Bölöni Farkas Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bölöni Farkas Sándor
BoloniFarkasSandorEKT.jpg
Bölöni Farkas Sándor arcképe
Született 1795. január 15.
Bölön
Elhunyt 1842. február 4. (47 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, utazó, művelődésszervező
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni Farkas Sándor témájú médiaállományokat.

Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. január 15.Kolozsvár, 1842. február 4.) erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező, az MTA tagja (l. 1834).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja és fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Farkas Zsigmond (1746-1809) jómódú székely nemes, anyja Kandal Judit (1750-1830)[* 1] volt, mindketten unitáriusok. Két testvére közül Elek 1811-ben meghalt, Klára túlélte az írót. A családi házban nem nagyon volt lehetősége a művelődésre, de tizenkét éves koráig a Bibliának csaknem minden részét elolvasta.[1]

1805. szeptember 2-án kezdte tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban, majd 1812. szeptember 1-jétől 1815. június 20-áig ugyanitt „tógás diákként” filozófiát és teológiát tanult. 1815 tavaszán megpróbált felvételt nyerni a bécsi testőrséghez; az év folyamán több levelet is írt ez ügyben pártfogókat keresve. Ugyanebben az évben ismerkedett meg Döbrentei Gáborral, aki ebben az időben az Erdélyi Múzeum-ot szerkesztette. Döbrentei nagy lelkesedéssel fogadta az ifjú írójelöltet,[* 2] és levélben beajánlotta Kazinczy Ferencnek. Kazinczy is egy kiváló írói pályafutás kezdeteként értékelte Bölöni addigi munkáit, és verset írt a tiszteletére.[* 3] Döbrentei kéziratokat kért Bölönitől az Erdélyi Múzeum számára, ám ő még nem tartotta műveit kiadásra érettnek. Döbrentei és Kazinczy ajánlására Wesselényi Miklós vendégül látta az anyagilag nem túl jól álló fiatalembert; innen kezdődött Wesselényi és Bölöni barátsága.[2]

1815. október 1. és 1816. július 20. között jogot tanult a kolozsvári királyi líceumban. 1816 nyarán Kazinczy két hónapos erdélyi utazása során személyesen is megismerkedett Bölönivel, akire a találkozás nyomasztóan hatott, mert saját magát méltatlannak látta az irodalmi munkásságra. 1816. november 25. és 1817. március 17. között Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. Mivel közben 1816. január 25-én a főkormányszék értesítette a háromszéki tisztséget, hogy a királyi testőrségnél nincs üresedés, Bölöni Farkas 1817. április 17-én a kolozsvári főkancellárián tiszteletbeli jegyzőséget vállalt. 1817-ben lefordította Schiller Don Carlos című drámáját, 1818-ban pedig Goethe: Az ifjú Werther gyötrelmei című levélregényét. [3]

1819–1832[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1819 márciusában Döbrentei javasolta, hogy dolgozza át jambusokba a Don Carlos fordítást, melyet több más fordítással együtt szándékoztott megjelentetni.[* 4] Ezt az ajánlatát decemberben, Trattnerrel való egyeztetését követően megismételte azzal, hogy helyette a Stuart Mária című drámát is választhatja, és a kiadótól 100 aranyat fog kapni tíz ívért. Végül sem ezek a fordítások, sem Madame de Staël 1821-ben lefordított Corinne-ja nem jelentek meg nyomtatásban; Trattner 1825. február 25-án Döbrentei közvetítésével értesítette Bölönit erről.[* 5][4]

1821. július 24-én Bölönit az erdélyi kormányszéknél napidíjas írnokká nevezték ki; ezzel szerény, de biztos megélhetéshez jutott. 1822-ben javaslatot tett egy kolozsvári „dolgozó-ház” megalapítására. 1825. június 1-én ötödik fizetési osztályú írnokká nevezték ki, ami évi 250 forintos fizetést jelentett. 1825. július 1-jén hét hivatalnoktársával megalapította a Gondviselő Társaság nevű önsegélyező egyletet, vagyis az első magyar hitelszövetkezetet. 1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldal készült el. Ugyanebben az évben egy barátjával közösen arra készült, hogy átvegyék a Közhasznú Jegyzések kiadását Pethe Ferenctől, de erre nem került sor. Azt is tervezte, hogy utazást tesz az Orosz Birodalomba, a magyar rokonság felkutatására. 1829. január 28-án levélben javasolta gróf Lázár Jánosnak, Erdély kancellárjának egy erdélyi múzeum létrehozását, de pártfogók híján az elgondolás visszhang nélkül halt el. 1829. tavaszán Bánffy József meghívására Bonchidára utazott gyógyulni; itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, az általa „havas violá”-nak nevezett Polz Jozefinával,[* 6] aki német nevelőnőként dolgozott. 1830. február 2-án negyedik fizetési osztályba sorolták át, évi 300 forint fizetéssel, és ebben a státusban maradt nyolc éven át. A hivatali mellőztetés és közművelődési törekvéseinek kudarca gyakran felhősítették el kedélyállapotát.[5]

1830–1832 között nyugat-európai és észak-amerikai utazást tett, Béldi Ferenc kíséretében. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adták ki Kolozsvárott, de a mű hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását.

1832–1842[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1833-ban az ő kezdeményezésére alakult meg Kolozsvárott a Kolozsvári Casino. 1834-ben az ő javaslatára indult meg a Vasárnapi Újság című néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakult meg a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet. 1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivő titkára lett, ő szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.

1842-ben halt meg, tüdőbajban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveinek kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[Simon-Szabó 2011 és a mokka.hu adatbázis alapján]

  • Széplelkek panasza (drámatöredék). In: Szép-Literatúrai Ajándék a1 Tudományos Gyűjteményhez. Első Esztendei Folyamat, 1821. 75-76.
  • Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár: Ifj. Tilsch János. 1834.
  • Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár: Evangélikus Református Kollégium. 1834.
  • Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár: Tipografia Orient könyvnyomda, Tilsch János. 1835.
  • Emlékiratai. Szerk. K. Papp Miklós. In: Kolozsvári Nagy Naptár. 1866. 60-68.
  • Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár: Orient Könyvnyomda. 1935. Kiss Elek előszavával.
  • Európai utiképek. In: Erdélyi Helikon 1942/3. 147-151.
  • Szemelvények a naplójából. Budapest, 1942. Erdély Öröksége sorozat 10. Erdélyi arcok 1791-1867. Szerk. és előszó Tavaszy Sándor
  • Nyugateurópai utazás. Kolozsvár: Minerva. 1943. Erdélyi Ritkaságok sorozat 11. Jancsó Elemér bevezetőjével.
  • Utazás Észak-Amerikában. Budapest: Officina. 1943. Szerk. és bevezető Remenyik Zsigmond.
  • Utazás Észak-Amerikában. Bukarest: Irodalmi. 1966. Sajtó alá rend., bev, jegyz. Benkő Samu.
  • Naplója. Bukarest: Kriterion. 1971. Téka sorozat. Előszó Jancsó Elemér
  • Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár: Dacia. 1970. Tanulók Könyvtára sorozat. Bev., jegyz. Mikó Imre.
  • Journey in North America. Memoirs of the American Philosophical Society 120. Philadelphia, 1977. Trans., ed. by Theodore Schönemann and Helen Schönemann.
  • Journey in North America, 1831. Santa Barbara: ABC-CLIO. 1978. Trans., ed. by Arpad Kadarkay. ISBN 0874362709
  • Von Transsylvanien bis Pennsylvanien. Reiseerlebnisse vor 150 Jahren. Gyoma: Corvina. 1980. Übers. v. Henriette Engl, Géza Engl. ISBN 9631309177
  • Naplótöredékek (1835-36). Budapest: Magvető. 1982. Szigethy Gábor előszavával. ISBN 9632716590
  • Napnyugati utazás, napló. (1835-1836). Budapest: Helikon. 1984. Vál., szerk., bev. tanulmány Maller Sándor, sajtó alá rend. Benkő Samu. ISBN 9632076990
  • Az új Erdély hajnalán. Naplótöredékek 1835-36-ból. Kolozsvár: Minerva. 1994. Erdélyi Ritkaságok sorozat 15. Bevez., szerk. Jancsó Elemér.
  • Az új Erdély hajnalán: Naplótöredékek 1835-1836-ból. Kolozsvár: Nis. 1995. Erdélyi Kiskönyvtár 13. Bev. Herédi Gusztáv.
  • Napló töredékek [Részletek a párizsi naplóból]. In: Helikon 1995/2. 18-19.
  • Erdély történetei. Marosvásárhely: Mentor. 2006. Erdélyi Ritkaságok sorozat 1. Szerk., előszó Izsák József. ISBN 9735992418978

Kiadatlan fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[Simon-Szabó 2011 alapján]

Egyénisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy Utazás Észak Amerikában című munkája Jakab Elek szerint „egy jótékony erkölcsi forradalmat idézett elé az eszmékben, a politikai és társadalmi viszonyok felfogásában,” sokáig csak Kolozsvár történetírójának ma is alapvető tanulmányából volt ismeretes, valamint Kőváry László egy kisebb cikkéből (Bölöni Farkas Sándor életrajza, Napkelet, 1859). K. Papp Miklós első tudósítását Bölöni Farkas naplójáról (Kolozsvári Nagy Naptár, 1865. 60-68.) s Bölöni Farkas leveleinek Kuun Géza-féle közlését (Keresztény Magvető, 1884-85) a századfordulón Kiss Ernő unitárius kollégiumi tanár megemlékezése követte a reformpolitikus utazóról, kiemelve Bölöni Farkas kezdeményező szerepét az Erdélyi Múzeum felállításában (Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület fél százados ünnepére 1859-1909, Kolozsvár, 1909-1942. 135-40.).[6]

Újabb emberöltőnyi hallgatás következett, s csak a fasizmus uralomra jutása után került ismét napirendre Hatvany Lajos címében jelképes könyvével (Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát, Budapest, 1934). Erdélyben Oberding József György írt róla tanulmányt A Kolozsvári Gondoskodó Társaság címmel (Erdélyi Múzeum, 1934/1-6), kimutatva, hogy a Bölöni Farkas Sándor alapította intézmény – amely különben 1945-ig működött Kolozsvárt – az első erdélyi hitelszövetkezet volt. Nemsokára megjelent az Utazás Észak Amerikában újabb, 3. kiadása (1935) Kiss Elek, a későbbi unitárius püspök előszavával.[6]

Az 1940-es években Jancsó Elemér gazdagította számos irodalomtörténeti tanulmánnyal és forráskiadvánnyal a Bölöni Farkasról szóló irodalmat. Ő adta ki a Nyugat-európai utazást és az 1835-36. évi naplótöredéket. A naplóból már az Erdély Öröksége sorozatban is jelentek meg szemelvények (Erdélyi arcok 1791-1867, Budapest, 1941) Tavaszy Sándor előszavával. Ugyancsak Jancsó közölt Betegség, szenvedés, halál címmel részleteket az író kéziratban maradt elmélkedéseiből (Pásztortűz, 1943), róla szóló tanulmányai közül pedig a Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795-1842 a legátfogóbb.[6]

Gál István a kiadatlan angliai útinaplóból közölt részleteket a Pásztortűzben (1942/2) és az Erdélyi Helikonban (1942/3); Remenyik Zsigmond az Officina sorozatban ismét kiadta az amerikai útinaplót (Budapest, 1943). Romániai magyar kutatóink közül életrajzához szolgáltatott új adatokat Cs. Bogáts Dénes, Faragó József a forrásközlést bővítette (Bölöni Farkas Sándor jegyzetei a magyarság létéről, Erdélyi Múzeum, 1944/3-4). A demokrata Bölöni Farkas Sándorral foglalkozni 1933 után és a második világháború éveiben éveiben politikai állásfoglalás is volt a fasizmus ellen.[6]

A második világháború után Bölöni Farkas Sándor egyike lett azoknak, akikre haladó hagyományainkat idézve legtöbbet hivatkozunk, nem utolsósorban azért, mert nemcsak felfedezte, de bírálta is a polgári demokráciát, elítélve az amerikai rabszolgatartást. Az első könyv Izsák Józsefé (Bölöni Farkas Sándor, a történetíró, Kolozsvár, 1947); Csetri Elek az ypsilantistákkal való kapcsolatát derítette fel (Adatok az 1821. évi felkelés erdélyi visszhangjához, Studia Universitatis Babeș-Bolyai 1959); Mikó Imre előremutató jogi és politikai nézeteit elemezte (Bölöni Farkas Sándor, a demokrata és a republikánus, Korunk, 1965/12), amihez a Korunk ugyanazon számában külföldi elismerés is csatlakozott (Keith Hitchins: Bölöni Farkas és de Tocqueville).[6]

A következő évben Benkő Samu gondozásában jelent meg, ezúttal ötödször, az amerikai útleírás, az angliai úti jegyzetek első teljes kiadásával (Utazás Észak-Amerikában, 1966. Mikó Imre A bércre esett fa (Bölöni Farkas Sándor életregénye, 1969) c. könyvében irodalmi emléket állított a demokrácia megszállottjának és a romantikus szerelmesnek.[6]

Születésének 175. évfordulójáról országszerte megemlékeztek, így 1970. december 13-án szülőfalujában, Bölönben is, s a sajtó és a rádió román és magyar nyelven idézte emlékét. Szobrát Jecza Péter mintázta meg új felfogásban, az akarat emberét állítva előtérbe.[6]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cs. Bogátsnál az anya neve Kandal Júlia.
  2. Döbrentei 1815. augusztus 20-án kelt levele szerint például „A két Brutus excellens darab”, lásd Jancsó 1943: 87. o.
  3. Bölöni Farkas Sándorhoz. In: Kazinczy Ferenc eredeti munkái. Buda. 1826. 151. o.
  4. Jakab Elek 1870-es monográfiája, illetve Szinnyei alapján elterjedt, hogy a fordítás Döbrentei kérésére készült, de ezt cáfolja Bölöninek 1817. április 22-én Kazinczyhoz írott levele, ahol már elkészültnek jelzi.
  5. Trattner közben 1823-ban kiadta Bölöni tanítványának, Kissolymosi Simó Károlynak a Werther-fordítását.
  6. Neve az egyes forrásokban különböző alakokban szerepel: Polz / Polc / Polcz illetve Jozefa / Jozefina.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jakab 1870 : 244. o.; Szinnyei 1894 ; Jancsó 1942 : 396–397. o.; Cs. Bogáts 1944 : 175. o.; Mikó 1975 : 331. o.; Imreh 1996
  2. Jakab 1870 : 244–245. o.; Szinnyei 1894 ; Jancsó 1942 : 396–405. o.; Cs. Bogáts 1944 : 176–181. o.; Mikó 1975 : 331. o.
  3. Jakab 1870 : 244–245. és 264–266. o.; Szinnyei 1894 ; Gál 1932 : 54. o. Jancsó 1942 : 396–405. o.; Cs. Bogáts 1944 : 176. o.; Mikó 1975 : 331. o.; Simon-Szabó 2011 : 168. o.
  4. Jakab 1870 : 266. o.; Simon-Szabó 2011 : 216. és 235. o.
  5. Jakab 1870 : 245–246. és 289–290. o.; Szinnyei 1894 ; Jancsó 1942 : 407. és 416–418. o.; Nyárády 1995 : 632. o.; Imreh 1996
  6. ^ a b c d e f g RMIL 1981

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni Farkas Sándor témájú médiaállományokat.