Jean Mathieu Philibert Sérurier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean Mathieu Philibert Sérurier
Született1742. december 8.
Laon
Meghalt1819. december 21. (77 évesen)
Párizs
SírhelyInvalidusok háza
Állampolgárságafrancia
Nemzetisége francia
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1755 - 1815
Rendfokozatatábornok
a francia császárság marsallja
EgységeGrande Armée
Csatáihétéves háború napóleoni háborúk
KitüntetéseiSérurier grófja, francia Becsületrend, Szent Lajos nagykereszt [1]
CivilbenVelence kormányzója, szenátor, az Invaldusok kormányzója
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Mathieu Philibert Sérurier témájú médiaállományokat.

Jean Mathieu Philibert Sérurier (Laon, 1742. december 8.Párizs, 1819. december 21.) francia marsall a napóleoni háborúk idején, a hatodik koalíciós háború keretében.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Középosztálybeli családban született, hadnagy lett a helyi milíciában tizenhárom évesen. 1759-ben belépett a francia királyi hadseregbe az Aumont gyalogezredbe és a hétéves háború hadjárataiban harcolt Hannovernél, Warburgnál meg is sebesült (1760). Később Portugáliában (1762), majd Pascal Paoli tábornok ellen Korzika szigetén (1771) vett részt a harcokban.

A forradalmi háborúk idején[szerkesztés]

A francia forradalom kezdetekor gyorsan emelkedett csillaga a ranglétrán először őrnagy aztán ezredes, dandártábornok végül hadtestparancsnok lett.

Az első koalíciós háborúban François Christophe Kellermann és Barthélemy Louis Joseph Schérer hadseregében az Alpokban harcolt 1795-ben (többek között a Loano körüli harcokban), és a Bonaparte Napóleon seregében az olasz félszigeten a vicoi-, mondovì-, castiglionei csatában és részt vett Mantova ostromában is.

Azt is kimutatta, nagy közigazgatási tehetség Velence (1801) és Lucca (1798) kormányzójaként.

A napóleoni háborúk idején[szerkesztés]

Mivel ő segített Bonaparte Napóleonnak a brumaire 18-i államcsínyben (1799. november), ezért karrierje látványosan ívelt felfelé az Első Francia Császárság idején: szenátor, gróf, tábornagy, és a Les Invalides kormányzója is lett Párizsban. Amikor 1814 márciusában a hatodik koalíció seregei indítottak támadást, akkor megsemmisítette az 1417 zsákmányolt ellenséges zászlót, és személyesen égette el Nagy Frigyes kardját és vállszalagját, hogy ne kerüljön a szövetségesek kezére.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Mathieu-Philibert Sérurier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]