Ugrás a tartalomhoz

Sam Hanks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2021. április 2., 19:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (További információk)
Sam Hanks
Életrajzi adatai
Született1914. július 13.
Columbus, Ohio, USA
Elhunyt1994. június 27. (79 évesen)
Pacific Palisades, Los Angeles, Kalifornia, USA
NemzetiségeUSA amerikai
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei1951 - 1957
CsapataEpperly, Kurtis Kraft
Nagydíjak száma8 (8 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek1
Dobogós helyezések4
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjUSA 1950-es indianapolisi 500
Legutolsó nagydíjUSA 1957-es indianapolisi 500
A Wikimédia Commons tartalmaz Sam Hanks témájú médiaállományokat.

Sam Hanks (Columbus, Ohio, 1914. július 13.Pacific Palisades, Los Angeles, 1994. június 27.) amerikai autóversenyző.[1]

Pályafutása

1936-ban kezdte a versenyzést Midget Car autókkal. 1937-be megszerzi első győzelmét a Pacific Coast Midget Bajnokságban, majd az év végén meg is szerezte a bajnoki címet. 1939ben részt vesz az AAA által rendezett Sprint Car versenyen Milwaukee-ban. A 6. helyen fejezi be a versenyt. A háború előtti években sorra nyeri a különböző Midget Car címeket a közép-nyugati bajnokságokban. Chicago Board bajnok, 1940-ben elnyerte a Detroit Motor City and Toledo midget bajnoki címet és 1941-ben megnyerte a National Midget kihívást, majd megszerezte a Michigan-i és Ohio-i bajnoki címet is.

1940-ben indult az Indianapolis 500-as versenyen Leon Duray csapatában, a 13. helyen ért célba. 1941-ben Ed Walsh csapatával nevezett az Indy500-ra, de indulni nem tud. A II. világháború után 1946-tól ismét a versenypályákon körözött. Augusztusban meg is nyeri a 250 körös Gold Cup versenyt a Los Angeles-i Coliseum-ban. Ugyanezen évben ismét megszerzi a Pacific Coast Midget Car bajnoki címet. Indianapolis-ban Spike Jones csapatával a 3. helyre kvalifikálja magát. De egy olajcső törés miatt kiállni kényszerül. 1950-től kezdve részt vesz az AAA Stock Car bajnokságban is. 1952-ig vesz részt Midger Car bajnokságokban. 1949-ben elnyerte az AAA National Midget Car bajnoki címet. 1947-ben nem tudta kvalifikálni magát Indianapolis-ban. 1948-ban egy Adam-Sparks autóval ismét kiállni kényszerül az Indy500-on váltóhiba miatt. 1949-ben öt versenyre nevezik be az AAA National Bajnokságban, de indulni csak Indianapolis-ban tud, de ismét műszaki hiba miatt kiállni kényszerül. 1950-es Indy500-on továbbra is elkerülte a szerencse, olajnyomás elmegy a motorból, így ismét feladta a versenyt. Viszont a Bay Meadows-i versenyen a 2. helyen inteték le.

Az 1951-es szezonban öt versenyen tud elindulni. szerez két 5. helyet(DuQuoin1 és Detroit) A DuQuoin-ben rendezett 2. versenyen pedig 3. helyen ér célba. A bajnokságban a 16. helyet foglalta el. 1952-ben a teljes évadon részt vesz a Bardahl csapat színeiben. Nehezen indult számára a szezon. Az évad első felében csak kétszer tudott pontot szerezni. Viszont az évad 2. fele nagyon jól sikerült. Szerez hat Top5 helyezést. A bajnokságban 50 ponttal lemaradva a bajnok Chuck Stevenson-tól, 3. lett. 1953-ban Bardahl csapattal megszerzik a bajnoki címet az évad végén. Hanks, a Springfield-i 2. versenyen és DuQuoin-ban nyerni tud. Indianapolis 500 mérföldes versenyen pedig a 3. helyen intik le. 1954-ben is kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott. Hét Top10-es helyezést szerzett. DuQuoin-i versenyen ez évben is nyerni tudott. De ekkor már a Belanger csapat autóját vezette. A bajnokságot a 8. helyen zárja.

1955-ben Indianapolis-i és Phoenix-i versenyre nevezett. indianapolis-ban kiállni kényszerült, Phoenix-ben pedig túl lassúnak bizonyult a kvalifikáción. 1956-ba a Jones & Maley Csapat Kurtis 500C-Offy autóját a 2. helyre hozta be Indianapolis-ban. Ettől az évtől rendszeres résztvevője volt az USAC Stock Car bajnokságnak. 1957-ben a Belond Exhaust csapattal megnyeri a híres Indy500-as versenyt.[2] Ezzel a győzelemmel le is zárult az open-wheel karrierje, de még ez évben lefutja versenyzői karrierje utolsó versenyét is a Riverside-i USAC Stock Car versenyen.

Visszavonulása után Tony Hulman kinevezte az Indianapolis Motor Speedway, Verseny Rendezőjének. Ezt az állást 21 éven keresztül töltötte be.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1950 Milt Marion GBR
MON
500
Ki
SUI
BEL
FRA
ITA
HN 0
1951 Peter Schmidt SUI
500
Ki
BEL
FRA
GBR
GER
ITA
ESP
HN 0
1952 Ed Walsh SUI
500
3
BEL
FRA
GBR
GER
NED
ITA
12. 4
1953 Ed Walsh ARG
500
3*
NED
BEL
FRA
GBR
GER
SUI
ITA
13. 2
1954 Ed Walsh ARG
500
20
BEL
FRA
GBR
GER
SUI
ITA
ESP
HN 0
1955 Cars Inc. ARG
MON
500
Ki
BEL
NED
GBR
ITA
HN 0
1956 Cars Inc. ARG
MON
500
2
BEL
FRA
GBR
GER
ITA
7. 6
1957 George Salih ARG
MON
500
1
FRA
GBR
GER
PES
ITA
8. 8
* Duane Carterrel megosztva.

Jegyzetek

  1. Sam Hanks. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
  2. Biography Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben at the National Midget Auto Racing Hall of Fame

További információk