Izsák József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izsák József
(1960-as évek)
(1960-as évek)
Született 1921. augusztus 1.
Sepsiszentgyörgy, Románia
Elhunyt 2004. június 23. (82 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar magyar
Gyermekei Anikó (1950); Balázs (1952)
Szülei Id. Izsák József
Diószegi Anna
Foglalkozása irodalomtörténész, irodalomkritikus, tanszékvezető előadótanár
Iskolái Ferenc József Tudományegyetem (1940-1944) Kolozsvár
Fontosabb munkái Asztalos István, Tamási Áron, Illyés Gyula monográfiák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Izsák József témájú médiaállományokat.

Izsák József, Isák (Sepsiszentgyörgy, 1921. augusztus 1.Marosvásárhely, 2004. június 23.) erdélyi magyar irodalomkritikus, irodalomtörténész, egyetemi oktató, Izsák Balázs apja.

Kutatási területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború közötti és a kortárs magyar irodalom.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Id. Izsák József kisiparos és Diószegi Anna varrónő házasságából született. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetemen szerezte (1940-1944). György Lajos irodalomtörténész professzor mellé került be a most már Bolyairól elnevezett egyetemre tanársegédnek (1946-1948), 1947-ben doktorált irodalomtudományból. A legkiválóbb egyetemi professzorokat nyugdíjazták vagy bocsátották el 1947 októberében a Bolyai Tudományegyetemről,[1] köztük György Lajos professzort, a professzorok után további elbocsátásokra került sor 1947. október 16-án,[2] az elbocsátottak közt volt Izsák József is.

Izsák József az egyetemről való elbocsátása után előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének tanszékvezető egyetemi előadótanára 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig. Izsák József a nyugdíjkorhatárt majd csak egy év múlva érte el, addig munka nélkül volt. Nyugalomba vonult 1981-ben, de folytatta irodalomtörténeti munkásságát és az 1990-es években is bent volt az erdélyi irodalmi vérkeringésben, előadásokat tartott Illyés Gyuláról, Kemény Jánosról, stb.; szervezte az irodalmi életet (1990-ben például ő rendezte meg György Lajos 100. születésnapjának emlékünnepségét), cikkeket írt. Nehezményezte, hogy a magyar irodalmi felvételi anyagból ki akarják hagyni Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron munkásságát, s hitet tett amellett, hogy ezen magyar írók olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak, nem voltak nacionalisták.[3] A 2000-es évek közepén hunyt el, egész pontosan 2004. június 23-án,[4] sajnos az interneten csak megközelítőleg vagy tévesen tüntették fel halálának időpontját.[5][6][7]

Az irodalmi közéletben jelentkező Földes László-ügy vitájához érdemben ő már nem tudott hozzászólni, ezért a Földesre vonatkozó információkat, amelyet Izsák József korábban (még 1985-ben) lejegyzett, örököse tette közzé, mivel magának Izsák Józsefnek ez is egyike volt a végakaratának már régtől fogva.[8]

Irodalomkritikai, irodalomtörténeti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írását az Erdélyi Helikon közölte (1943), kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, Igaz Szó, Utunk, Korunk, NyIrK, Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Budapest) hasábjain jelentek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkedtek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újbóli kiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.

Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. 1967-ben Asztalos István művészi realizmusát úgy jellemezte, hogy „az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta,” humánumának titka, hogy „megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán [...] kívánta az emberhez méltó életet.” Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az „kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás érdekében.” S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik és negyedik monografikus művében (1982; 1986). Sajnos irodalomtörténeti monográfiái a diktatúra éveiben cenzúrázva jelentek meg, a cenzúrázás előtti Tamási Áron monográfia 2000-ben jelent meg Torontóban, a Sigma Kiadónál;[9] az Illyés Gyuláról szóló cenzúrázatlan monográfia pedig 2002-ben Budapesten, a Püski Kiadónál.[10]

Irodalomtörténeti monográfiái nagy elismerést váltottak ki már életében is, íme Várady Imrének az 1969-ben megjelent Tamási monográfiáról írt ismertetéséből egy részlet:

„A minden sorában valósággal átélt munka hat fejezetre tagolódik. Az első Farkaslakától Farkaslakáig címen, a szülőföld eleven felvázolt hátterében, a költő életének azokkal a mozzanataival ismertet meg, amelyek művének megismertetéséhez feltétlenül szükségesek. Itt tudjuk meg - többek közt - azt is, hogy Tamási Áron családi neve valójában Tamás volt s az i-vel ő maga csinált belőle írói nevet. A regényíróról szóló fejezet nem kevesebb elismerést érdemel, mind a tárgyalt munkák (Szűzmáriás királyfi, Czímeresek, Ábel trilógia, Jégtörő Mátyás, Zöld ág, stb.) értékeinek elemzéséért, mind a negatív vonások kendőzetlen megmutatásáért. Ilyenek nem is igen akadnak a novellákban, minélfogva ebben a fejezetben kerekedik a legteljesebbé Tamási Áron költői képe, itt a legbehatóbb stílusa, nyelve eredetiségének elemzése. Minden szép iránt fogékonyan, de a színpadi író gyengéit sem elhallgatva tárgyalja a negyedik fejezet a «népi játékokat» (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitéz lélek, Csalóka szivárvány, stb.) A «Vallomások» címen ismertetett Bajszerző nagyvilág, Bölcső és bagoly, Bajlátott szülőföld, Szülőföldem, Vadrózsa ága c. műveknek szentelt oldalak megint java erejében mutatják a modern magyar próza legnagyobb költőjét, akinek a közösséghez való viszonyáról, hol lelkes, hol mérsékelt sikereiről beszél a könyv utolsó fejezete...”[11]

A román–magyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz és Sadoveanu (Igaz Szó, 1967/9), Az Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK, 1968/2), valamint Jebeleanu – a hídverő (Igaz Szó, 1970/3) c. tanulmánya.

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bölöni Farkas Sándor, a történetíró (Kolozsvár, 1947);
  • Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben (ETF 204. Kolozsvár 1947);
  • Asztalos István (monográfia, 1967);
  • Tamási Áron (kismonográfia, 1969);
  • Magyar irodalom a XX. században (egyetemi jegyzet, Marosvásárhely, 1978);
  • Illyés Gyula költői világképe : 1920-1950. (monográfia, Budapest, 1982).
  • Illyés Gyula költői világképe : 1950-1983. (monográfia, Budapest, 1986).

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „1947. október 4. A Monitorul Oficial közli a nemzetnevelési miniszter 256.506. sz. rendeletét: hivatalosan nyugdíjazzák a Bolyai Tudományegyetemről György Lajos irodalomtörténészt, Balogh Ernő geológust (az Erdélyi Kárpát Egyesület volt elnöke), Boga Lajos zoológust, Szabó Jenő asszisztenst. (A tanév megkezdése előtt felmondják azt a megállapodást, ami alapján a református teológia két professzora: Tavaszy Sándor és Imreh Lajos előadhattak a Bolyai Tudományegyetemen.)” In: Vincze Gábor források közt i.m.
  2. "1947. október 16. A Monitorul Oficialban megjelennek azok a nemzet nevelésügyi miniszteri rendeletek, melyek közlik az ország különböző egyetemein „komprimáltak” újabb listáját. A Bolyai Tudományegyetemről elbocsátanak 15 tanárt és tanársegédet, köztük: Venczel Józsefet, Jordáky Lajost, Turnowsky Sándort, Székely Gyulát, Lőrincz Ernő Andrást, Kuszálik Piroskát és Izsák Józsefet." In: Vincze Gábor i.m.
  3. Izsák József: Ez lenne a hungarológia? In. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. szeptember 11.
  4. Barátja, Elekes Ferenc szíves közlése nyomán.
  5. Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” In: Krónika (Kolozsvár), 2005. március 18.
  6. Nagy Pál: Akik hiányoznak. In: Népújság (Marosvásárhely), 2005. november 1.
  7. Jeles véndiákjaink: 40. Izsák József (1921-2006(sic!)
  8. Izsák József: Földes László meghurcoltatásának történetéhez 1985. július 15. (A hagyatékból közölte Izsák József fia, Izsák Balázs).
  9. Nagy Miklós Kund: Egy feltámadt könyv a novella költőjéről. In: Népújság (Marosvásárhely), 2001. november 3.
  10. Bölöni Domokos: Jelen időben élt, és jövő időben gondolkodott. In: Népújság (Marosvásárhely), 2003. január 4.
  11. Várady i.m. lásd További információk cím alatt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Varró János: „Hadat izenő követként...” Korunk, 1967/5.
  • Kovács János: A nélkülözhetetlen monográfia. Izsák József: Asztalos István. Igaz Szó, 1967/6.
  • Sőni Pál: Izsák József: Asztalos István. NyIrK, 1967/2.
  • Tamás Gáspár: Monográfia Tamási Áronról. Utunk, 1969/6.
  • V. D. Veress Dániel: Izsák József: Tamási Áron. Igaz Szó 1969/9.
  • Várady Imre: Erdélyi író Tamási Áronról. Katolikus Szemle, Róma, 22. évf. 1970/2. 178-179. p.
  • Tóth István: Levélféle a hatvanéves Izsák Józsefhez. Igaz Szó, 1981/8.
  • Csire Gabriella: Korszerű magyar irodalomtörténet XII. osztályosok számára. Előre, 1981. december 9.
  • Iszlai Zoltán: Elszámolás a költészetről. Élet és Irodalom, Budapest, 1983/2.
  • [A 75 éves Izsák József köszöntése.] In: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. november 23. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
  • [A 80 éves Izsák József köszöntése.] In: B. D. "Az nem lehet..." Népújság (Marosvásárhely), 2001. augusztus 4. (Udvardy Figyes adatbankja nyomán.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]