Bölöni Farkas Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bölöni Farkas Sándor
BoloniFarkasSandorEKT.jpg
Bölöni Farkas Sándor arcképe
Született 1795. január 15.
Bölön
Elhunyt 1842. február 4. (47 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, utazó, művelődésszervező
Bölöni Farkas Sándor emléktábla bölöni unitárius templom.jpg
Bölöni Farkas Sándor szobra a bölöni unitárius templom előtt
Bölöni Farkas Sándor sírja Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben.
Bölöni Farkas Sándor sírja Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben.

Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. január 15.Kolozsvár, 1842. február 4.) erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező, az MTA tagja (l. 1834).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bölöni Farkas Sándor arcképe a Vasárnapi Újságban (1871)

1805–1815 között a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. 1816–17-ben elvégezte a jogot a kolozsvári királyi líceumban, utána Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. 1817-ben a kolozsvári főkancellárián felesküdött jegyzőnek.

1819-től kezdve lefordította Schiller: Don Carlos, Goethe: Az ifjú Werther gyötrelmei és Madame de Stael: Corinne című műveit, de nem talált kiadót. 1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldal készült el.

1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapította a Gondviselő Társaság nevű önsegélyező egyletet, vagyis az első magyar hitelszövetkezetet. 18301832 között nyugat-európai és észak-amerikai utazást tett, Béldi Ferenc kíséretében. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adták ki Kolozsvárott, de a mű hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását.

1833-ban az ő kezdeményezésére alakult meg Kolozsvárott a Kolozsvári Casino. 1834-ben az ő javaslatára indult meg a Vasárnapi Újság című néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakult meg a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet. 1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivő titkára lett, ő szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.

1842-ben halt meg, tüdőbajban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Utazás Észak-Amerikában angol fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bölöni Farkas, Sándor. Journey in North America. Translated and edited by Theodore and Helen Benedek Schoenman. Philadelphia: American Philosophical Society, 1977. ISBN 087169-120-5
  • Bölöni Farkas, Sándor. Journey in North America, 1831. Translated and edited by Arpad Kadarkay. Santa Barbara, Calif.: ABC-Clio, c1978. ISBN 087436-270-9

Bölöni Farkas Sándor emlékezete Erdélyben, 1918–1980[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykönyvű Bölöni Farkas Sándor (1795-1842), annak ellenére, hogy Utazás Észak Amerikában (Kolozsvár, 1834, 2. kiadás Kolozsvár, 1835) c. munkája Jakab Elek szerint "egy jótékony erkölcsi forradalmat idézett elé az eszmékben, a politikai és társadalmi viszonyok felfogásában", sokáig csak Kolozsvár történetírójának ma is alapvető tanulmányából volt ismeretes (Bölöni Farkas Sándor és kora, Keresztény Magvető, 1870/4), valamint Kővári László egy kisebb cikkéből (Bölöni Farkas Sándor életrajza, Napkelet, 1859). K. Papp Miklós első tudósítását Bölöni Farkas naplójáról (Kolozsvári Nagy Naptár, 1865. 60-68.) s Bölöni Farkas leveleinek Kuun Géza-féle közlését (Keresztény Magvető, 1884-85) a századfordulón Kiss Ernő unitárius kollégiumi tanár megemlékezése követte a reformpolitikus utazóról, kiemelve Bölöni Farkas kezdeményező szerepét az Erdélyi Múzeum felállításában (Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület fél százados ünnepére 1859-1909, Kolozsvár, 1909-1942. 135-40.).

Újabb emberöltőnyi hallgatás következett, s csak a fasizmus uralomra jutása után került ismét napirendre Hatvany Lajos címében jelképes könyvével (Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát, Budapest, 1934). Erdélyben Oberding József György írt róla tanulmányt A Kolozsvári Gondoskodó Társaság címmel (Erdélyi Múzeum, 1934/1-6), kimutatva, hogy a Bölöni Farkas Sándor alapította intézmény – amely különben 1945-ig működött Kolozsvárt – az első erdélyi hitelszövetkezet volt. Nemsokára megjelent az Utazás Észak Amerikában újabb, 3. kiadása (1935) Kiss Elek, a későbbi unitárius püspök előszavával.

Az 1940-es években Jancsó Elemér gazdagította számos irodalomtörténeti tanulmánnyal és forráskiadvánnyal a Bölöni Farkasról szóló irodalmat. Ő adta ki a Nyugat-európai utazást (Erdélyi Ritkaságok 11. Kolozsvár, 1943) és az 1835-36. évi naplótöredéket (Az új Erdély hajnalán. Erdélyi Ritkaságok 15. Kolozsvár, 1944; a 2. kiadás Bölöni Farkas Sándor naplója címmel 1971-ben a Kriterion Téka-sorozatában). A naplóból már az Erdély Öröksége sorozatban is jelentek meg szemelvények (Erdélyi arcok 1791-1867, Budapest, 1941) Tavaszy Sándor előszavával. Ugyancsak Jancsó közölt Betegség, szenvedés, halál címmel részleteket az író kéziratban maradt elmélkedéseiből (Pásztortűz, 1943), róla szóló tanulmányai közül pedig a Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795-1842 a legátfogóbb (Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942; újabb változatait lásd A felvilágosodástól a romantikáig, 1966 és Irodalomtörténet és időszerűség, 1972 c. köteteiben).

Gál István a kiadatlan angliai útinaplóból közölt részleteket a Pásztortűzben (1942/2) és az Erdélyi Helikonban (1942/3); Remenyik Zsigmond az Officina sorozatban ismét kiadta az amerikai útinaplót (Budapest, 1943). Romániai magyar kutatóink közül életrajzához szolgáltatott új adatokat Cs. Bogáts Dénes (Adatok Farkas Sándor életpályájához, Erdélyi Múzeum, 1944/1-2), Faragó József a forrásközlést bővítette (Bölöni Farkas Sándor jegyzetei a magyarság létéről, Erdélyi Múzeum, 1944/3-4). A demokrata Bölöni Farkas Sándorral foglalkozni 1933 után és a második világháború éveiben éveiben politikai állásfoglalás is volt a fasizmus ellen.

A második világháború után Bölöni Farkas Sándor egyike lett azoknak, akikre haladó hagyományainkat idézve legtöbbet hivatkozunk, nem utolsósorban azért, mert nemcsak "felfedezte", de bírálta is a polgári demokráciát, elítélve az amerikai rabszolgatartást. Az első könyv Izsák Józsefé (Bölöni Farkas Sándor, a történetíró, Kolozsvár, 1947); Csetri Elek az ypsilantistákkal való kapcsolatát derítette fel (Adatok az 1821. évi felkelés erdélyi visszhangjához, Studia Universitatis Babeș-Bolyai 1959); Mikó Imre előremutató jogi és politikai nézeteit elemezte (Bölöni Farkas Sándor, a demokrata és a republikánus, Korunk, 1965/12), amihez a Korunk ugyanazon számában külföldi elismerés is csatlakozott (Keith Hitchins: Bölöni Farkas és de Tocqueville).

A következő évben Benkő Samu gondozásában jelent meg, ezúttal ötödször, az amerikai útleírás, az angliai úti jegyzetek első teljes kiadásával (Utazás Észak-Amerikában, 1966, újabb kiadás Mikó Imre előszavával. Tanulók Könyvtára, 1975). Az 5. kiadás bevezető tanulmánya Benkő Samu Sorsformáló értelem c. kötetében (1971) is megjelent. Mikó Imre Honpolgárok és világpolgárok c. esszégyűjteményében (1967) Korunk-tanulmányának újabb változatát adta (Terjesztettem minden demokratiai elvet), majd A bércre esett fa (Bölöni Farkas Sándor életregénye, 1969) c. könyvében irodalmi emléket állított a demokrácia megszállottjának és a romantikus szerelmesnek.

Születésének 175. évfordulójáról országszerte megemlékeztek, így 1970. december 13-án szülőfalujában, Bölönben is, s a sajtó és a rádió román és magyar nyelven idézte emlékét. Szobrát Jecza Péter mintázta meg új felfogásban, az akarat emberét állítva előtérbe.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni Farkas Sándor témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gáll Ernő: Az utópikus tudat és erdélyi változatai. A Pandora visszatérése c. kötetben, 1979. 51-76.