Késmárk

	Késmárk (Kežmarok)
	; Késmárk címere
	; Késmárk címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	város
Első írásos említés	1251
Polgármester	Ján Ferenčák
Irányítószám	060 01
Körzethívószám	00421 (0) 52
Forgalmi rendszám	KK
Testvérvárosok	Lista Weilburg; Gliwice; Příbram; Kupiškis; Lanškroun; Zgierz; Nowy Targ; Bochnia; Hajdúszoboszló; Lesneven;
	Népesség
Teljes népesség	15 304 fő (2023)
Népsűrűség	678 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	627 m
Terület	24,83 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 08′ 18″, k. h. 20° 25′ 45″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 18″, k. h. 20° 25′ 45″
	Késmárk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Késmárk témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Késmárk (szlovákul Kežmarok, németül Käsmark, Käsemarkt vö: "sajtvásár", latinul Kesmarkium, lengyelül Kiezmark, szepességi szász nyelven Kejsenmark) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület Késmárki járásának székhelye.

Fekvése

Poprád-folyó partján, Poprád városától 15 km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete

Neve a német Käsemarkt (= sajtvásár) főnévből ered.

Története

Területe már a késő kőkorszakban lakott volt, a várban a puhói kultúrához tartozó telep maradványait tárták fel. Helyén egyesek szerint már 1190-ben apácakolostor állott, és eredetileg három település volt: a Poprád bal partján emelkedő dombon volt Szentmihály, amely valószínűleg királyi határőrfalu volt. A mai Szent Kereszt plébániatemplomnál volt Starý Trh szláv halászfalu, míg a Szent Erzsébet templom körül volt a harmadik falu, ezt a 13. században szászok lakták. A települést először 1251-ben említik, IV. Béla ekkor telepített ide német telepeseket. Városi jogot 1269-ben kapott, 1368-ban már városfalak védték. A város a 13.–14. században sorra kapta szabadalmait és kiváltságait, de 1440-ben a Szapolyaiaké, majd 1583-tól a Thökölyeké lett és csak 1655-ben lett szabad királyi város. 1431-ben és 1441-ben a husziták dúlták fel, ekkor pusztultak el Szentmihály és Szenterzsébet települések. A 16. század közepén viszály dúlt Lőcse és Késmárk között az árumegállító jog miatt, amely több fegyveres összecsapáshoz vezetett. 1741-ben és 1787-ben tűzvész pusztította. A 19. században szövő- és posztógyárai, valamint lenfeldolgozója épült. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásának székhelye volt. 1960-ig járási székhely, majd 1996-ban ezt a rangját újra visszakapta.

Népessége

1910-ben 6317 lakosából 3242 német, 1606 szlovák és 1314 magyar volt.

2011-ben 16 832 lakosából 14 261 szlovák és 23 magyar volt.

Nevezetességei

Az óváros északi részén áll a 15. századi vár, amely a huszita pusztítások után a Szenterzsébeten állt korábbi kolostor felhasználásával épült. 1583-tól a Thökölyek birtoka. A várat 1570, 1620 és 1650 körül bővítették, 1577 és 1628 között pompás várkastéllyá alakították át. 1703-ban megvette a város. 1741-ben és 1787-ben a várossal együtt leégett, mely után épületeinek egy részét lebontották. A gótikus eredetű várkápolnában a Laszkiak és a Thökölyek sírjai láthatók.
A város erődítéseiből mára semmi sem maradt, azokat a lakosság széthordta.
A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt gótikus plébániatemploma 1444 és 1486 között épült a korábbi román stílusú kápolna helyén. A templomot egykor szintén fal övezte. 1533 és 1673 között az evangélikusoké volt. Harangtornya 1591-ben épült, egykor őrtornyul is szolgált. Művészi faragott szárnyas főoltára van.
A városháza 1461-ben épült gótikus stílusban, 1515-ben tűzvész pusztította, 1543-ban megújították, 1642-ben tornyot építették hozzá. 1779-ben leégett, ekkor rézzel fedték be és emeletet építették rá. 1922-ben második emelettel bővítették.
Pálos temploma 1748-ban épült.
Evangélikus gimnáziuma 1776-ban épült, 1852-ig líceumként működött.
Evangélikus fatemploma 1687 és 1717 között épült fából, vasszögek felhasználása nélkül. A vármegye egyik artikuláris temploma volt. Az 1500 személy befogadására alkalmas építmény belső tere fafaragványokkal gazdagon díszített. Orgonáját 1720-ban készítették.

Bővebben: Késmárki evangélikus templom

Evangélikus líceuma 1775-ben épült.
Új evangélikus temploma 1898-ban épült Theophil Hansen bécsi építész tervei szerint újbizánci stílusban.

A vár kapuja
A vár madártávlatból
A vár madártávlatból
A plébániatemplom harangtornya, 1591
Az evangélikus fatemplom
A városháza
Az Új evangélikus templom

Híres emberek

Itt született Frölich Dávid (1595., Késmárk – 1648. április 24., Lőcse) – Geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus volt, sőt jelentős fizikai ismeretekkel is rendelkezett.

Itt született 1657. szeptember 25-én, és 1906-ban itt, az új evangélikus templomhoz épített mauzóleumban temették el a Nikomédiából hazahozott Thököly Imre felső-magyarországi és erdélyi fejedelmet.^[2] A sírboltban látható eredeti sírköve, palástja és zászlói.

Itt született ifjabb Buchholtz György (1688. szeptember 3., Késmárk – 1737. augusztus 3., Késmárk) tanár, természettudós, evangélikus lelkész. Teológiát és más tudományokat külföldön tanult, többek között Gdańskban (1708). Először a Liptó vármegyei Kispalugyán oktatott 1714 és 1723 között. Itt fedezte fel a Deményfalvi-barlangot.
Itt született Buchholtz Jakab szűcsmester (1696. december 29., Késmárk – 1758. május 14., Késmárk), a Tátra és környékének elhivatott kutatója.
Itt született 1705. október 29-én Perliczi János Dániel orvos, polihisztor [1]
Itt született 1735. február 5-én Kray Pál császári tábornagy.
Itt született Mauksch Tamás (1749. december 20., Késmárk – 1832. február 10., Késmárk) – Természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész, kereskedő.
Itt született Genersich Keresztély (1759. január 3., 4. vagy 8., Késmárk – 1825. április 30., Késmárk) – Mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786–1795), 1789-től evangelikus másodlelkész Késmárkon.
Itt született 1759. március 1-jén Schwartner Márton statisztikus, egyetemi tanár.
Itt született 1761. augusztus 15-én Genersich János történetíró.
Itt született Genersich Sámuel (1768. február 15., Késmárk – 1844. szeptember 2., Lőcse) – Genersich Keresztély és Genersich János öccse, orvos, botanikus.
Itt született Nendtvich Tamás (1782 – Pécs, 1858. augusztus 3.)- gyógyszerész, botanikus, entomológus, Nendtvich Károly apja.
Itt született Kéry Imre (1798–1887) orvos, Arad vármegye főorvosa, az MTA tagja
Itt született 1818. január 6-án Hazslinszky Frigyes Ákos (1818–1896) botanikus, mikológus, az MTA tagja
Itt született 1825. február 21-én Görgey István honvéd százados, történetíró.
Itt született 1841. augusztus 3-án Róth Márton tanár, a Magyarországi Kárpát-egyesület vezetőségi tagja és Évkönyveinek szerkesztője, a poprádi Tátra Múzeum munkatársa.
Itt született 1847. október 26-án Hensch Árpád akadémiai tanár, igazgató
Itt született 1857. május 31-én Alexander Béla röntgenológus.
Itt született 1881. május 13-án Lám Frigyes irodalmár, költő.
Itt született 1884. december 23-án Fábry Viktor író, szerkesztő, evangélikus lelkész.
Itt született 1888. augusztus 18-án Weber Arthur irodalomtörténész.
Itt született 1893. szeptember 3-án Schulek Elemér Kossuth-díjas kémikus, az MTA tagja.
Itt született 1900. november 1-jén Bruckner Győző Kossuth-díjas kémikus, az MTA tagja.
Itt született 1908. szeptember 26-án Simoncsics József filmgyári díszlettervező.
Itt született 1934. szeptember 4-én Juraj Herz filmrendező.
Itt tanult Bodorovszky Sámuel hivatalnok.

Testvérváros

Hajdúszoboszló

Jegyzetek

Bóna László 2020: Adalékok Késmárk etnikai változásaihoz, alkalmazkodási stratégiák egy értelmiségi asszimilációs életpálya tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle XXI/2.
Baráthová, Nora a kol. 2009: Osobnosti Kežmarku 1206-2009.
Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
Belo Polla 1971: Kežmarok – Výsledky historickoarcheologického výskumu. Bratislava.
Loisch János 1933: Felvidéki és alföldi diákok a késmárki Liceumban. Protestáns Tanügyi Szemle.
Bohumil Vavroušek 1920: Malebné Slovensko.
Štefan Nikolaj Hýroš 1875: Kežmark, jeho páno a okolie. Letopis Matice slovenskej.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[7a73741341c8c9d063a2f882b82988c35b7260e8-1] ttp://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm

[2] Vasárnapi Ujság 53. évf. 45. sz. (1906. november 11.) – képek a temetésről

[1]

[2]

Sablon:Késmárki járás m v sz A Késmárki járás települései
Késmárk (Kežmarok)
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec)