Ugrás a tartalomhoz

Pethes Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2019. április 19., 01:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→További információk: Kategória hozzáadása)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. április 19.) ezen a változaton alapul.
Pethes Imre
Dániel abbé szerepében Henri Lavedan francia drámaíró A párbaj című színművében. Portré A nyolcvanéves Pesti Napló ajándék-albuma (1850–1930) című kiadványból
Dániel abbé szerepében Henri Lavedan francia drámaíró A párbaj című színművében. Portré A nyolcvanéves Pesti Napló ajándék-albuma (1850–1930) című kiadványból
Életrajzi adatok
Született1864. december 18.
Jászárokszállás
Elhunyt1924. november 14. (59 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
HázastársaPethes Imréné (1869–1931)
GyermekeiPethes Sándor
Pályafutása
Aktív évek1890–1924
Híres szerepeiCyrano de Bergerac (Edmond Rostand)
Rank doktor (Henrik Ibsen: Nóra)
Petruchio (Shakespeare:
A makrancos hölgy)
Lucifer (Madách: Az ember tragédiája)
Lear király (Shakespeare)
Pethes Imre IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Pethes Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pethes Imre (Jászárokszállás, 1864. december 18. – Budapest, Terézváros, 1924. november 14.)[1] magyar drámai színész, akadémiai tanár, színrendező. A természetes játék realista mestere volt. Tiszta és természetes beszédének, valamint pátosztól mentes játékának köszönhetően a budapesti Nemzeti Színház modern stílusának legfőbb kialakítói között tartják számon. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagjai közé választották. Az egyik legismertebb magyar Shakespeare-színész volt, pályafutása során huszonöt Shakespeare-szerepben állt színpadra. Idegen nyelvterületen nevét Emerich Pethes formában írják. Pethes Sándor (1899–1981) színházi és filmes színész apja.[2][3][4]

A színész alkotásán igazán meg se próbáltuk még. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a színész művészete a legmagasabb rendű műfaj, a dráma eszköze. De az olyan színész, mint Pethes, leleplez valamit ezenfelül: hogy művészete, minden függésében és alárendeltségében autonóm. S ez a legnagyobb dolog, amit művészetről egyáltalán el lehet mondani. Helyzetetét végtelenül komplikálja és paradoxszá teszi, hogy oly kézzelfoghatóan mástól függő és mégis autonóm, szinte materiálisan determinált, és teremtően szabad.
– Fülep Lajos: Pethes Imre. Nyugat, XVII. évfolyam, 1924/23. szám

Élete és pályafutása

Első évei és tanulmányai (1864–1890)

1864. december 18-án született a Jászságban található Jászárokszállás településen a komáromi eredettel rendelkező kecskeméti Pethes család tagjaként. Apja Pethes János, anyja Bathó Janka. Jászberény városában végezte el a gimnáziumot, ezt követően leérettségizett. 1883-ban beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol előbb jogot hallgatott, majd a bölcsészkaron folytatta tanulmányait. Később a Színiakadémia keretei között akart tovább tanulni, ahova ugyan felvették, de mivel akadémiai évei során nem tűnt ki társai közül, elkedvetlenedett, és a harmadik év után megszakította tanulmányait. Egy év elteltével, 1887-ben ismét beiratkozott az Akadémiára, és 1890-ben színművészeti oklevelet szerzett, miután sikeresen befejezte az iskolát.[2][3][5][6]

Korai színházi sikerei (1890–1902)

Pethes Imre Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színdarabjának címszerepében a Fővárosi Nyári Színházban 1900-ban[7]

1890-ben, 26 éves korában kezdte el színészeti pályafutását. Legelőször Somogyi Károly színésztársulatához szerződött Győrben, ahol 1890 és 1891 között játszott. Az ezt követő tizenkét éves időszakban, egészen 1902-ig számos vidéken játszó társulat tagjaként dolgozott. 1891–1892-ben Aradon, 1893–94-ben Szegeden, 1894–95-ben Debrecenben, 1895 és 1899 között ismét Szegeden, 1899–1900-ban pedig ismét Arad városában játszott. Ezek mellett több színtársulatnál játszott Sopronban, Pécsen, Kassán, Nagyváradon és Temesváron is. 1900-ban csatlakozott Makó Lajos színtársulatához, amellyel a téli időben a temesvári színházban, nyáron pedig a budai Horváth-kertben található Fővárosi Nyári Színházban játszottak.[2][3][5]

1900. május 19-én a Budai Színkörben fellépett az Edmond Rostand által írt Cyrano de Bergerac című verses drámának a főszerepében. Ez volt az első olyan szerepe, amely meghozta számára az országos sikert és elismerést. Cenner Mihály színháztörténész egyik írásában megemlíti, hogy „Pethes Imre neve összeforrott Cyrano alakjával, amelyet ő játszott először magyar színpadon, s bár utána még voltak kitűnő Cyranók, az ő alakítását nem múlta felül egyik sem”. A színdarabban kiemelkedően alakított szerepének köszönhetően elért sikerei ellenére sem hívták meg egyetlen budapesti társulathoz sem.[2][5]

Még egy éven át, 1901-ben játszott Makó Lajos vidéki társulatánál, majd 1902-ben leszerződtette a pesti Vígszínház. Abban az időben az volt a legjobban haladó színház, műsorán és repertoárjában a naturalista színjátszással színpadra vitt kortárs francia szerzők darabjai voltak gyakoriak. Az ilyen jellegű műsorokra leginkább a franciásan pergő beszédstílus és a riposztozó dialógusok voltak a legjobban jellemzőek. Ezzel ellentétben Pethes tempósabb színpadi beszédmódja inkább a magyaros darabokba illett, ezért kizárólag ilyen szerepeket játszott, ugyanis a francia vígjátékok és bohózatok pergő nyelvezete távolabb állt stílusától. Pethes egy évados vígszínházi pályája során összesen nyolc szerepet játszott el a társulatnál, az eljátszott darabok mindegyike magyar szerzőktől származott – ez egyetlen évadban ritkaság volt a színház műsorrendjében. Többek között az ő közreműködésével játszották Herczeg Ferenc színműíró Balatoni rege címet viselő regényes vígjátékának első színpadi megjelenését is.[5]

A Nemzeti Színháznál (1903–1924)

Pethes Imre J. M. Barrie Egyenlőség című színdarabjában mint Chricton a Nemzeti Színházban 1904-ben[8]

A Nemzeti Színház vezetősége észrevette Pethes Imre kényelmetlen helyzetét a Vígszínházban, ezért úgy döntöttek, hogy leszerződtetik a társulathoz, mivel ebben a színházban a színészhez illő beszédstílus, sőt annál még sokkal vontatottabb és patetikusabb jellegű stílus volt a szokványos és honos. Végül 1903 januárjában került sor a szerződtetésére. A társulatnál töltött első évad alatt huszonkét epizódszerepben állt színpadra, ezek között olyan szerepek voltak, mint például első udvaronc, első szolga, hírnök, vak öreg.[5]

A számos kisebb szerep után Hugó Károly Bankár és báró című darabjában a színész főszerepet kapott, ugyanis Pethes alakította a bárót. Ebből az időszakból egy anekdota is származik, melynek szereplői a társulathoz frissen csatlakozott, egyelőre mellőzött Pethes, valamint a Vígszínháztól visszaszerződtetett, szintén mellőzött rendező, Mátrai Betegh Béla. A történet így szól: „A sok kis szerep után Pethes Imre végre nagyobb szerepet kapott, ezért megkérdezte Mátrai Betegh Béla rendezőt, hogy milyen lesz a darab. – Képzelheti – válaszolta –, én rendezem, és maga játssza a főszerepet!”[5]

A színház keretei között 1904. január 15-én játszották első alkalommal James Matthew Barrie (1860–1937) skót író és drámaíró Egyenlőség címet viselő 1902-es szatíráját, melyben Pethes alakította a főszereplő, Chrichton karakterét. A szerep a Cyrano de Bergerac szerepe után ismét országos elismertséget hozott számára, amivel véglegesen is bekerült az akkori magyar színjátszás vezető alakítói közé.[5] Pethes Imre főszereplésével a nemzeti színházbeli előadás rendkívüli sikereket aratott a nézők körében is.[9]

Egyéniségében volt varázserő, amely nemcsak a közönségre hatott, hanem különösen fiatalabb pályatársaira is és így működése a fiatal generáció fejlődésére is jótékony hatással volt. E varázserő hatását kitűnően érvényesítette a Színművészeti Akadémia tanszékében is, melyet 1919-től kezdve haláláig töltött be. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak a szigorú tanárt látták benne, hanem a jólelkű, gondos és érdekeiket mindig a szívén viselő atyai barátjukat is, aki még anyagi áldozatokkal is igyekezett egy-egy szegényebb növendéke sorsán enyhíteni. Jó ember volt. És éppen olyan apostoliasan egyszerű, mint a művészete. Szerette embertársait és rajongott a színpadért. A színpad és a család volt a legkedvesebb számára. Őt is szerette mindenki, még a rendezői székben is, ahol a fegyelemtartást mindig összhangba tudta hozni az emberséges bánásmóddal. Kiváló érdemeinek elismeréséül 1923. ápri1is 21-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának és a zárkózott életű művészt olyan őszinte szívből fakadó ünneplésben részesítették, amilyet ritkán látott a Nemzeti Színház színpada. Ugyancsak ilyen meleg ünneplésben részesült 1921. november 14-én, amikor a Nemzeti Színház színpadán századszor játszotta Cyranót. Utolsó szereplése 1924. október 19-én a Süt a nap délutáni előadásán történt.

Halálát agyvelőlob okozta. Temetése 1924. november 16-án délelőtt a Nemzeti Színház előcsarnokából nagy pompával ment végbe. Hamvai a Kerepesi úti temetőben nyugszanak. Emlékoszlopát Jászárokszálláson 1926. október 17-én leplezték le. Később Jászberény szoborban örökítette meg emlékét. Síremlékét Csorba Géza készítette, leleplezték 1930. október 31-én.

Magánélete

Felesége Kocsis Etel volt.

Emlékezete és hatása

„[E]szünkbe jut például egy fiatal Pethes Imre nevű magyar színész, aki Ocskay brigadérosban két szót mond: »egyszer szerettem«, s ebben az »egyszer«-ben egy élettragédia sír, s olyan mélység tárul, amilyen Herczeg egész darabjában nincs.”
– Ady Endre, Nagyváradi Napló, 1903. január 13.
„Bevallom, nem volt bátorságom, hogy az évtizedek távolságán át nekimerészkedjem csak vázlatos portréjához annak a színésznek, aki bennem úgy él, mint a legnagyobb színpadi alkotó.”
– Bálint Lajos (1886–1974) író, dramaturg
„Birja hát Őt bár a Föld s az Ég,
Én bírom azt, amit bennem hagyott,
A Szépet és Nagyot.
Amivel megtöltötte a szivemet csordultig,
Amitől a könnyem szakad
Hogy a cipőmnek sarka ázik bele.”
– Somlay Artúr (1883–1951) színész, pedagógus
„Igazi színész élete későn – negyvenéves korában – kezdődött és korán, még hatvanéves kora előtt ért véget. Mégis, működése saját kora, de az utódok számára is a színjátszás megújítását, a tökéletesség felé vezető útját jelentette. Hatása, példája felmérhetetlen.”
– Cenner Mihály (1917–2001) színháztörténész

Fontosabb szerepei

Színházi szerepei

Filmszerepei

Fontosabb rendezései

Jegyzetek

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1814/1924. folyószáma alatt.
  2. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  3. ↑ a b c Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  4. ↑ Általános kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 413. o. ISBN 963-9257-25-7
  5. ↑ a b c d e f g Cenner Mihály (1994). „Pethes Imre emlékezete”. Jászsági évkönyv 1994 II, Kiadó: Jászsági Évkönyv Alapítvány. ISSN 1217-7954. (Hozzáférés: 2012. június 14.)  
  6. ↑ Pethes Imre. In Tolnai világlexikonaI–XX. kötet. Szerk. Balassa József, Bakó Gábor, Bartos Tivadar. 1926–1933.  [halott link]
  7. ↑ DKA-003193: Pethes Imre Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című drámájának címszerepében. OSZK Digitális Képarchívum. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  8. ↑ DKA-003195: Pethes Imre mint Mr. Crichton James Matthew Barrie Egyenlőség című színművében. OSZK Digitális Képarchívum. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  9. ↑ Barrie James Matthew. In Magyar színművészeti lexikon : A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Schöpflin Aladár. [Budapest]: Színészegyesület. [1929–]1931. 130. o.  

Források

További információk

Róla szóló művek
Egyéb információk
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pethes_Imre&oldid=21198477”