Közönséges ürge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges ürge
Rágcsáló példány
Rágcsáló példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Ürge (Spermophilus)
F. Cuvier, 1825
Faj: S. citellus
Tudományos név
Spermophilus citellus
Linnaeus, 1766
Szinonimák
  • Spermophilus macedonicus Fraguedakis-Tsolis & Ondrias, 1977
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges ürge témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges ürge témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges ürge témájú kategóriát.

A közönséges ürge (Spermophilus citellus, korábban Citellus citellus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába és a földimókusformák (Xerinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egymást szaglászó ürgék

A közönséges ürge elterjedési területe viszonylag szűk: Közép- és Kelet-Európában, Lengyelország egyes részein, Csehországban és Ausztriában fordul elő. Keleten a Balkán-félszigetig, Oroszországban a Volgáig található meg. Magyarországon szórványosan, de sokfelé előfordul. Megművelt pusztákon is megél, ha kellően rövid füvű mezők, legelők vagy domboldalak állnak rendelkezésére. A középhegységekben csak helyenként, a napos legelőkön telepszik meg, inkább a tágas síkságokon él. A nem túl magas és nem túl sűrű, de nem is túl gyér füvet igényli.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spermophilus citellus citellus Linnaeus, 1766 - szinonimája: citillus (Pallas, 1779)
  • Spermophilus citellus gradojevici Martino, 1929 - szinonimája: karamani (Martino, 1940)
  • Spermophilus citellus istricus Calinescu, 1934 - szinonimája: laskarevi (Martino, 1940)
  • Spermophilus citellus martinoi Peshchev, 1955 - szinonimái: balcanicus (Markov, 1957), thracius (Mursaloglu, 1964)

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat hossza 18–24 centiméter, farokhossza 4–9 centiméter és testtömege 170–430 gramm. Ez a patkány nagyságú állat úgy néz ki, mintha a mormota kicsinyített mása lenne. Bundája felül szürkéssárga és kissé pettyes. Hasa sárgás, a torokrész fehér. Bundája puha, de nagyon vékony és ezért szinte tüskésnek hat. A rövid farkat sűrű szőrzet borítja, a vége sötétebb. Szeme nagy, sötét és oldalt ül, hogy az állat körbelásson. Füle kicsi, épphogy kilátszik bundájából. Az erős, ügyes mellső láb ideális ásáshoz, és táplálkozáskor az állat meg tudja fogni vele az élelmet. Gyakran felágaskodik, futás közben pedig rövid farkát égnek emeli. Figyelmeztető hangja éles füttyentés. Mikor elégedett, lágyan dörmög, vagy trillázó hangot ad. Veszély esetén villámgyorsan eltűnik földbe ásott járataiban.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kedvelik a társaságot

Talajlakó, nappal aktív kisemlős. Nagyjából 5 évig élhet. Táplálékai fűfélék, magok és rovarok, néha a terményekre is rájár. A táplálékot ügyesen, a kezével ragadja meg, és gyors rágó mozdulatokkal fogyasztja el. A parlagi sas és a kelet-európai puszták más ragadozó madarai szívesen vadásznak az ürgére – Magyarországon éppen azért védett 1982 óta, mert ezek fontos táplálékállata. A hermelin és a molnárgörény is szívesen megfogja. Az intenzív mezőgazdasági művelés sokfelé jelentősen csökkentette számát.

Késő ősztől tavasz elejéig téli álmot alszik. A közös föld alatti járatokban társas, de külön vackában magányos. Az üreg bejáratát kis földsánc veszi körül. Az üregek hosszú járatként húzódnak a talajban, és egy kamrában végződnek. Itt az ürge jól kipárnázott fészket épít magának, ahová behúzódik éjszakára, és itt alussza téli álmát is, tartalék táplálék nélkül. A két méternél is mélyebb üreg, aminek bejáratát téli álma előtt betömi, megvédi a fagytól, eközben zsírtartalékaiból nyer energiát. Testfolyamatait „takarékra állítja”, hőmérséklete 2 Celsius-fokra süllyed. Beleiből minden tápanyagot felszív. Szíve csak néhányat ver percenként.

Rendszerint laza telepekben él, lehetőleg a rendszeresen legeltetett füves pusztákon.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget körülbelül egyéves korban éri el. A párzási időszak március-május között van. Az „ürgeév” rövid, lényegében a nyári idényre korlátozódik, ezért évente legtöbbször csak egy, 5–8 kölyökből álló almot rak. A kicsinyek 25–28 napos vemhesség után csupaszon és zárt szemmel születnek, és anyjuk jó három hétig szoptatja őket a fialóvackon, míg el nem kezdenek kijárni az üregből. Nyolc naposan nyílik ki a szemük, és két hónapos korukra már igen önállóak. A belső nemi szervek még a téli álom alatt elkezdenek nőni. Ébredés után a spermiumok már érettek, és az ürge nemzőképes.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]