojhoz tartozott, és alig hat óra telt el első és utolsó támadása között. Október 18-án este 10 órakor megtorpedózta a brit Empire Minivert, amely 4500 tonna nyersvassal és 6200 tonna acéllal tartott Newportba. A legénység három tagja meghalt.[29] Másfél óra múlva az 5426 tonna ként szállító görög Niritos, majd éjfél előtt öt perccel a fűrészáruval, acéllal, repülőalkatrészekkel megrakott Fiscus következett. A görög hajó legénységéből csak egy ember halt meg, a Fiscuséból viszont csak egy élte túl a támadást. Őt az U–99 egy későbbi áldozata, a Snefjeld mentőcsónakja halászta ki.[30][31]

Október 19-én, kevéssel hajnali fél kettő után a tengeralattjáró megtorpedózta az acélt, vasötvözetet és vörösrezet szállító Empire Brigade-et, 150 kilométerre kelet-délkeletre Rockalltól. A fedélzeten tartózkodók közül hatan meghaltak, a többieket a HMS Fowey vette fedélzetére.[32] Alig húsz perc múlva az U–99 a görög Thaliát küldte hullámsírba. A Kanadából acélt, ólmot és cinket szállító gőzös 40 másodperc alatt elmerült, a 26 fős legénységből csak négyen élték túl a támadást.[33] A konvoj egyik hajója, a norvég Snefjeld három mentőcsónakot eresztett le, hogy felszedjék a görög gőzös túlélőit. Miután megtalálták a négy matrózt, megkezdték a mentőcsónakok felemelését, de a manőver közben az U– 99 őket is megtorpedózta. A Snefjeld tengerészei elhagyták a hajót, amely egy óra múlva kettétört. A norvég hajó teljes legénysége túlélte a német akciót.[34]

Kettő perccel hajnali négy előtt a tengeralattjáró megtorpedózta utolsó aznapi áldozatát, a brit Clintoniát. A hajó nem süllyedt el, csak megsérült. Egy óra múlva azonban az U–123 fedélzeti lövegével hullámsírba küldte. Legénysége túlélte a hajó pusztulását.[35] Az U–99 október 22-én futott be Lorient-ba.[28]

Hatodik őrjárat[szerkesztés]

A tengeralattjáró 1940. október 30-án futott ki következő járőrútjára, amely ismét csak tíz napig tartott. Ezalatt négy hajót süllyesztett el Írország partjaitól északnyugatra, köztük a 18 724 tonnás HMS Laurenticet, amely a tizedik legnagyobb kereskedelmi hajó volt, amelyet német tengeralattjárók a háborúban megsemmisítettek. A négy hajó összességében 42 407 bruttó regisztertonnát jelentett.[36]

November 3-án 21 óra 40-kor az U–99 lecsapott a magányosan haladó Casanare brit gőzhajóra, amely 1500 tonna banánnal tartott Kamerunból Nagy-Britanniába. A legénység kilenc tagja meghalt, a többi 54-et a HMS Beagle vette fedélzetére. A Casanare vészjelét két felfegyverzett kereskedelmi hajó is vette, és nem sokkal később az U–99 történetének legdrámaibb csatája bontakozott ki.[37]

A gőzös segítségére érkezett a HMS Laurentic, amely korábban a Cunard White Star társaság óceánjárója volt. Az óriáshajót 1939. augusztus 26-án vette át a haditengerészet. Tíz perccel este 11 előtt a tengeralattjáró 1500 méterről megtorpedózta a hajót. A torpedó a gépháznál robbant. Negyven perc múlva újabb torpedó találta el a HMS Laurenticet, de a fegyver besült. Kilenc perc múlva az U–99 mindössze 250 méterről újabb torpedót lőtt a brit hajóra, amely az első találat által ütött lékben robbant. A HMS Laurantic megfigyelői megpillantották a tengeralattjárót, és a lövegkezelők lőni kezdték a búvárhajót, és Kretschmeréknek menekülniük kellett. Eközben a helyszínre érkezett a HMS Patroclus óceánjáró, amelyet szintén besoroztak és felfegyvereztek a háború elején. A hajó megfigyelői nem vették észre a tőlük alig 300 méterre úszó tengeralattjárót, és ahelyett, hogy bekapcsolódtak volna a harcba, megkezdték a HMS Laurentic túlélőinek felszedését. Éjfél után két perccel a tengeralattjáró megtorpedózta a HMS Patroclust is, majd két újabb torpedót küldött bele. Kevéssel hajnali egy óra előtt fedélzeti fegyverével is tüzet nyitott a süllyedő hajóra. Az U–99 végül egyik negyedik torpedótalálatot is elért.[38][39] Kretschmer felhívta a hídra a tengeralattjáró mozigépészét, hogy készítsen felvételt a brit hajók által kilőtt világítórakéták fényében a süllyedő HMS Laurenticről.[20]

A tengeralattjáró, miközben a legénység megkezdte a torpedóvető-csövek újratöltését, a korábban eltalált Casanarét kereste. A hajót nem találta, csak két mentőcsónakra bukkant. Kikérdezték a túlélőket, majd hirtelen merülniük kellett, mert feltűnt egy Sunderland típusú hidroplán. Négy óra 53 perckor az U–99 megadta a kegyelemdöfést a HMS Laurenticnek. A mindössze 250 méterrel indított torpedó a mélységi bombák tárolására szolgáló raktárba csapódott, és a hatalmas robbanás nyomán a hajó percek alatt elsüllyedt. Legénységéből 49 ember meghalt. Egy romboló észrevette a tengeralattjárót, és elindult felé, de a németeknek még maradt idejük arra, hogy egy ötödik és egy hatodik torpedót lőjenek a HMS Patroclusba. Az utolsó torpedó kettétörte a hajót, amely 56 tengerészt rántott hullámsírba. Ezek után a HMS Hesperus megtámadta a búvárhajót, de rövid üldözés után inkább a túlélők mentésével foglalkozott.[38][39]

November 4-én a német főparancsnokság bejelentette, hogy Otto Kretschmer kapitány megkapta a Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal ékesített változatát is, miután elsüllyesztett hajói vízkiszorítása átlépte a 200 000 bruttó regisztertonnát. Adolf Hitler táviratban gratulált a parancsnoknak.[20]

November 15-én a tengeralattjáró egyetlen torpedóval elsüllyesztette a háromezer tonna dízel és hatezer tonna tengerészeti fűtőolajt szállító Scottish Maident. A legénység 16 tagja meghalt, 28 túlélte a támadást.[40] Az U–99, habár elfogytak a torpedói, egy ideig követte a konvojt, és többször jelentett annak helyzetéről, hogy más német búvárhajók megtámadhassák. Miután a HMS Beagle megtámadta, a tengeralattjáró Lorient felé indult, ahová november 8-án érkezett meg.[36][20]

Hetedik őrjárat[szerkesztés]

A búvárhajó 1940. november 27-én futott ki hetedik harci küldetésére. Ismét az Írországtól nyugatra eső vizeken cserkészett, és a 16 napos út során négy hajót – 34 291 bruttó regisztertonnát – küldött hullámsírba.[41]

1940. december 2-án a tengeralattjáró megtorpedózta a HMS Forfart, egy 16 402 tonnás felfegyverzett óceánjárót, amelyet 1939. szeptember 4-én sorozott be a brit haditengerészet. Az U–99 ezután további négy torpedót lőtt a hajóra, amely 172 tengerésszel süllyedt el. A támadást 21-en élték túl. A HMS Forfar a 17. legnagyobb kereskedelmi hajó volt, amelyet német tengeralattjárók hullámsírba küldtek a második világháborúban.[42]

December 2-án a tengeralattjáró megpillantotta a konvojától leszakadva haladó új-zélandi Samnanger gőzöst. Az U–99 követte a hajót, majd megtorpedózta. Miután a legénység elhagyta a teherszállítót, a németek a tengeralattjáró fedélzeti lövegével elsüllyesztették azt. A harminctagú legénység soha nem ért partot.[43] Másnap az U–99 megtámadta a brit Conch tankert, amely 11 214 tonna fűtőolajat szállított az Admiralitásnak Trinidadból. A hajót korábban az U–47 már eltalálta, ezért leszakadt a HX–90-es konvojtól. Később az U–95 négy torpedót lőtt ki, amelyek közül kettő talált. A legénység elhagyta a hajót, amelyet végül az U–99 küldött a tenger fenekére. A támadásokat a teljes legénység túlélte.[44]

December 7-én éjszaka a tengeralattjáró megtorpedózta a holland Farmsum teherhajót, amely szenet szállított Buenos Airesbe. A hajó három találatot kapott. A legénységből 16-an meghaltak, 15-en túlélték a támadást.[45] Az U–99 Franciaország felé fordult, és december 12-én kötött ki Lorient-ban.[41]

Nyolcadik őrjárat[szerkesztés]

Utolsó bevetésére 1941. február 22-én indult az U–99. Habár a járőrút a búvárhajó pusztulásával záródott, ez volt a tengeralattjáró legsikeresebb akciója. A tengeren töltött 24 nap alatt hét hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Összességében 71 ezer 25 tonnányi hajókapacitást tett harcképtelenné.[46]

1941. március 7-én a tengeralattjáró megtámadta a Feröertől délnyugatra hajózó brit Terje Vikent, korának legnagyobb, 20 ezer 638 tonnás bálnafeldolgozó hajóját. A hatalmas hajó az OB–293-as konvoj tagjaként haladt, amikor az U–47 két torpedója eltalálta. Később torpedókat lőtt ki rá az U–70 is, azok azonban nem találtak. Végül az U–99 is eltalálta. A robbanás után a legénység elhagyta a hajót, később azonban visszatértek, hogy megpróbálják megmenteni. Erőfeszítésük nem járt sikerrel. A Terje Viken a negyedik legnagyobb kereskedelmi hajó volt, amelyet német tengeralattjárók a második világháborúban elsüllyesztettek.[47] Ezen a napon a búvárhajó elpusztította a brit Athelbeach tankert is, amely New Yorkba tartott. A hajót korábban az U–70 is eltalálta. Az U–99 torpedója után a legénység elhagyta a tankert, heten meghaltak, a többi 37 tengerészt a HMS Camellia vette fedélzetére.[48]

Március 16-án az U–99 a HX–112-es konvoj támadta, és öt hajót elsüllyesztett, egyet megrongált. Első áldozata a svéd Korshamn volt, amely a kanadai Halifaxből tartott Liverpoolba 7979 tonna általános rakománnyal. A 36 fős legénység 24 tagja életét vesztette.[49] A tengeralattjáró elsüllyesztette az acélt és újságpapírt szállító kanadai J. B. White-ot, a Beduin nevű norvég tankert, a brit Venetiát, rakterében 7052 tonna kukoricával és a norvég Ferm tankhajót. A négy hajó legénységéből hatan vesztették életüket.[50][51][52][53] Az U–99 megtorpedózta a brit Franche Comte tankert is, amely azonban úszóképes maradt.[54]

Az U–99 pusztulása[szerkesztés]

A HMS Vanoc

Mivel a tengeralattjárónak nem maradt torpedója, a kapitány úgy döntött, elindulnak franciaországi bázisuk felé. A felszínen haladó búvárhajó március 17-én hajnali fél négy körül meglátott egy közeledő rombolót, ezért a mélybe merült. A hadihajó a HMS Walker volt, amely a HMS Vanocot fedezte, amely az egyik legsikeresebb német tengeralattjáró, az U–100 túlélőit vette fel. Három óra 37-kor a szonár jelzései alapján a HMS Walker kapitánya támadást rendelt el. Az U–99 legénysége hallotta, ahogy a romboló áthaladt felettük, majd hat mélységi bomba robbant. A 120 méter mélyen haladó németek úgy érezték, hogy a detonációk alattuk következtek be. A búvárhajó ezután 140 méterre, majd a kapitány későbbi elmondása szerint 180 méterre süllyedt. Ekkor víz ömlött a hajótestbe, és az U–99 hirtelen emelkedni kezdett. Három óra 50-kor a búvárhajó már a felszínen volt. Kretschmer úgy döntött, megpróbálnak egérutat nyerni a felszínen, de sem a vezérlés, sem az elektromos motorok nem működtek, és az üzemanyagtartály is megsérült.[55]

A legénység felvette a mentőmellényeket, és kimászott a tengeralattjáróból. Három óra 52 perckor a HMS Walker észlelte a tengeralattjárót, és a HMS Vanockal együtt tüzet nyitott rá, de két perc múlva beszüntették a támadást, amikor újabb búvárhajót észleltek a rombolók fedélzetéről. Kretschmer közölte a legénységgel, hogy hajójuk süllyed. Az első tiszt és a főgépész úgy becsülték, hogy a tengeralattjáró még 10-15 percig a felszínen marad, és megkezdték a szelepek kinyitását, hogy a hajó biztosan elsüllyedjen. Az első tiszt a hajó orrába ment, de amikor hallotta, hogy víz folyik be a toronyból, kimászott a felszínre. Mivel az U–99 nem süllyedt elég gyorsan, és attól tartottak, hogy a britek elfoglalják, a főgépész ismét visszamászott a hajótestbe, hogy kitárjon egy fedélzeti nyílást. A hajó ekkor gyorsan merülni kezdett, és a főgépész már nem tudott kimenekülni.[55]

A hajó parancsnoka négyszavas üzenetet küldött a német főparancsnokságnak az U–99 elsüllyedése előtt: mélységi bombák – elfogva – Heil Hitler – Kretschmer. A legénységből egy tiszt és két tengerész meghalt, öt tisztet és 35 tengerészt a HMS Walker vett fedélzetére. A németek a romboló kantinjában együtt étkeztek az általuk elsüllyesztett J. B. White túlélőivel.[55]

Kapitány[szerkesztés]

Név Kezdőnap Zárónap
Otto Kretschmer 1940. április 18. 1941. március 17.

Őrjáratok[szerkesztés]

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1940. június 18. Wilhelmshaven 1940. június 25.
Wilhelmshaven 1940. június 27. Lorient 1940. július 21.
Lorient 1940. július 25. Lorient 1940. augusztus 5.
Lorient 1940. szeptember 4. Lorient 1940. szeptember 25.
Lorient 1940. október 13. Lorient 1940. október 22.
Lorient 1940. október 30. Lorient 1940. november 8.
Lorient 1940. november 27. Lorient 1940. december 12.
Lorient 1941. február 22. * 1941. március 17.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Dátum
Hajó neve
Nemzetisége
Brt
Konvoj
1940. július 5. Magog  Kanada 2053 HX-52
1940. július 7. Bissen  Svédország 1514
1940. július 7. Sea Glory  Egyesült Királyság 1964
1940. július 8. Humber Arm  Egyesült Királyság 5758 HX-53
1940. július 12. Ia  Görögország 4860
1940. július 12. Merisaar*  Észtország 2136
1940. július 18. Woodbury  Egyesült Királyság 4434
1940. július 28. Auckland Star  Egyesült Királyság 13 212
1940. július 29. Clan Menzies  Egyesült Királyság 7336
1940. július 31. Jamaica Progress  Egyesült Királyság 5475
1940. július 31. Jersey City  Egyesült Királyság 6322 OB-191
1940. augusztus 2. Alexia**  Egyesült Királyság 8016 OB-191
1940. augusztus 2. Lucerna**  Egyesült Királyság 6556 OB-191
1940. augusztus 2. Strinda**  Norvégia 10 973 OB-191
1940. szeptember 11. Albionic  Egyesült Királyság 2468
1940. szeptember 15. Kenordoc  Kanada 1780 SC-3
1940. szeptember 16. Lotos  Norvégia 1327 SC-3
1940. szeptember 17. Crown Arun  Egyesült Királyság 2372 HX-71
1940. szeptember 21. Baron Blythswood  Egyesült Királyság 3668 HX-72
1940. szeptember 21. Elmbank  Egyesült Királyság 5156 HX-72
1940. szeptember 21. Invershannon  Egyesült Királyság 9154 HX-72
1940. október 18. Empire Miniver  Egyesült Királyság 6055 SC-7
1940. október 18. Fiscus  Egyesült Királyság 4815 SC-7
1940. október 18. Niritos  Görögország 3854 SC-7
1940. október 19. Clintonia*  Egyesült Királyság 3106 SC-7
1940. október 19. Empire Brigade  Új-Zéland 5154 SC-7
1940. október 19. Snefjeld  Norvégia 1643 SC-7
1940. október 19. Thalia  Görögország 5875 SC-7
1940. november 3. Casanare  Egyesült Királyság 5376
1940. november 3. HMS Laurentic***  Egyesült Királyság 18 724
1940. november 4. HMS Patroclus***  Egyesült Királyság 11 314
1940. november 5. Scottish Maiden  Egyesült Királyság 6993 HX-83
1940. december 2. HMS Forfar***  Egyesült Királyság 16 402 HX-90
1940. december 2. Samnanger  Új-Zéland 4276 OB-251
1940. december 3. Conch  Egyesült Királyság 8376 HX-90
1940. december 7. Farmsum  Hollandia 5237 OB-252
1941. március 7. Athelbeach  Egyesült Királyság 6568 OB-293
1941. március 7. Terje Viken  Egyesült Királyság 20 638 OB-293
1941. március 16. Beduin  Új-Zéland 8136 HX-112
1941. március 16. Ferm  Új-Zéland 6593 HX-112
1941. március 16. Franche Comte**  Egyesült Királyság 9314 HX-112
1941. március 16. J.B. White  Kanada 7375 HX-112
1941. március 16. Venetia  Egyesült Királyság 5728 HX-112
1941. március 16. Korshamn  Svédország 6673 HX-112

* A hajót csak elfoglalták a németek
**A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
*** Hadihajó

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • ↑ Type: Type IXC/40. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW1: U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 18. 
  • ↑ WW2: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW3: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW4: Magog. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. [halott link]
  • ↑ WW5: Sea Glory. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW6: Bissen. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW7: Humber Arm. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW8: Ia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW9: Merisaar. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW10: Woodbury. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW12: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW13: Auckland Star. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 20. 
  • ↑ WW14: Clan Menzies. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW15: Jamaica Progress. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW16: Jersey City. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW17: Strinda. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW18: Lucerna. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW19: Alexia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW20: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW21: Albionic. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW22: Kenordoc. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW23: Lotos. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW24: Crown Arun. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW25: Invershannon. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW26: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW28: Empire Miniver. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW29: Niritos. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW30: Fiscus. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 21. 
  • ↑ WW31: Empire Brigade. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW32: Thalia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW33: Snefjeld. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW34: Clintonia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW35: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW36: Casanare. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW37: HMS Laurentic (F 51). Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW38: HMS Patroclus. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW39: Scottish Maiden. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW40: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW41: HMS Forfar (F 30). Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW42: Samnanger. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW43: Conch. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW44: Farmsum. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW45: Patrol info for U-99. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW46: Terje Viken. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW47: Athelbeach. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW48: Korshamn. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW49: J. B. White. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW50: Beduin. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW51: Venetia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW52: Ferm. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW53: Franche Comte. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. július 22. 
  • ↑ WW54: Earlier Cruises of U 99, "U 99" Interrogation of Survivors. Uboat Archive. Hozzáférés ideje: 2018. július 23. 
  • ↑ WW55: Sinking of U 99, "U 99" Interrogation of Survivors. Uboat Archive. Hozzáférés ideje: 2018. július 23. 

Média[szerkesztés]

Korabeli német híradórészlet az U–99-ről

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=U–99&oldid=25804883”