Hazslinszky Frigyes Ákos
| Hazslinszky Frigyes Ákos | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | magyar |
| Született | Késmárk, 1818. január 6. |
| Elhunyt | Eperjes, 1896. november 18. (78 évesen) |
| Pályafutása | |
| Kutatási terület | algológia, mikológia, lichenológia, briológia, növénytan |
| Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1872-ben rendes tag |
Hazslinszky Frigyes Ákos (1890-től hazslini Hazslinszky Frigyes Ákos; Késmárk, 1818. január 6. – Eperjes, 1896. november 18.) botanikus. Életműve úttörő jelentőségű a magyarországi moszatok (algológia), gombák (mikológia), zuzmók (lichenológia) és mohák (briológia) feltárásában, leírásában és növénytani feldolgozásában. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-től rendes tagja volt. Hazslinszky Bertalan (1902–1966) mikrobiológus, botanikus nagyapja.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Középiskoláit szülővárosa, Késmárk főgimnáziumában végezte el, majd ugyanott teológiát és filozófiát tanult. Ezt követően, 1838–1839-ben a sárospataki református kollégiumban jogot, 1842–1843-ban a debreceni kollégiumban növénytant és kémiát tanult. 1839–1841 között alma materében, a késmárki főgimnáziumban volt helyettes tanár, eközben 1841-ben gyalogszerrel bejárta az országot és botanizált Késmárk és Fiume között. 1842-ben a debreceni református kollégiumban helyezkedett el nevelőként. 1845-ben a bécsi műszaki egyetemre iratkozott be, s egy tanéven át a botanika mellett geológiát, ásványtant, paleontológiát, kémiát és fizikát tanult. 1846-ban az eperjesi evangélikus kollégium természetrajz–matematika tanára, később, 1846 és 1893 között megszakításokkal tizenegy tanéven keresztül az intézmény rektora, 1884–1885-ben és 1886–1887-ben igazgatója volt. Pedagógusi munkája mellett a magyarországi flóra kutatásának szentelte idejét.
Munkássága [szerkesztés]
Pályája elején főként a virágos növények magyarországi előfordulásával és kutatásával (florisztika) foglalkozott, emellett vizsgálta a termőhelyek növényökológiai tulajdonságait is. Felvidéki – tátrai, szepességi és Árva vármegyei – botanikai gyűjtőútjainak köszönhetően jelent meg az első tudományos növényhatározó 1864-ben. Ezt követte az 1872-ben kiadott, Magyarország teljes virágos flóráját leíró füvészeti kézikönyve. Az 1860-as évektől figyelme a telepes növények, de főként a gombák feltárása felé fordult. A nagygombák mellett a mikroszkopikus gombákkal – például az üszög- és rozsdagombákkal – is foglalkozott. Magyarországon elsőként használt mikroszkópot a – korabeli rendszertani kategóriával élve – virágtalan növények vizsgálatához. Emellett elsőként írt összefoglaló áttekintéseket Magyarország zuzmó-, illetve mohaflórájáról. Algológiai tanulmányaiban kísérletet tett a moszatflóra leírására is, de csak a kovamoszatok áttekintéséig jutott. Mindemellett foglalkoztatta a növényrendszertan, továbbá a magyar nómenklatúra kérdései. Növénypreparátum-gyűjteménye részben a Magyar Nemzeti Múzeumba, részben a budapesti tudományegyetem növényrendszertani tanszékéhez került.
Tudományos eredményei elismeréseként 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. 1888-ban a Magyar Természettudományi Társaság tiszteletbeli tagja lett. Ezeken túlmenően számos külföldi tudományos társaság választotta tagjai sorába: 1852-ben a prágai Természettudományi Társulat (Naturhistorischer Verein) rendes, a Regensburgi Botanikai Társaság (Regensburgische Botanische Gesellschaft) levelező, 1855-ben az Osztrák Geológiai Társaság (Österreichische Geologische Gesellschaft) levelező, 1879-ben a Sziléziai Honismereti Társaság (Schlesische Gesellschaft für Vaterländische Kultur), 1885-ben pedig a Francia Mikológiai Társaság (Société micologique de France) tagja lett. A Hazslinszkya kéregzuzmónemet (mai nevén Melaspilea) róla nevezték el, de több ősnövény- és ősállatfaj is őrzi a nevét.
Főbb művei [szerkesztés]
- Éjszaki Magyarhon viránya, Kassa, 1864.
- Besztercebánya vidékeinek moszat-viránya, Pest, 1867.
- Magyarhon és társországai moszatviránya, Pest, 1867.
- Adatok Magyarhon zuzmóvirányához, Pest, 1869.
- Jelkulcs a magyarhoni edénynövények nemei meghatározására, Pest, 1870.
- Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve, Pest, 1872.
- A gombák jelleme, Pest, 1873.
- Jelentés az 1872-ben tett füvészeti kirándulásról, Budapest, 1873.
- Magyarhon hasgombái, Budapest, 1875.
- Egy felszinti hypogaeus, Budapest, 1876.
- A szőlő öbölje, Budapest, 1876.
- Magyarhon üszökgombái és ragyái, Budapest, 1877.
- Új adatok Magyarhon gomba-virányához, Budapest, 1878.
- Rendhagyó kőgombák, Budapest, 1881.
- A magyar birodalom zuzmóflórája, Eperjes, 1884.
- Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához, Budapest, 1884.
- A magyar birodalom mohflórája [sic!], Eperjes, 1885.
- Magyarhon és társországai … szabályos Discomycetjei, Budapest, 1885.
- A magyarhoni lemezgombák elterjedése, Budapest, 1890.
- Magyarhon és társországainak sphaerái, Budapest, 1892.
- Magyarhon és társországai húsosgombái, Budapest, 1895.
Források [szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 690. o. Online hozzáférés
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 310. o. ISBN 963-9257-00-1
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 373. o. ISBN 963-85433-5-3
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 172–173. o. ISBN 963-547-759-3

