Salman Rushdie
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Salman Rushdie | |
 | |
| Rushdie 2006 októberében | |
| Élete | |
| Született | 1947. június 19. (76 éves) Mumbai, Mahárástra, India |
| Nemzetiség | brit |
| Szülei | Anis Ahmed Rushdie |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | mágikus realizmus |
| Első műve | Grímusz (1975) |
| Fontosabb művei | Sátáni versek (1989) |
| Kitüntetései |
|
| Salman Rushdie weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salman Rushdie témájú médiaállományokat. | |
Sir Ahmed Salman Rushdie (Mumbai, Mahárástra, 1947. június 19. –) indiai születésű brit író.
Családi háttere és ifjúkora
Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyben, és a cambridge-i King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott.[1][2]
Munkássága
Első művei
Írói karrierje az 1975-ben kiadott Grímusz című regénnyel kezdődött. Következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei nemzetközi ismertséget szerzett Rushdie-nak, és számos elismerés mellett elnyerte a Man Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. 1983-ban egy rövid regénye, a Szégyen jelent meg, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja. A könyv elnyerte a Prix du Meilleur Livre Etranger díjat.[1][2]
A Sátáni versek körüli vita
Sátáni versek című regényét 1988 nyarán adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. Nagy-britanniai muszlim vezetők istenkáromlónak nevezték a könyvet, majd Indiában és Pakisztánban a könyv elleni tüntetések törtek ki.[1][2]
1989. február 14-én Homeini ajatollah, Irán vezetője fetvával kiközösítést hirdetett Rushdie ellen istenkáromlás miatt. Ezenkívül Homeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Homeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki[forrás?] az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére.[1][2]
A berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, bombatámadás érte.[3] A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban halálra késelték, olasz fordítóját, Ettore Capriolot megverték és megszúrták Milánóban.[4] A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték.[5] A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A támadásban 37 személy lelte halálát.[6]
Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Yusuf Islam (Cat Stevens) például 1989-ben egy brit tévéműsorban kifejtette, hogy ő nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és hogy szívesen felhívná Khomeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember.[7] (Később némileg visszakozott, mert a közönség kedvezőtlenül fogadta a nyilatkozatot, és lemezeladásai erősen visszaestek.)
Művei
| Eredeti cím | Magyar nyelven |
|---|---|
| Grimus 1975 | Grímusz 2002 |
| Midnight's Children 1980 | Az éjfél gyermekei 1987 |
| Shame 1983 | Szégyen 1989 |
| The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey 1987 | - |
| The Satanic Verses 1989 | Sátáni versek 2004 |
| Haroun and the Sea of Stories 1990 | Hárun és a mesék tengere 2000 |
| Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981–1991 1992 | - |
| East, West 1994 | Kelet, Nyugat 1996 |
| The Moor's Last Sigh 1995 | A mór utolsó sóhaja 1998 |
| The Ground Beneath Her Feet 1999 | Talpa alatt a föld 1999 |
| Fury 2001 | Fúriadüh. Az élet maga a düh 2003 |
| Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992–2002 2002 | - |
| The East is Blue 2004 | - |
| Shalimar the Clown 2005 | Sálímár bohóc 2007 |
| The Enchantress of Florence 2008 | A firenzei varázslónő 2008 |
| Joseph Anton 2012 | Joseph Anton (Memoár) 2012 |
Magyarul
- Az éjfél gyermekei; ford. Falvay Mihály, utószó Barkóczi András; Európa, Bp., 1987
- Szégyen; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1989
- Hárún és a mesék tengere; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1992
- Kelet, Nyugat; ford. Falvay Mihály, Greskovits Endre; Európa, Bp., 1996
- A mór utolsó sóhaja; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1997
- Talpa alatt a föld; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1999
- Grímusz; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok)
- Fúriadüh; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius klasszikusok)
- Sátáni versek. Regény; Konzorcium, Bp., 2004
- Sálímár bohóc; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2007
- A firenzei varázslónő; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2008
- Joseph Anton. Memoár; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2012
- Luka és az élet tüze; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2013
- A sátáni versek. Regény; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2014
- Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2015
- A Golden ház; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2018
- Quichotte; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2020
Filmek
- 2007 – Then She Found Me (Amikor minden változik): színész
- 2001 – Bridget Jones naplója: vendégszereplő
- 1992 – Peter's Friends (Szilveszteri durranások): archív felvételen
Jegyzetek
Források
- ↑ British Council: Salman Rushdie. British Council. (Hozzáférés: 2016. október 17.)
- ↑ Encyclopaedia Britannica: Sir Salman Rushdie, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2016. október 17.
- ↑ NYT, 1989.03.01.: 2 Bookstores in Berkeley Are Firebombed; Rushdie Tie Is Explored. The New York Times, 1989. március 1. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ NYT, 1991.07.13.: Steven R. Weisman: Japanese Translator of Rushdie Book Found Slain. The New York Times, 1991. július 13. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Guardian, 2016.10.19.: Benedicte Page: Norwegian publishers offer reward to solve William Nygaard case. The Guardian, 2010. november 26. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02: Turkey commemorates 15th anniversary of Sivas massacre. Hürriyet, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
- ↑ NYT, 1989.05.23.: Craig R. Whitney: Cat Stevens Gives Support To Call for Death of Rushdie. The New York Times, 1989. május 23. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
