Kylie Minogue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kylie Minogue
Kylie Minogue Cannes.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kylie Ann Minogue
Született 1968május 28. (46 éves)
Ausztrália Melbourne, Viktória, Ausztrália
Származás  Ausztrália
Pályafutás
Műfajok Pop, dance-pop, szintipop, diszkó, eurodance
Aktív évek 1987–től (énekesnő)
1979–től (színésznő)
Hangszer vokál
Hang szoprán
Díjak A Brit Birodalom Érdemrendje
A Brit Birodalom Rendjének Tisztje
Tevékenység énekesnő, dalszerző, színésznő
Kiadók Mushroom (1987–től)
Geffen Records (1988–89)
PWL (1987–92)
Deconstruction (1993–98)
Parlophone (1999–től)
EMI (1999–től)
Capitol Records (2002–13)

Kylie Minogue weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kylie Minogue témájú médiaállományokat.

Kylie Ann Minogue (Melbourne, Ausztrália, 1968. május 28.), gyakran csak Kylie, egy ausztrál énekesnő, dalszerző és színésznő. Miután karrierjét gyerekszínészként kezdte az ausztrál televízióban, nagy figyelmet kapott az ausztrál Szomszédok című szappanoperában kettő évig játszott szerepéért, mielőtt 1987-ben elkezdte volna karrierjét, mint énekesnő. Azóta hatalmas sikert ért el a szórakoztató iparban.

Kylie Minogue 1987-ben szerződött a PWL kiadóhoz, ahol a következő évben megjelntette első nagylemezét, a Kylie-t. A slágereit jól fogadták, de az eladások négy album után csökkentek. 1992-ben Minogue otthagyta a PWL-t és a Deconstruction Records-zal szerződött le, hogy zeneileg és szövegileg is fejlődni tudjon illetve hogy más zenészektől is inspirációhoz jusson. Megjelentette Kylie Minogue és Impossible Princess című nagylemezeit, melyek pozitív kritikákat kaptak a kortárs kritikusoktól. Ezután Minogue a Parlophone kiadóhoz igazolt, ahol 2000-ben megjelentette Light Years című lemezét és a „Spinning Around” című slágert, mely a nagy visszatérését jelentette az élvonalba.[1] A kislemez „Can’t Get You out of My Head”, közel 6 milliós eladásával, abban az időszakban az egyik legsikeresebb sláger lett és több, mint 40 országban a listák csúcsán landolt.[2] Az album Fever (2001) sok országban nagy sikert aratott, köztük az Egyesült Államokban is, ahol korábban csak kisebb figyelmet kapott.

Kylie Minogue több, mint 70 millió lemezt adott el[3] és számos jelentős díjat zsebelt be. Pályafutása során sok slágert adott ki, köztük az „I Should Be So Lucky”-t, a „Confide in Me”-t, a „Spinning Around”-ot, a „Can’t Get You out of My Head”-et, a „Slow”-t és az „All the Lovers”-t. Számos turnéja volt világszerte és élő fellépéseiért megkapta „Az év ausztrál előadója” díjat is. A francia kormány az Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozatával tűntette ki, mely a legmagasabb francia kitüntetés egyik alacsonyabb fokozata, a francia kultúra gazdagításához való hozzájárulásáért. Ezután 2008. júliusában II. Erzsébet királynő A Brit Birodalom Rendjének tisztévé avatta zenei munkásságáért. 2011. novemberében az ARIA Music Awards 25 éves évfordulóján Minogue-ot beiktatták az ARIA Hall of Fame-be.[4]

Élet és pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968–86: Gyermekkora és pályájának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kylie Ann Minogue 1968. május 28-án Melbourneben, Ausztráliában született. Édesapja Ronald Charles Minogue könyvelő az ír származású,[5] édesanyja Carol Ann Jones táncosnő. Két testvére van, Dannii Minogue, aki szintén énekesnő[5] és televíziós műsorvezető,[6] és bátyja, Brendan, aki operatőrként dolgozik Ausztráliában. Kylie a Camberwell iskolában tanult Melbourneben.[7]

A Minogue testvérek karrierje az ausztrál televízióban kezdődött 12 évesen, amikor Kylie kisebb szerepeket kapott a The Sullivans és a Skyways című szappanoperában, majd a népszerű The Henderson Kids-ben.[8] 1983-ban a Young Talent Time elnevezésű zenei műsorban énekelt először,[9] ahol húga, Dannii rendszeresen fellépett. 1986-ban a Szomszédok című ausztrál szappanoperában játszotta Charlene Mitchell szerepét,[7] aki egy garázsban szerelőként dolgozik. Ekkor ismerkedett meg Jason Donovannel. Húgát Dannii-t ezzel a szereppel háttérbe szorította. Népszerűségét Ausztráliában mi sem mutatja jobban, hogy 1987-ben a nézők szavazatai alapján megnyerte a legnépszerűbb televíziós előadó díját.[10]

1987–89: Kylie és Enjoy Yourself[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kylie zenei karrierje a Fitzroy Footbal Club javára rendezett jótékonysági koncerten kezdődött, ahol a Szomszédok című sorozat szereplői is felléptek. Kylie előadta „The Loco-Motion” című dalát, majd szerződést kötött a Mushroom Records kiadóval, ahol a dal megjelent kislemezen. A dal Ausztráliában hét hétig listavezető volt, és ez volt a legtöbbet eladott kislemez Ausztráliában a 1980-as években.[11][12] A sikereken felbuzdulva Kylie Londonba utazott a Mushroom kiadó igazgatójával, Gary Ashleyvel, hogy közösen dolgozzanak a Stock Aitken Waterman trióval, akik később dalokat írnak majd Kylie albumaira is. Azonban Kylie érkezéséről elfelejtkeztek, s míg Kylie a stúdió előtt várta őket, megszületett az „I Should Be So Lucky” című dal, bár igazából a dalt nem Kylie-nak írták.[13] A kislemez egyből a brit slágerlista első helyére került, és Ausztráliában is első sláger lett, több más országban is felkerült a listákra.[14] A debütáló album a Kylie címmel jelent meg, és a második helyen nyitott a brit listán, majd felkerült az első helyre és több mint egy évig ott is maradt.[15] Világszerte 14 millió darabot adtak el belőle. Amerikában és Kanadában is magas példányszámban kelt el. A lemezen található dalokból hat sikeres kislemez jelent meg. A „The Loco-Motion” a Billboard Hot 100 slágerlistáján a harmadik helyezést érte el.[16] Kanadában az „It’s No Secret” című dalt jelentették meg először, 1988-ban.

1989-ben Kylie Jason Donovannel, korábbi filmes partnerével felvette az „Especially for You” című dalt, mely 1989-ben hatalmas robbanás volt a slágerlistákon. Jason karrierje is ebben az időben indult. A kislemezből egymillió darabot adtak el. Chris True az Allmusic hasábjain ajánlotta az olvasóknak Kylie debütáló albumát. A második stúdióalbum Enjoy Yourself (1989) szintén sikeres volt Európa-szerte és Ausztráliában is. Az albumról számos dal jelent meg kislemezen. 1990 februárjában az első koncertturné Enjoy Yourself Tour Egyesült Királyságban, Európában, Ázsiában és Ausztráliában is sikeres volt. Az új albumnak nem sikerült felülmúlnia az előző album eladási adatait, a 14 millió eladott példányszámot.

1990–92: Rhythm of Love és Let’s Get to It[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kylie harmadik Rhythm of Love című stúdióalbuma már teljesen más stílusban íródott. Kylie zeneileg is felkészült volt, és felhagyott a korábbi „hétköznapi lány” imázzsal is.[17] Videoklipjei készületeiben, felvételeiben is aktívan részt vett. A kislemez „Better the Devil You Know” című dalban volt, mely szexuálisan túlfűtöttnek bizonyult.[18] Ez időtájt kezdődött kapcsolata a szintén ausztrál INXS csapat frontemberével, Michael Hutchence-szel is.[19] Kylie úgy gondolta, hogy kapcsolatuk révén majd hasznot húz a sikeres énekesből, aki támogatta Kylie pályáját, azonban Hutchence rájött a turpisságra, és erkölcstelennek nevezte Kylie-t, majd az akkor éppen futó „Suicide Blonde” című dallal „hálálta” meg mindezt Kylie-nak. A Rhythm of Love album kislemezei szintén jó eladást produkáltak Európában és Ausztráliában is, a brit éjszakai bárokban, ahol Kylie korábban fellépett, több elismerést vívott ki magának az idősebb korosztályból, mint a fiatalok köréből. Kylie előadta a The BeatlesHelp!” című dalát is. Előtte huszonötezres tömeg tombolta végig a dalt a John Lennon emlékére megrendezett koncerten. Yoko Ono és Sean Lennon köszönetet nyilvánított Kylie-nak a támogatásért, és segítségért, melyet az alapítványukhoz nyújtott. A média is pozitívan nyilatkozott. A The Sun újság pozitívan nyilatkozott: „A szappanoperasztár megérdemli a dicséretet”.

A negyedik Let’s Get to It című stúdióalbuma stílusa merőben eltér az eddig megszokottaktól. Változatosabb, lassabb dal is felkerült rá. A Top 5-be két dala is bekerült, az „If You Were with Me Now” és a „Give Me Just a Little More Time”.[15] Kylie ebben az időben összehasonlította korábbi tapasztalatait a Szomszédok sorozatbeli szerepével, illetve a Stock Aitken Watermannál eltöltött idők is eszébe jutottak. Arra kellett törekednie, hogy a hamarosan megjelenő válogatáslemezére írt három dal is rendben felkerüljön az albumra, és kislemezbeli megjelenése egybeessen a válogatás megjelenésével. Kylie Greatest Hits című válogatásalbuma az Egyesült Királyságban listavezető lett 1992-ben, majd Ausztráliában is felkerült az albumlistára.[20] A kislemezek „What Kind of Fool (Heard All That Before)” és „Celebration” című feldolgozása csak ezen az albumon hallható, és az Egyesült Királyságban a Top 20-as listán a 16. helyig jutott.[15]

1994–98: Kylie Minogue és Impossible Princess[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kylie 1994 végén átigazolt a Deconstruction Records kiadóhoz, és egy új szakasz kezdődött zenei karrierjében is. Új albuma, mely Kylie Minogue néven jelent meg 1994-ben, vegyes kritikákat kapott. Az albumról kimásolt „Confide in Me” című dal négy hetet töltött az ausztrál listákon.[21] A következő kislemez „Put Yourself in My Place” című dal sztriptíz videóját Jane Fonda inspirálta. A harmadik kislemez a „Where Is the Feeling” a Brit Top 20-as listán a 16. helyig jutott[15] és 250.000 példányban kelt el.[22] Ebben az időben szerepelt Kylie Jean-Claude Van Damme oldalán a Street Fighter című filmben.[23] A film mérsékelt sikere az Egyesült Államokban 70 millió dollár bevételt hozott a készítőknek.[23] A The Washington Post egyik embere Richard Harrington a legrosszabb színésznőnek titulálta Kylie-t. Későbbi filmes próbálkozásai nem igazán arattak sikert, így visszatért Ausztráliába, ahol megjelent egy rövidfilm róla 1995-ben Hayride to Hell címmel.

A szintén ausztrál Nick Cave felfigyelt Kylie „Better the Devil You Know” című dalára, majd felajánlotta, hogy közösen készítsék el a „Where the Wild Roses Grow” című balladát, mely egy gyilkosról és áldozatáról szól.[24] A videót John Everett Millais Ofélia című festménye ihlette melyben az áldozat – Kylie – egy tóban feküdve egy kigyót úsztat át a testén. A dal Európában benne volt a Top 10-ben, és elismeréseket szerzett Ausztráliában is,[25] ahol elnyerte az ARIA listán az „Év dala” helyezést, valamint a legjobb pop dal megjelenés címet.[26] 1997-ben Kylie-nak kapcsolata volt a francia Stephane Sédnaoui fotóssal, aki biztatta, hogy dolgozzon neki, viszont Kylie-t ebben az időben más érdekelte, mint a japán kultúra, és nagy hatással voltak rá Shirley Manson, Garbage, Björk és U2 munkásságai.[27]

Ebben az időben jelent meg új albuma Impossible Princess címmel, valamint közösen dolgozott a Deee-Lite producerével is Towa Tei-vel egy dal erejéig a „GBI: German Bold Italic” dalon.[28] Az Impossible Princess jellegét az együttműködő zenészek is meghatározták, úgy mint James Dean Bradfield és Sean Moore a Manic Street Preachers-ből. Az új album nem hasonlít korábbi albumaihoz, inkább egy kicsit indie-s beütésű volt. Az albumról kimásolt kislemez a „Did It Again” klipjében Kylie négyféle öltözékben látható, amint együtt, egymás ellen harcolnak.[29] A klipben Kylie többedmagával volt látható, így mindegyik klónja nevet kapott, úgy mint Dance Kylie, Indie Kylie, Cute Kylie, Sex Kylie. A brit Music Week magazin negatív kritikával illette Kylie-t, kommentálva, hogy Kylie hangja olyan, mintha egy idegroncs lenne. Ebben az évben Diana hercegnő halála alkalmából kiadott album eladása jelentősen megnőtt a brit piacon, így Kylie albuma jelentősen alul maradt az eladásokban. A Smash Hits közvélemény kutatása szerint Kylie-t a legrosszabb énekesnek szavazták meg a szavazók. Ausztráliában viszont az album 35. helyen landolt az album listán, és a negyedik legsikeresebb album volt első albuma óta, mely 1988-ban jelent meg, és Intimate and Live Tour-nak idején jelentősen meg is nőtt a kereslet az album iránt.[30]

1999–2004: Light Years, Fever és Body Language[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kylie 1999-ben szakított a Deconstruction Records kiadóval, és átigazolt a Parlophone-hoz, oda ahol a Pet Shop Boys is kiadja felvételeit.[31] Ebben az évben Kylie Barbadoson töltött egy kis időt, majd visszatért Ausztráliába, ahol felvette a Sample People című film egyik dalát, melyet eredetileg Russell Morris énekelt, a címe „A Real Thing” nevet viselte.[31] 2000-ben megjelent Kylie Light Years című albuma, mely igazán átütő sikerre számított, és sok táncolható dance zenét tartalmazott. Európában, Ázsiában, és Ausztráliában is jelentős eladásokat produkált az album, és több millió példányszámban kelt el.[32] A „Spinning Around” című dala volt az a dal, mely több hétig listavezető volt, és ezt már tíz év óta nem sikerült túlszárnyalnia.[33][34] A második kislemez „On a Night Like This” volt, mely szintén listavezető lett az Egyesült Királyságban, és Ausztráliában is.[35][15] Ezen az albumon is szerepelt szintén egy duett Robbie Williams-szel, a „Kids”, mely Robbie albumán is szerepelt, és a második helyen végzett a brit listán.[15] A 2000. évi nyári olimpiai játékok záró ceremóniáján Sydney-ben Kylie előadta az ABBA slágerét, a „Dancing Queen”-t és saját dalát az „On a Night Like This”-t.[36] Ezután 2001 márciusában nekikezdett On a Night Like This Tour elnevezésű turnéjának Európában és Ausztráliában. Megkapta az „Év előadója” díjat, mint a legjobb ausztrál szórakoztató. 2001-ben a Moulin Rouge! című filmben is feltűnt, mint a zöld tündér.[37]

2001 októberében Kylie kiadta nyolcadik nagylemezét Fever címmel. A lemez dalai diszkó elemeket ötvöznek a 1980-as évek elektropop és szintipopjával.[38] Az album első lett Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Európa szerte és 8 millió példányban kelt el világszerte.[39] Az album első kislemeze a „Can’t Get You out of My Head” 5 milliós eladásával és több, mint 40 országban elért első helyezésével karriere legnagyobb sikere lett.[40] Négy ARIA-díjat kapott, köztük a „Legkiemelkedőbb Teljesítmény”-ét[41] és két díjat a Brit Awards-on, mint a „Legjobb Nemzetközi Szóló Női Előadó” és a „Legjobb Nemzetközi Album”.[42] Amerikai rádiók alapos sugárzása után a Capitol Records 2002-ben kiadta az Egyesült Államokban a Fever lemezt.[43] Az album a harmadik helyen debütált a Billboard 200-as album listáján[44] és a „Can’t Get You out of My Head” a hetedik helyezésig jutott a Billboard Hot 100-on.[16] Az ezt követő slágerek az „In Your Eyes”, a „Love at First Sight” és a „Come into My World” világszerte sikeresek lettek és Kylie az amerikai piacon is megvetette a lábát, különösen a nightklubok szcénájában. A lemez amerikai sikerét turnézással folytatta az Egyesült Államokban.[45] Kylie 2002 áprilisában megkezdte KylieFever2002 elnevezésű turnéját, mely az addigi legnagyobb produkciója lett, amit színpadra vitt. 2003-ban a „Love at First Sight”-ot Grammy-re jelölték a „Best Dance Recording” kategóriában,[46] és a következő évben meg is kapta ugyanebben a kategóriában a díjat a „Come into My World”-ért.[47]

2003 novemberében a londoni Hammersmith Apollo-ban Money Can’t Buy néven futó, meghíváson alapuló koncert után megjelentette kilencedik nagylemezét Body Language címmel. Az album a diszkó stílusból egy kicsit elvéve, olyan 1980-as évekbeli művészektől kapta az inspirációt, mint Scritti Politti, The Human League, Adam and the Ants és Prince úgy, hogy stílusukat a hiphop elemeivel vegyítette.[48] A lemez eladásai alacsonyabbak voltak, mit amit vártak a Fever sikere után,[39][43] annak ellenére, hogy az első sláger, a „Slow” első lett Ausztráliában és Egyesült Királyságban.[49] A lemezről még két sláger jött ki, a „Red Blooded Woman” és a „Chocolate”.[50] Az Egyesült Államokban a „Slow” első lett a klub listákon és Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában.[46] Bár a Body Language 43 000-es eladást produkált az első héten, a második héten jelentősen csökkent az eladott példányok száma.[51] 2004 novemberében Kylie kiadta második válogatáslemezét Ultimate Kylie címmel, melyen két új sláger is megtalálható az „I Believe in You” és a „Giving You Up”. Később az „I Believe in You” Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatásalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DVD-kiadványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turnék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmszerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1989 The Delinquents The Delinquents Lola Lovell
1994 Street Fighter - Harc a végsőkig Street Fighter Cammy
1995 Hayride to Hell Hayride to Hell lány
1996 Kő kövön Bio-Dome Dr. Petra von Kant
2000 Sample People Sample People Jess
Megvágva Cut Hilary Jacobs
2001 Moulin Rouge! Moulin Rouge! Green Fairy
2006 A bűvös körhinta The Magic Roundabout Florence (hang)

Televíziós sorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1979 The Sullivans The Sullivans Carla
1980 Skyways Skyways Robin
1985 The Henderson Kids The Henderson Kids Charlotte Kernow
198688 Szomszédok Neighbours Charlene Mitchell
1995 A Dibley-i lelkész The Vicar of Dibley magát
1997 Men Behaving Badly Men Behaving Badly magát
2004 Kath és Kim Kath & Kim magát
2007 Ki vagy, doki? Doctor Who Astrid Peth

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kylie officially honoured as UK's queen of singles! (angol nyelven). Official Charts, 2012. június 1. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  2. Lay, Kat: Why you can’t get that tune out of your head . . . (angol nyelven). The Times. News UK, 2013. október 17. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  3. Kylie Minogue To Be Honored With Australia's Top Live Entertainment Award (angol nyelven). Billboard, 2013. június 28. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  4. Prime Minister Julia Gillard to honour pop princess Kylie Minogue (angol nyelven). Daily Telegraph (Ausztrália)
  5. ^ a b Bright, Spencer: Why we love Kylie – By three of the people who know her best (angol nyelven). Daily Mail, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
  6. Pop princess is a survivor (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  7. ^ a b Lister, David: Kylie Minogue: Goddess of the moment (angol nyelven). The Independent, 2002. február 23. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  8. Wearring, Miles: Kylie's life on screen (angol nyelven). Herald Sun, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  9. Adams, Cameron: Kylie Minogue – 20 years on (angol nyelven). Herald Sun, 2007. augusztus 2. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  10. Simpson, Aislinn: Kylie Minogue celebrates 40th birthday (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2008. május 27. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  11. Maley, Jacqueline: 20 years at the top: she should be so lucky (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2007. augusztus 5. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  12. 1988: 2nd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 5.)
  13. Transcript of television documentary Love Is in the Air, episode title "I Should Be So Lucky" (angol nyelven). ABC Television, 2003. november 2. [2011. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 26.)
  14. 1989: 3rd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  15. ^ a b c d e f Brown, Kutner, Warwick, pp. 673–674.
  16. ^ a b Kylie Minogue, Chart History, Hot 100 (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  17. Baker and Minogue, p. 29.
  18. Baker and Minogue, p. 32.
  19. McLuckie, Kirsty: Dating Danger. The Scotsman, 2003. január 23. (Hozzáférés: 2006. január 26.)
  20. Kylie Minogue: Greatest Hits (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  21. Kylie Minogue: Confide In Me (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  22. Sutherland and Ellis, p. 51.
  23. ^ a b Smith, p. 152.
  24. Baker and Minogue, p. 99.
  25. Nick Cave and The Bad Seeds and Kylie Minogue: Where The Wild Roses Grow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  26. 1996: 10th Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  27. Baker and Minogue, p. 108.
  28. Baker and Minogue, pp. 108–109.
  29. Baker and Minogue, p. 113.
  30. Baker and Minogue, p. 125.
  31. ^ a b Baker and Minogue, p. 146.
  32. Kylie's sweet run of success (angol nyelven). BBC News, 2002. november 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  33. Style icon Kylie's hotpants go on show at the V&A museum (angol nyelven). Daily Mail, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  34. Smith, pp. 189–192.
  35. Kylie Minogue: On a Night Like This (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  36. Sydney says goodbye (angol nyelven). BBC News, 2000. október 1. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  37. Smith, Neil: Movies: Mouin Rouge (2001) (angol nyelven). BBC News, 2001. június 22. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  38. ritsuka: Kylie Minogue – Fever (2002) Mediafire, Rapidshare " download by (angol nyelven). Israbox.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  39. ^ a b Can Kylie get her groove back (angol nyelven). The Age, 2004. január 31. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  40. Gibb, Megan: Happy Birthday Kylie: 40 milestones to mark 40 years (angol nyelven). The New Zealand Herald, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  41. Kazmierczak, Anita: Kylie sweeps Aussie music awards (angol nyelven). BBC News, 2002. október 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  42. Brit Awards 2002: The winners (angol nyelven). BBC News, 2002. február 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  43. ^ a b Kylie's second coming (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2004. február 14. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  44. Goodman, Dean: Kylie Minogue album a flop in the U.S. (angol nyelven), 2008. április 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  45. Pareles, Jon: POP REVIEW; The Hit Parade Marches Toward a Kind of Reality (angol nyelven). The New York Times, 2002. december 17. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  46. ^ a b Kylie, Sparro nominated for Grammys (angol nyelven). The Australian, 2008. december 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  47. Grammy Award winners (angol nyelven). The Recording Academy. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  48. Ives, Brian: Kylie Minogue: Disco's Thin White Dame (angol nyelven). VH1, 2004. február 24. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  49. Kylie Minogue: Slow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  50. Kylie Minogue, Chart History, Dance/Club Play Songs (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  51. Kylie vs America (angol nyelven). Entertainment Weekly, 2004. március 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baker, William. Kylie: La La La. Hodder & Stoughton (2002). ISBN 034073440X 
  • Brown, Tony. The Complete Book of the British Charts Singles and Albums. Omnibus Press (2002). ISBN 0711990751 
  • Copley, Paul. Marketing Communications Management: Concepts and Theories, Cases and Practices. Butterworth-Heinemann (2004). ISBN 9780750652940 
  • Shuker, Roy. Understanding Popular Music. Routledge, Second Edition (2001). ISBN 9780415235099 
  • Smith, Sean. Kylie Confidential. Michael O'Mara Books Limited (2002). ISBN 1854794159 
  • Sutherland, Byrony. Kylie: Showgirl. Omnibus Press (2002). ISBN 9780711992948 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kylie Minogue témájú médiaállományokat.