Szelim-lyuk
| Szelim-lyuk | |
 | |
| A Szelim-lyuk északi bejárata | |
| Hossz | 45 m |
| Mélység | 4 m |
| Magasság | 14 m |
| Függőleges kiterjedés | 18 m |
| Tengerszint feletti magasság | 289 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Tatabánya |
| Földrajzi táj | Gerecse |
| Típus | hidrotermális eredetű, inaktív |
| Barlangkataszteri szám | 4630-8 |
| Lelőhely-azonosító | 21310 |
| Elhelyezkedése | |
 Szelim-lyuk
Pozíció Tatabánya térképén
| |
 é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szelim-lyuk témájú médiaállományokat. | |
A Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez sok középkori történet fűződik. A Gerecse 6 fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.
Leírás
A tatabányai Kő-hegy peremén, a Kő-hegy meredek Ny-i oldalának sziklafalában, Tatabánya belterületének közelében, Bánhidán, 289 m tengerszint feletti magasságban van főbejárata. A 300 m-re található Turul-emlékműtől néhány éve épült tanösvényen lehet eljutni a barlanghoz. Aránylag könnyen megközelíthető és nagyon sokan látogatják. A terület egyik legismertebb barlangja.
Négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. Az északi bejárat egy 1 m széles és 2 m magas hasadék. A nyugati bejárat egy nagy, 10 m széles és 7,5 m magas sziklakapu, amely a város beépített része felől nézve már messziről látható. A déli bejárat egy szűk, 70 cm átmérőjű lyuk. A délnyugati bejárat egy keskeny sziklapárkányról nyílik, 6 m széles, 3 m magas és boltíves nyílás.
A barlang egy 45 m hosszú, eleinte 25–27 m széles, beljebb 10–12 m széles, néhány helyen 12–14 m magas, Ny–K irányban elnyúló teremből áll, amelybe a bejáratok vezetnek. A terem teteje két helyen nyílik a felszínre. A csarnok középső részén lévő és hegytetőre nyíló felszakadás 7–8 m átmérőjű. Két ablakából Tatabánya központja felé lehet látni, de tiszta időben Tatáig, Komáromig vagy éppen a Bakonyig ellátni. Triász időszaki dachsteini mészkőben alakult ki. Szabadon látogatható és bejárásához nem kell barlangjáró felszerelés.
A barlang őskori lelőhely, amelynek kitöltéséből több őskori kultúra leletei kerültek elő. A lelőhelyen az ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások szerint a barlangból származik a Magyarországon talált legrégebbi, mintegy 200 000 éves olyan lelet, amely az ember jelenlétére utal.
A Szelim-lyukban forgatták az Eragon című film néhány részét. A filmben Galbatorix trónterme volt. A barlangot kutatja és örökbe fogadta a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület.[1] Szerepel reklámfilmben is.[2] Szintén itt készültek a Vaják (The Witcher) című sorozat egyes jelenetei.
Név
A barlang jelenlegi nevének eredetét több elmélet magyarázza.[3] Az egyik szerint I. Szelim oszmán szultán szultán nevéből származik, de ő még a mohácsi csata előtt meghalt és soha nem járt Magyarországon. A másik magyarázat szerint a Szulejmán név alakult át Szelimmé. I. Szulejmán oszmán szultán seregei valóban jártak a környéken, például Pusztamaróton. A harmadik, magyar nyelvészeti magyarázat szerint a barlang alakja szemre hasonlít és ebből alakult ki a Szelim név.[4] A szlovák nyelvészek magyarázata szerint a helyi szlovákok szedlim, azaz nyereg szavából alakult ki a helyi nyelvjárás alapján a szelim szó.
1894-ben volt először Szelim-lyuknak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Bánhidai nagy barlang (Székely 1994), Bánhidai Szelim-barlang (Juhász 2003), Bánhidai Szelimluk barlang, Bánhidai-zsomboly (Juhász 2003), Eperjes-barlang (Bertalan 1976), Szelim-barlang (Kaán 1931), Szelim barlang (T. Dobosi 1997), Szelimbarlang (Thirring 1900), Szelimlyuk (Thirring 1900), Szelim lyuka (Törzsök 1912), Szelim-lyuka (Németh 1894), Szelyim lyuka (Németh 1894), Szemiluka (Angyalffy 1856), Szemiluka barlangja (Szőllősy 1856), Szemi-luki (Székely 1994), Szemi-lyuk (Bertalan 1976), Szemi lyuk (Gyüszi 2004), Szemi-lyuka (Székely 1994), Szent Vit barlang (Gyüszi 2004) és Szent Vit barlangja (Juhász 1991) neveken is.
Legendák
A barlanghoz több régi történet fűződik. Az egyik történet szerint a tatár támadások idején a barlangban keresett menedéket a környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú szomjas lett és hangosan sírni kezdett, az édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a tatárok, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a történet igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze található forrást János-forrásnak hívják. A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, I. Szelim oszmán szultán azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.
Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint az egyik vértesi, talán a vitányvári várnagy neje és a gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a benne rejtőzködő lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt és bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták. Mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején egy nagy lyukat ástak. A meglazult boltozat lezuhant, maga alá temette a menekülőket és két helyen kidöntötte a barlang oldalfalait. Azt is mesélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán a kincseit és azokat egy mérges leheletű sárkány őrzi. Tény, hogy a Szelim-lyuk mélyén, a barlang kutatása közben Kessler Hubert nagy mennyiségű széndioxidot talált. Ez lett volna a sárkány mérges lehelete?[5]
Kutatástörténet
1900-ig
A Bél Mátyás által írt és valószínűleg 1723 és 1742 között készült kéziratban az olvasható, hogy a Vittlyuk-hegye a Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. A hegy a korábban ismertetett hegyeknél alacsonyabb és aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz nagyon közel fekszik. Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és a törökök a magyar népet fogságba hajtották volna és az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán, aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett, a barbárok felkutatták őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait olyan nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat, és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak.
A Vasárnapi Ujság 1856. évi 4. számában publikálva lett egy Szőllősy Benő rajz, amelyen a Vértes-hegyek között lévő Szemiluka barlangja bejárata látható. A Vasárnapi Ujság 1856. évi 20. számában Angyalffy András egy közleményt jelentetett meg Szőllősy Benő rajza miatt. Szerinte Szőllősy Benő rajzán a Szelim-lyukat magában foglaló hegy, valószínűleg a felvételi pont közelsége miatt, különálló hegynek látszik. Az eperjesi barlang, tájnyelven Szemiluka valójában Komárom megyében, a vértes hegyeknek Felsőgalla és Alsógalla faluk felől vonuló és Almás, valamint Neszmély körül a Dunánál végződő egyik ágának nyugat felé egy kicsit kinyúló oldalában, Bánhida határában van.
A barlang egy nagyon sok csontmaradványt tartalmazó, tág, világos, magas, viszonylag kerek előüregből, valamint egy szűkebb bejáratú, messzire elnyúló részből áll, melyben víz és kalló föld van, és amelyről azt gondolják, hogy a hegy túlsó oldalán eléri a felszínt, de a víz miatt nem lehet odáig menni. Az előüreg közepén egy nagy domb található és az előüregen hat külön nyílás van. A főnyílás a sziklafal oldalában, mint a képen is látható, nyitott kapuhoz hasonlít. Egy másik, szintén nagy és kerek nyílás van az előüreg tetején. A harmadik a farkaslyuk nevű, amely kívülről nézve a kaputól balra helyezkedik el és olyan szűk, hogy egyszerre csak egy ember tud oldalazva keresztülbújni rajta.
A negyedik a kaputól jobbra lévő, szűk, felfelé menő kémény, amely tényleg kéményként is viselkedik, amely alatt egy sziklapadot tűzhelyként szoktak használni. Emellett van egy ablak nevű kisebb nyílás a sziklafal oldalában, és van az alacsony, föld alá vezető nyílás. Az előüreg falain sok látogatónév olvasható. Az üregben 40 évvel azelőtt is, amióta Angyalffy András a barlangot nem látta, nagyon sok embercsont hevert.
A környéken élő emberek között elterjedt a barlangról egy szomorú történet, amely a tatárok ittjártához és pusztításához kapcsolódik. A barlangnak régen csak a farkaslyuk és kémény nyílásai voltak meg. A kapu, a felső kerek nyílás és az ablak nem léteztek. Tatárjáráskor a környékről sok ember menekült ide és bújt be egyenként a farkaslyukon. Egyik várból, talán a közeli Vitányvárból a várnagy felesége és gyermeke is oda menekült. Itt nem akart senki vizet adni a gyermeknek, hanem elkergették a nőt a hegy alatti völgyben folyó labanc patakhoz. Az anya lement a patakhoz vízért és ott elfogták a tatárok. A tatárok kegyelmet ígértek neki, ha megmutatja, hol van a többi bujdosó.
Bosszúból és azért mert élni akart, elárulta a rejtekhelyet. A tatárok megölték gyermekével együtt. A tatárok megtámadták a barlangot, de mivel nem tudtak bemenni egyenként oldalazva a keskeny farkaslyukon, ezért felmentek a hegytetőre és ott elkezdtek nagy körben lefelé ásni. A barlang mennyezete beomlott és a nagy rázkódás miatt kidőlt a barlang oldala. Így alakult ki a kapu nyílása és az ablak nyílása. A beomlott boltozat betemette az alatta lévő embereket. Ekkor keletkezett az előüreg közepén lévő nagy domb, mely alatt, ha igaz a történet, a régészek kincseket találhatnak.
Az 1894-ben napvilágot látott és Gyulai Rudolf által írt könyvben az olvasható, hogy valószínűleg 1553 előtt ölték meg a törökök a barlangba menekülteket, amelyről Jankovics János a legidősebb emberek emlékei alapján azt írta az 1700-as évek végén, hogy az 50 éve halott Oroszlánszkiné egész életében, batyuban hordta le a bánhidai temető csonttartójába a Szelim-lyukban füsttel megfojtott keresztények csontjait.
1900–1982
Törzsök (Klotz Ignácz) 1912-ben kiadott könyve szerint nem messze a Turultól van egy hatalmas és gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, felül egy nagy és gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. A barlang történetét megírta az idős emberek elbeszélése szerint Jankovits János, Vértesszőlős mester-jegyzője 1800-ban. A könyv szerint Jankovits János azt írta feljegyzéseiben, hogy „Pro gratiosissimis Posteris”. Továbbá, hogy a bánhidai szőlők felett való lyuk és üres kősziklából. A török háborúban 7. falubeli népség oda rejtőzött és amikor a szőlők felől most is látható, nagy lyukat berakták az ellenség sehogy nem árthatott nekik, mert a terméskőben hagytak egy hézagot és azon jártak ki és be.
Azonban az történt, hogy azon nép közt egy asszonynak volt egy síró gyereke. Az asszony kiment és amire a folyóhoz érkezett, akkor a Tüskésbe táborozó török hamar elfogta és kivallatta. A törökök megtudták, hogy hol rejtőzködnek, a mostani Vaskaput áttörték és azon Kő nagy rejtekhelynek a tetejét, mint egy szérű, amint most látszik feltörték. Szalmával megtömték és így fojtották meg a benne bújókat. Ezért most is sok az embercsont benne, de 50 évek előtt néhány kocsinyi embercsont addig hevert ott, amíg egy bánhidi özvegy, Oroszlánszkiné a jó keresztény cselekedetek színe alatt egész életében, batyuban a bánhidi csonttartóba hordta azokat. Ezek a 80 és 90 esztendős öregeknek a hiteles tanúbizonyságaiból lettek feljegyezve.
Az 1933. évi Földrajzi Közleményekben meg van említve, hogy a Kő-hegy dachsteini mészkőből álló rögének karsztjelensége a híres Szelim-lyuk. A Magyar Barlangkutató Társulat 1934. november 27-én tartott választmányi ülésén Gaál István javasolta, hogy a választmány válassza a társulat levelező tagjává Láng József bánhidai főjegyzőt, aki a Szelim-lyuk kiásatását anyagi eszközök előteremtésével lehetővé tette. Kérte, hogy a Szelim-barlang melletti kis üregnek Esterházy-kőfülke legyen a neve. A választmány mindkét javaslathoz hozzájárult. A Magyar Barlangkutató Társulat 1936. január 28-án tartott választmányi ülésén Gaál István kérte a választmányt, hogy lépjen kapcsolatba a Vértes Turista Egyesülettel amiatt, hogy az egyesület a Szelimlyuk kiírást változtassa Szelim-barlangra.
Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Vértes hegységben található Szelim-barlang. Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a bánhidai Kőhegy oldalában lévő Szelim-lyuk. Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül egyik a bánhidai Szelimlyuk (150 m viszonylagos magasság). Ezek közül sokból ásatások szolgáltattak értékes korjelző őslénytani anyagot (Szelim-barlang).
Az 1957. évi Természetjárásban lévő áttekintés szerint a Gerecse hegységben lévő Szelimlyuk nagyon látogatott barlang. Tatabánya alsó vasútállomástól fél órára, a turul emlékműtől É-ra 500 m-re található. Hatalmas csarnoka és fent nyitott kürtője van. Ősrégészeti szempontból az egyik legjelentősebb magyarországi barlang. Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatásban napvilágott látott tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecsében több barlangban, például a Szelim-barlangban is előfordult a faj. Vértes László 1965-ben kiadott könyvében szó van arról, hogy a Szelim barlang egyetlen biztos szeleta-kultúrájú eszközéhez, egy háromszög alakú, szakóca-kaparóra emlékeztető levélkaparóhoz minden szempontból hasonló alakokat a Jankovich-barlang eszközei között lehet találni. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Szelim-lyukban.
1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. Az 1975. évi MKBT Beszámolóban meg van említve, hogy 1975-ben kitöltéséből csontanyag lett gyűjtve, amelyet Lendvay Ákos átadott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Őslénytani Szakbizottságának. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Szelim-lyuk néven Szelim-barlang névváltozattal és a barlanggal foglalkozó 82 irodalmi mű megjelölésével.
A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kézirat szerint a Gerecse hegységben, a tatabányai Bánhidán helyezkedik el a Szelim-barlang, amelynek további nevei Eperjes-barlang és Szemi-lyuk. A Kőhegy, amelynek másik neve Turulhegy Ny-i mészkősziklájában, a Turultól É–ÉNy-ra, kb. 240 m-re, kb. 298 m tengerszint feletti magasságban, 130 m relatív magasságban nyílik két bejárata és kürtője. 38 m hosszú és 12–14 m széles. A forrásbarlangnak, amely egy nevezetes ősgerinces és ősrégészeti lelőhely van egy tág előcsarnoka, ablaka és kürtője. Az ismertetés 5 irodalmi mű alapján lett írva. Az Eszterházy-kőfülkéről szóló részben meg van említve, hogy a kőfülke a Szelim-lyuktól 40–50 m-re D-re található.
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő, tatabányai Szelim-lyuk. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban szó van arról, hogy a Dunántúlon lévő lelőhelyek közül a Szelim-barlangban is új hitelesítő ásatás történt. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Szelim-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szelim Cave a barlang neve. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Tatabányán található barlang Szelim-lyuk néven.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Szelim-barlangnak 4630/8. a barlangkataszteri száma. Az 1980. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett egy térkép, amelyen a Gerecse hegységben található 4630-as barlangkataszteri egység egy része van bemutatva. A Lendvay Ákos által 1981-ben készült térképen látható a 8-as számmal és Szelim-barlang névvel jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Szelim-lyuknak 4630/8. a barlangkataszteri száma és már korábban közölve lett a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti és őslénytani jelentősége, valamint tájképi értéke miatt lett.
1984–1994
Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a 4630/8 barlangkataszteri számú barlang Szelim-barlang néven Eperjes-barlang és Szemi-lyuk névváltozatokkal, valamint térképen van földrajzi elhelyezkedése szemléltetve. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a helye. A könyv szerint a Pilisszántói-kőfülkében talált gravetti kultúrához hasonló leletanyag került elő a Szelim-lyuk felső pleisztocén rétegeiből is. Néhány új lelőhely, pl. a Szelim-lyuk feltárása egyre inkább felvetette a több eljegesedési szakaszt feltételező elmélet hazai lehetőségét. A mono- és poliglacialisták harcában leginkább Gaál István vett részt, aki a Szelim-lyuk rétegsorában vélte megtalálni az éghajlat változásának nyomait. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a barlang látható és a fényképaláírás szerint a Dunántúl leghíresebb és legismertebb ősrégészeti lelőhelye.
Az 1986. évi Karszt és Barlangban lévő és Fényes Eleknek a Magyarország geográfiai szótárát (Pest, 1851; reprint 1984) ismertető összeállításból megtudható, hogy a szótárban, Bánhida bemutatásánál (1. köt. 84. old.) szó van arról, hogy az erdővel koronázott sziklás hegy alatt nagy szőlő van. A szőlő feletti sziklákban, a szőlő alatt Tatáról Gallának, és Bicskén át Budára menő útról is látható a Szemiluki barlangnak négyszögletes kaput alkotó bejárata, amelyben még most is sok embercsont van. Szájhagyomány szerint a török háborúkban sok vidéki lakos (7 település) ebben a barlangban talált menedéket, de a törökök észrevették őket a barlang tetején lévő nyíláson át felszálló füst miatt és a barlangba fulladtak a menekülők. A vidéki öregek jelenleg is mutogatják a barlang lefelé menő szűk felső nyílásában a füst nyomait.
Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmány szerint az aurignaciennél idősebb moustérien és a fiatalabb magdalénien emlékei először a Dunántúli-középhegységből, amely eleinte a Bükk őskőkorszaki kultúráinál színesebbnek bizonyult, pl. a Szelim-barlangból lettek kimutatva. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Szelim-lyuk földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szelim Cave a barlang neve. Az 1994. évi Limesben lévő Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Bánhidára és Újvárosra tekintő nagyhírű Szelim-lyuknak szerepe van abban, hogy Tatabányán barlangkutató élet kialakult. 1973-ban a Kő-hegyen geofizikai mérésekkel sikerült kimutatni a Szelim-lyuk végponti omladéka mögött továbbvezető járatokat.
A barlangban elkezdődött a tervezett feltáróvágat előkészítése, de hamar leállt a munka anyagi fedezet hiánya miatt. 1992 őszén a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság és Tatabánya Polgármesteri Hivatala támogatásával a Szelim-lyuk É-i bejáratához vezető utat építette ki a Gerecse Barlangkutató Egyesület. A barlang már biztonságosan megközelíthető lett az itt kialakított lépcsősoron. 1993-ban Tatabánya Polgármesteri Hivatala támogatásával létrejött a barlang főbejárata és a Turul-lépcső közötti útvonal rendezése, kiépítése. Ezzel az egyesület olyan körutat teremtett, amelyen a látogatók a Turul-emlékmű – Turul-lépcső – hegyoldali út – Szelim-lyuk – fennsíki út – Turul-emlékmű útvonalon biztonságos és rendezett körülmények között ismerhették meg a terület nevezetességeit. 1994. május 14-én hosszú előkészítés után kezdődtek el Tatabánya Polgármesteri Hivatala és a Tatabányai (Bánhidai) Turul Emlékmű Alapítvány támogatásával a barlang feltárási munkái.
A barlang végponti omladéka feletti felszínről elindított feltáróakna mélyítésének célja a feltételezett, korábban kimutatott járatfolytatás feltárása és a régészeti kutatások lehetőségének biztosítása az omladék eltávolításával. Jelenleg is folyik ez a munka. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációban látható egy hosszmetszet térkép, amely az 1986. évi térkép felhasználásával készült. A dolgozatban van egy 1994-ben készült fekete-fehér fénykép, amelyen a barlang feltárásának elindulása figyelhető meg.
Az 1994. évi Limesben publikált Kordos László tanulmány szerint a Gerecse barlangjainak ősgerinces kutatása hosszú ideig csak néhány barlangra, a Jankovich-barlangra, a Lengyel-barlangra és a Szelim-lyukra korlátozódott. 1974-ben Lendvay Ákos a barlang többször bolygatott, áthalmozott felszínéről fajra nem meghatározott madár, közönséges ürge, mezei hörcsög és fajra nem meghatározott tülkösszarvú maradványokat gyűjtött. Továbbra is kérdéses, hogy a klasszikus Szelim-lyuk lelőhely a felső pleisztocén melyik szakaszának faunáját tartalmazza. Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Takácsné Bolner Katalin publikációban az olvasható, hogy 1956-os tanulmányában Láng Sándor nem zárta ki a hévizes kialakulásmódot a Szelim-lyuk esetében. Egyes kutatók termálkarsztos behatást feltételeznek a Lengyel-barlang közelében lévő Szelim-lyuknál.
Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy Bél Mátyás Komárom vármegye leírását tartalmazó kéziratában három barlang, a Szelim-lyuk, a Pisznice-barlang és a Peskő-barlang van névvel részletesen leírva. Fényes Elek munkáiban a Szelim-lyuk az egyetlen olyan gerecsei barlang, amely részletesen le van írva. Sajnos Fényes Elek legismertebb, 1851-ben megjelent művében csak négy gerecsei barlang található. Ezek közül egyik a Bánhida ismertetésénél szereplő Szelim-lyuk. A 4630/8 barlangkataszteri számú Szelim-lyuk további nevei Bánhidai nagy barlang, Eperjes-barlang, Szemi-lyuka, Szemi-luki és Szelim-barlang. Bertalan Károly barlangleltárában a 71-es számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben kataszteri törzslap, Barlangtani Intézet által készített térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a fokozottan védett barlangról.
1997-től
T. Dobosi Viola 1997-ben kiadott tanulmánya beszámol arról, hogy tájképileg vonzó, régészetileg fontos lelőhely a Szelim barlang. Kitöltéséből az ásatásokkor sok régészeti korszakból eredő leletanyag lett feltárva. A paleolitikum három fontos kultúrája: az északkelet-dunántúli kavics középsőpaleolit (lehet, hogy a közeli tatai Porhanyóbánya vagy Érd leleteivel összefüggésben), a középsőpaleolit levéleszközös Jankovichien, a Würm végén pedig az apró, finom pengeeszközökkel jellemezhető gravettien kultúra népessége telepedett be a barlangba. Az eredeti sztratigráfia pontos rekonstrukcióját ma már nem teszik lehetővé a lelőhely feltárásának módszerei és üteme, ezért új lelőhelyet kell találni, hogy hitelesíteni lehessen a két középső őskőkori kultúrát rétegtanilag és időrendileg.
A tanulmányban van egy táblázat, amelyben az látható, hogy a barlang Tatabányán helyezkedik el. A barlangi lelőhelyről ásatással kerültek elő leletek (középsőpaleolit Jankovichien, középsőpaleolit kavics és felsőpaleolit). Az őskőkori lelőhely helye jelölve van Komárom-Esztergom megye térképén. A 3. ábrán a barlangból előkerült átfúrt farkasfog figyelhető meg. Ltsz: 50/935, Pb 51/143, Pb 51/161-166, Pb 55/5, Pb 58/825, Pb 77/46, Pb 82/320, Pb 90/181 és Pb 92/517. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.
A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 289 m tengerszint feletti magasságban nyílik, 45 m hosszú, 18 m függőleges kiterjedésű, 14 m magas, 4 m mély és 40 m vízszintes kiterjedésű. A veszélyes munkaterületként lekerített végponti része kivételével szabadon látogatható. A 2004-ben megjelent Tatabánya történelmi olvasókönyve című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang.
A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Szelim-barlang a Gerecse hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Tatabánya felett emelkedő Kő-hegy peremén, 289 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A jelentős régészeti lelőhelyhez sok monda kapcsolódik. Triász dachsteini mészkőben keletkezett. Két helyen lyukad a felszínre egyetlen, 45 m hosszú és 18 m magas termének mennyezete. A városra néz a terem két hatalmas ablaka. Kitöltéséből több őskori kultúra eszközleletei mellett a tatárjárás idejéből származó emberi csontok kerültek elő. Ebből a barlangból származik Magyarország legrégebbi, kb. 200 ezer éves olyan lelete, amely az ember jelenlétére utal a legújabb kutatások eredménye szerint. Gaál István szócikkében meg van említve, hogy Gaál István jelentős eredményeket ért el akkor, amikor feltárta a Szelim-barlangot. Madaras Jenő szócikkében meg van említve, hogy Madaras Jenő előadást tartott 1943. október 3-án a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Szelim-lyuknál rendezett őszi vándorgyűlésén.
A barlang mondájához kapcsolódóan 2010-ben és 2011-ben megrendezték a Szelim-napi Regélő történelmi játszóteret.[6][7] Mészáros Lukács 2011-ben publikált tanulmányában az olvasható, hogy Mészáros Lukácsék átvizsgálták a pilisszántói szintbe sorolt Szelim-lyuknak és további 13 barlangnak a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, illetve az Országos Földtani Múzeumban (Magyar Állami Földtani Intézet) őrzött csontanyagát. Meg akarták tudni, hogy az erdei cickányként (Sorex araneus) meghatározott maradványok nem-e havasi cickány (Sorex alpinus) maradványok, de a Szelim-lyuk anyagában nem voltak Sorex csontok. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Komárom-Esztergom megyei, tatabányai, 4630-8 barlangkataszteri számú és 21310 lelőhely-azonosítójú Szelim-lyuk régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Szelim-lyuk (Gerecse hegység) fokozottan védett barlang.
Jegyzetek
- ↑ Barlangásztábor Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület, 2005 - Tatabányai Közösségi Televízió
- ↑ [1]
- ↑ Honnan kapta nevét a Kő-hegy barlangja? Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 21. évf. 77. sz. (2010. április 2.)
- ↑ Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve. 2004. ISBN 9632166302 40. oldal és Gyurkovics György: Adatok Komárom megye történetéhez. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
- ↑ Pápa Miklós, Barlangvilág, 1943.
- ↑ [2]
- ↑ [3]
Irodalom
| Irodalom |
|---|
|
További irodalom
| További irodalom |
|---|
|
További információk
- Országos Barlangnyilvántartás
- A Szelim-barlang titkai (YouTube videó)
