Szibériai intervenció
| Szibériai intervenció | |||||||||||||||||
| Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban | |||||||||||||||||
.jpg) |
|||||||||||||||||
| Japán katonák elfoglalják Blagovescsenszk városát | |||||||||||||||||
| Dátum | 1918. augusztus – 1920. július; 1922. október (japán visszavonulás) | ||||||||||||||||
| Helyszín | Primorszkij kraj | ||||||||||||||||
| Eredmény | az antant visszavonulása | ||||||||||||||||
| Területváltozások | Szovjet-Oroszország visszaszerzi Kelet-Szibériát | ||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
.svg){kind=small}
A szibériai intervenció az antant beavatkozásainak egyike volt az orosz polgárháború idején. Az 1918 és 1922 közötti hadműveletben mintegy 200 000 katona érkezett az antant tagállamaiból (legtöbbjük Japánból), hogy megszállja a Tengermellék területét, és segítse az orosz fehérek harcát a bolsevik Vörös Hadsereg ellen.
A harcokban mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett és részben ez vezetett oda, hogy az antant csapatok - a japánok kivételével - 1920-ban elhagyták a területet. A Japán Császári Hadsereg még egészen 1922-ig állomásozott a területen, majd az Amerikai Egyesült Államok nyomása és a szovjet katonai sikerek miatt kénytelen volt kiüríteni a Tengermellék területét.
Tartalomjegyzék |
Háttér [szerkesztés]
Az 1917-es októberi orosz forradalom után Oroszországban a bolsevikok vették át a hatalmat, és különbékét kötöttek Németországgal. Ez a lépés igen súlyosan érintette az antant államait, hiszen az eddig kétfrontos háborúra kényszerülő németek most katonákat és hadianyagot küldhettek a nyugati frontra. Ezen felül a németek rátették kezüket a Murmanszkban, Arhangelszkben és Vlagyivosztokban felhalmozott nagy mennyiségű orosz ellátmányra. Továbbá a több mint 50 000 főt számláló szövetséges Csehszlovák Légió hirtelen ellenséges területen találta magát, és csak a Vörös Hadsereggel harcolva, ellenséges területen haladva tudott a Távol-Keletre eljutni.
Ezek után Nagy-Britannia és Franciaország kormánya elhatározta, hogy intervenciót hajtanak végre Oroszországban, hogy megdöntsék a bolsevik kormányt. Három fő céljuk volt, amelyet remélték sikerül elérniük egy katonai beavatkozással:
- Megakadályozni, hogy az orosz ellátmány a németek kezére kerüljön.
- A Csehszlovák Légió megmentése és ismételt harcbavetése Európában.
- Egy fehér kormány felállítása, amely ismételten csatlakozik az első világháborúhoz.
Mivel az antanthatalmak így is fogytán voltak a katonáknak, azzal az ötlettel álltak elő, hogy a háborúhoz nemrég csatlakozó Amerikai Egyesült Államoknak kéne az észak-oroszországi hadjárathoz és a szibériai hadjárathoz katonákat küldenie. 1918. júliusában a Hadügyminisztérium tiltakozása ellenére Wilson elnök beleegyezett, hogy 5 000 amerikai katonát küldjön Észak-Oroszországba és 10 000-et Szibériába. Ezzel egy időben a Kínai Köztársaság kormánya is elfogadta az oroszok kérését, és 2 000 katonát küldött augusztusig. A kínaiak ezen kívül még elfoglalták Külső-Mongóliát és Tuvát, valamint csapatokat küldtek az északi hadjárathoz.
Résztvevők [szerkesztés]
Nagy-Britannia [szerkesztés]
A britek, mivel minden erejüket lekötötte a közeledő német offenzíva, így csak 1 500 katonát tudtak mozgósítani az intervenció hadsereg számára.
Kanada [szerkesztés]
A Kanadai Szibériai Expedíciós Hadsereget 1918. augusztusában hozták létre James H. Elmsley vezérőrnagy vezetése alatt. Az egység 4 192 katonáját igen hamar Vlagyivosztokba küldték, hogy ott a fehér csapatokkal együttműködve készítse elő a szövetséges offenzívát. Az egység 1919. áprilisa és júniusa között visszatért Kanadába. Az itt szolgáló katonák nem láttak túl sok harcot, és közülük mindössze 100 szolgált Omszkban, a frontvonal közelében, mint a brit erők adminisztratív munkatársa. A legtöbb kanadai Vlagyivosztok városában tartózkodott, ahol rutin- és rendőrségi feladatokat láttak el.[1][2]
Olaszország [szerkesztés]
A Távol-Keleti Olasz expedíciós hadtest (olaszul "Corpo di Spedizione Italiano in Estremo Oriente") csendőrők (carabinieri) által kiképzett egység volt, mely magába foglalta az Olasz Redenta Légió 2 500 főjét, akik mint az Osztrák–Magyar Monarchia dél-tiroli katonái, korábban az első világháború keleti frontján Oroszországban estek hadifogságba. Habár az olasz egység igen kis létszámú volt, mégis fontos szerepet játszott a hadjárat folyamán. Működési körzetükbe tartozott Irkutszk, Harbin és Vlagyivosztok környéke. Feladatuk a Csehszlovák Légióval közösen harcolva az volt, hogy ellenőrizzék a transzszibériai vasútvonalat és biztosítsák annak a működését.[3] Fossini Camossi ezredes volt a parancsnokuk és az expediciós erő alpesi tüzérekből és katonai rendészekből (carabinieri) állt.[4][5][6][7]
Japán [szerkesztés]
A japánokat 1917-ben Franciaország kérte meg az oroszországi beavatkozásra, ám azt akkor elutasították.[8] Azonban a vezérkar a cári rendszer bukása után arra a döntésre jutott, hogy a bolsevizmus fenyegetése elmúlna, ha a Távol-Keleten lévő területeit elfoglalnák és ott bábállamot hoznának létre.[8] így a japán kormány kezdetben minden kérést elutasított egy expedíciós hadseregre, míg végül az események alakulása miatt 1918-ban már változás következett be eddigi politikájukban.[8]
1918. júliusában Wilson elnök felkérte a japán kormányt, hogy küldjön 7 000 katonát a 25 000 fős intervenciós haderő támogatására, hogy a Csehszlovák Légiót megmentsék, illetve megakadályozzák az itt raktározott ellátmány német kézre kerülését. A parlamenttel való megbeszélés után Teraucsi Maszatake miniszterelnök beleegyezett, hogy 12 000 katonát biztosítson az akcióhoz, ám azzal a feltétellel, hogy végig japán irányítás alatt maradnak. Az egység vezetője Jui Micue lett, aki azonnal hozzá is kezdett feladatai végrehajtásához, és az akció megtervezéséhez.[9]
USA [szerkesztés]
Az Amerikai Expedíciós Haderő 7 950 tisztje és katonája felett William S. Graves vezérőrnagy parancsolt. Az egység a 27. és 31. gyalogos ezredekből, illetve a 13. és 62. gyalogos ezredek önkénteseiből és a 12. gyalogos ezred néhány tagjából állt.[10]
Habár Grave 1918. szeptemberében érkezett csak meg a területre, az egység 3 000 tagját már augusztus 15 és 21 között ide vezényelték, és hamarosan vasútőrzési feladatokat láttak el Vlagyivosztok és Usszurijszk között.[11]
A szövetségeivel ellentétben Graves úgy hitte, hogy a szibériai akció célja az amerikai tulajdonú értékek védelme, valamint a Csehszlovák Légió evakuálása, és ennek nem része a bolsevikok elleni harc. Állandóan önmérsékletre szólított fel, így gyakran került összeütközésbe az angol, francia és japán tisztekkel, akik pedig aktívabb részvételre ösztökélték az amerikai erőket.
Szövetséges intervenció (1918-1919) [szerkesztés]
A szövetséges intervenció 1918. augusztusában indult meg.[9] A japánok Vlagyivosztokon és a mandzsúriai határon keresztül mintegy 70 000 katonát vonultattak fel. A hatalmas felvonultatott haderő miatt a szövetségesek gyanút fogtak az esetleges japán célokkal kapcsolatban.[9] Szeptember 5-én a japán csapatok találkoztak a Csehszlovák Légió előőrseivel. A következő napokban a brit, olasz és francia kontingensek is csatlakoztak hozzájuk, hogy közösen szorítsák vissza az Urál mögé a bolsevik erőket és megdöntsék a vörösök uralmát.[9] A japán erők, szem előtt tartva a céljaikat, megtagadták, hogy a Bajkál-tótól nyugatabbra vonuljanak. Az amerikaiak, akik pedig gyanúsnak találták a japánok viselkedését, szintén hátramaradtak, hogy ellenőrizzék őket.[9] Novemberre a japánok elfoglalták a teljes Tengermelléket és a szibériai Csita városát.
1918 nyarán a japánok folyamatosan segítették az oroszországi fehéreket. Ennek keretében a japán 5. gyalogos hadosztály Grigorij Szemjonov egységeivel közösen megszállta Transzbajkália területét és ott egy rövid életű ellenforradalmi kormányt hozott létre.
Szövetséges visszavonulás (1919-1920) [szerkesztés]
Az első világháború befejeződése után az antant vezetői eldöntötték, hogy teljes erejükkel avatkoznak bele az orosz polgárháborúba és segítik a fehér erők harcát a bolsevikok ellen. Az Omszkban székelő, Kolcsak admirális vezette kormányt ismerték el Oroszország legitim vezetőségének. Ezalatt a japánok azonban továbbra is Kolcsak ellenfeleit, így Grigorij Szemjonovot és Iván Kalmikovot támogatták.[12] 1919-ben a fehér kormány összeomlott, amikor a Csehszlovák Légió átadta Kolcsak admirálist a Vörös Hadseregnek.
1920. júniusában a britek, az amerikaiak és a többi szövetséges visszavonta csapatait Vlagyivosztokból. A Csehszlovák Légiót is ekkor evakuálták a területről. A japán erők azonban a területen maradtak, főleg azért, mert a kommunizmus további terjedésétől féltek. Azonban ezek ellenére kénytelenek voltak aláírni a Gongotai Egyezményt, amely Transzbajkália békés kiürítésére kötelezte őket. Ez Grigorij Szemjonov kormányának bukásához vezetett ugyanezen év októberében.
A japánok saját bábállamot hoztak létre a területen, és katonailag is támogatták azt, hogy felvegye a harcot a szovjetek által támogatott Távol-Keleti Köztársaság ellen. A japán katonai jelenlét gyanakvóvá tett az Amerikai Egyesült Államokat, azt a látszatot keltve, hogy Japánnak rendezési tervei vannak Szibériával kapcsolatban. Az egyre növekvő amerikai és angol nyomás, valamint a veszteségek és költségek miatti hazai ellenállás hatására Kató Tomoszaburó miniszterelnök 1922. októberében kivonta a japán csapatokat a területről.
Források [szerkesztés]
- ↑ Benjamin Isitt, "Mutiny from Victoria to Vladivostok, December 1918," Canadian Historical Review, 87:2
- ↑ Canada's Siberian Expedition website
- ↑ Willmott, H.P.; Dorling Kindersley: First World War; 2003, 251.old
- ↑ Nicholas V. Riasanovsky & Mark D. Steinberg: A History of Russia, 7th Edition, Oxford University Press, 2005
- ↑ La Prima Guerra Mondiale dai bollettini ufficiali. 1918 (olasz nyelven). Italiani in Albania, Macedonia, Francia e in Mancuria, La rivoluzione russa e la strage dei Romanov. storiologia.it, 2010. november 12. (Hozzáférés: 2011. április 19.)
- ↑ Armando Vadagnini: Prigionieri trentini in Russia (olasz nyelven). Cosa abiamo fatto Trentino cultura storia. trentinocultura.net. (Hozzáférés: 2011. április 19.)
- ↑ LEGIONE REDENTA (del maggiore Cosma Manera (olasz nyelven). carabinieri.it. (Hozzáférés: 2011. április 19.)
- ^ a b c Humphreys: The Way of the Heavenly Sword: The Japanese Army in the 1920's, 25. old.
- ^ a b c d e Humphreys: The Way of the Heavenly Sword: The Japanese Army in the 1920's, 26. old.
- ↑ Robert L. Willett: Russian Sideshow (Washington, D.C., Brassey's Inc., 2003), 166-167.,170. old.
- ↑ Guarding the Railroad, Taming the Cossacks The U.S. Army in Russia, 1918–1920, Smith, Gibson Bell
- ↑ Humphreys: The Way of the Heavenly Sword: The Japanese Army in the 1920's, 27. old.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Siberian Intervention című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Siberian Intervention (angol nyelven). academic.ru. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
- A cseh légió (magyar nyelven). kispad.hu. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
- Robb Adams: PART TWO OF WWI SIBERIAN DIARY OF WILLIAM C. JONES, (angol nyelven). nortvoods.net. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
|
||||||||||||||||
