Somos András (kertészmérnök)

	Somos András
Született	1911. szeptember 18.; Mezőberény
Elhunyt	1996. március 15. (84 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	kertészmérnök, ; egyetemi oktató, ; akadémikus
Iskolái	Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet (–1937); Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1942); Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (–1944);
Kitüntetései	Kossuth-díj (1956); a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1973);
Sírhelye	Farkasréti temető (6/2-1-57)
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. augusztus 14.) ezen a változaton alapul.

Ez a szócikk a kertészmérnök Somos Andrásról szól. Hasonló címmel lásd még: Somos András (egyértelműsítő lap).

Somos András (Mezőberény, 1911. szeptember 18. – Budapest, 1996. március 15.) Kossuth- és állami díjas kertészmérnök, a kert- és szőlőgazdaság-tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a zöldségtermesztés agrotechnikai eljárásainak növényélettani alapú fejlesztése volt, nevéhez fűződik a fóliasátras zöldségtermesztés magyarországi bevezetése. 1946-tól 1981-ig volt a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, illetve jogelődei zöldségtermesztési tanszékének vezetője.

Életútja

1937-ben a budapesti Kertészeti Tanintézetben szerzett oklevelet, ezt követően a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult tovább. Ezzel párhuzamosan 1939-től 1942-ig a Kertészeti Akadémia kamaraerdei kísérleti telepének helyettes vezetője volt. 1942-ben a műegyetemen, 1944-ben pedig a Kertészeti Akadémia jogutódjában, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán nyerte el kertészmérnöki oklevelét. 1944-ben, a második világháború végóráiban mozgósították, hadifogságba esett, s csak 1946-ban tért haza a Szovjetunióból.

Szervezőmunkájának köszönhetően a Magyar (később Gödöllői) Agrártudományi Egyetem kert- és szőlészettudományi karán 1946-ban megnyílt a zöldségtermesztési tanszék, amelynek tanszékvezető intézeti tanára lett. Egyidejűleg 1947–1948-ban a földművelésügyi minisztérium egyetemi ügyosztályát vezette. 1948-tól 1981-es nyugdíjazásáig az 1953-ban önállósult Kertészeti és Szőlészeti Főiskola zöldségtermesztési tanszékének tanszékvezető főiskolai, 1968-tól egyetemi tanára volt, ezzel párhuzamosan 1975-től 1981-ig az egyetemi zöldségtermesztési intézet igazgatói posztját is betöltötte. Két ízben, 1961–1965-ben a még főiskolai státusú, illetve 1971–1975-ben a már egyetemi rangra emelt oktatási intézmény rektori feladatait is ellátta.

Munkássága

Kutatásai elsősorban a zöldségfélék élettanára, a zöldségtermesztés környezeti feltételeinek, hő-, fény-, víz- és tápanyagigényének vizsgálatára, ezen keresztül a zöldségtermesztési technológiák fejlesztésére irányultak. Tanulmányai során kiemelt figyelmet szentelt a paradicsom- és a paprikatermesztés agrotechnikai tökéletesítésére, de a hüvelyesek, a spenót, sőt a csiperke termesztési feltételeivel is foglalkozott. Több paprikafajta nemesítése fűződik a nevéhez.

Újításaival nagymértékben hozzájárult a mezőgazdasági műanyag-felhasználás magyarországi meghonosításához, a fóliaborítású termesztőberendezések, a fóliaalagutas, fóliasátras zöldségtermesztés elterjesztéséhez. Irányítása alatt folyt a nagy méretű, vasvázas – palántanevelésre és zöldséghajtatásra egyaránt alkalmas – gépesített fóliasátrak kifejlesztése, valamint a geotermikus és napenergiával fűtött fóliasátrak kialakítása. Közeli munkatársaival együtt bizonyította, hogy nagyüzemi módon, teljes gépesítéssel csak a bab, a zöldborsó, a gyökérzöldségek és a hagyma termeszthető.

1948-ban a kert- és szőlőgazdaság-tudomány doktora lett. 1950-től 1961-ig szerkesztette az Acta Agronomica és Az MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei című szakfolyóiratokat.

Társasági tagságai és elismerései

1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1955-ben rendes tagjává választották. Emellett 1977 és 1985 között az Akadémia alelnöki feladatait is ellátta, 1985 és 1990 között pedig részt vett az elnökség munkájában. További tisztségeket is vállalt az akadémiai testületben: 1949-től 1961-ig az agrártudományi osztály titkára, 1976–1977-ben elnöke volt, 1954-től 1976-ig a kertészeti bizottságban folyó munkát elnökölte.

1967-től tiszteleti tagja volt a Bolgár Mezőgazdasági Akadémiának, 1970-ben pedig a Szovjet Mezőgazdaság-tudományi Akadémia külső tagjává választották. Közel negyed évszázadon keresztül, 1959-től 1983-ig képviselte Magyarországot a Nemzetközi Kertészettudományi Társaságban (International Society for Horticultural Science), 1970–1972-ben elnöke, majd 1972–1974-ben alelnöke volt a Mezőgazdasági Műanyag-felhasználás Nemzetközi Bizottságának (International Committee for Plastics in Agriculture).

Az öntözéses zöldségtermesztés agrotechnikájának kidolgozásáért, valamint kétkötetes Zöldségtermesztés könyvéért 1956-ban átvehette a Kossuth-díj harmadik fokozatát. 1963-ban Entz Ferenc-emlékérmet, 1973-ban pedig a zöldségtermesztésben elért eredményeiért és oktatói tevékenységéért az Állami Díj első fokozatát kapta meg. Ezek mellett birtokosa volt a Magyar Népköztársasági Érdeméremnek (1951), a Munka Vörös Zászló érdemrendjének (1954), a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetésnek (1954), a Munka érdemrendnek (1960), a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970), a Munka érdemrend arany fokozatának (1971), a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének (1981), valamint a Kiváló Feltaláló díjnak (1982).

1961-ben a berlini Humboldt Egyetem, 1975-ben a varsói Mezőgazdasági Főiskola fogadta díszdoktorává.

Főbb művei

Konyhakerti növények termesztése. Budapest. 1948.
Zöldségtermesztő üzemek vetésforgói. Budapest. 1950.
Szántóföldi zöldségtermesztés. Budapest. 1950.
Zöldségtermesztés I–II. Budapest. 1955.
Zöldségtermesztés. Budapest. 1956. (Angeli Lamberttal)
A paradicsom. Budapest. 1959.
Korszerű csiperketermesztés. Budapest. 1960. (Angeli Lamberttal)
A műanyagfólia használata a zöldséghajtatásban. Budapest. 1965. (Filius Istvánnal)
A paprika. Budapest. 1966.
Korai szabadföldi paradicsomtermesztés. Budapest. 1967. (Koródi Lászlóval)
Műanyaggal borított termesztőberendezések a zöldségtermesztésben. Budapest. 1969. (Társszerzőként)
A spenót. Budapest. 1972. (Priszter Szaniszlóval)
Vízfüggönyös fóliasátrak építése és hasznosítása a házikertben. Budapest. 1977. (Turi Istvánnal)
Zöldséghajtatás. Budapest. 1980. (Koródi Lászlóval és Turi Istvánnal)
Műanyagok a kertészetben. Budapest. 1985.
Az oktatás és kutatás 40 éve (1945–1984) a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Intézetében. Budapest. 1987.

Források

Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 471. o. ISBN 963-05-4420-2
Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 664., 666. o.
Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 169. o. ISBN 963-9257-15-X
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1231–1232. o. ISBN 963-547-414-8

További irodalom

Somos András akadémikus 75. születésnapja alkalmából rendezett tudományos ülés. Budapest. 1987.
Balázs Sándor: Somos András. Magyar Tudomány 1997. 2. sz.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[c6fb84204c7d83335d5ca324d78b36da533be34a-1] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html

[4a6ffa48b866b0d8907b21f15c919cf2e729a371-2] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

[1]

[2]

Somos András
Született	1911. szeptember 18. Mezőberény
Elhunyt	1996. március 15. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	kertészmérnök, egyetemi oktató, akadémikus
Iskolái	Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet (–1937) Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1942) Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (–1944)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1956) a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1973)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/2-1-57)^[1]^[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)