III. Mehmed oszmán szultán
| III. Mehmed | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| III. Mehmed | |
| Uralkodási ideje | |
| 1595. január 27. – 1603. december 22. | |
| Elődje | III. Murád |
| Utódja | I. Ahmed |
| Kalifa | |
| I. Mehmed | |
| Uralkodási ideje | |
| 1595. január 27. – 1603. december 22. | |
| Elődje | I. Murád |
| Utódja | I. Ahmed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1566. május 26. Isztambul |
| Elhunyt | 1603. december 22. (37 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | Tomb of Mehmed III |
| Édesapja | III. Murád |
| Édesanyja | Safiye szultána |
| Testvére(i) |
|
| Gyermekei | Mahmud herceg I. Ahmed I. Musztafa leány, Kara Davúd pasa felesége[1][2] |
 | |
| III. Mehmed aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Mehmed témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
III. Mehmed (Isztambul, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.) oszmán szultán és kalifa 1595-től haláláig.
Élete
Ifjúkora
Mehmed 1566. május 26-án született III. Murád fiaként. Ő volt az utolsó oszmán uralkodó, akit még megfelelő módon készítettek fel az uralkodásra: 16-odik életévétől kezdve trónra léptéig Manisában, Nyugat-Anatóliában volt szandzsákbég.[3] (Az utána következő szultánok már mind a szultáni szerájban, Isztambulban nevelkedtek.[4])
Trónra lépése
Murád édesapja halála után, 1595-ben lépett trónra.[5] Trónralépte után mind a 19 fiútestvérét megölette.[5] A testvérgyilkosságokat a oszmán törvények kívánták meg.[4] Csupán 8 évig tartó uralkodása alatt – édesatyjához hasonlóan – alig törődött a kormányügyekkel.[4] A tulajdonképpeni hatalmat a szultán édesanyja (a válide) gyakorolta.[6] A nagyvezírek még gyorsabban váltották egymást, mint III. Murád idejében.[7]
Magyarországi hadjárat
Uralkodása alatt folytatódott a tizenöt éves háború.[7] A török porta számára különösen veszélyessé vált a helyzet, amikor a dunai fejedelemségek (Erdély, Moldva, Havasalföld) egyesült hadserege 1595 októberének végén a havasalföldi Gyurgyevónál (Giurgiu) legyőzte az oszmán csapatokat.[7] (A csata során a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály kiemelkedő szerepet játszott.[7]) Erdély fejedelme, Báthory Zsigmond a Habsburgok fennhatóságát már az év januárjában elismerte, így a Portának nem volt más választása: érdekeit háborúval kellett megvédenie.[7]
Mehmed Szegedre érkezve 150 000 fős hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldte, maga pedig 1596. szeptember 21-én Eger ellen fordult, melynek őrsége a várat október 13-án feladta.[5] Csak ezután, október 22-én érkezett meg Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem 45 000 fős serege, akikkel a királyi fővezér, Miksa főherceg seregei Mezőkeresztesnél egyesültek.[5] Október 26-27-én a két napig tartó mezőkeresztesi csatában a magyar-osztrák seregek először megfutamították a török sereget, de a szétszéledő és zsákmányt kereső győzteseket a visszatérő török sereg megrohanta és legyőzte.[5] Ez volt egyébiránt az utolsó oszmán győzelem nyílt csatában.[7]
További események
Mehmed vezérei tovább folytatták a tizenöt éves háborút.[5] Pálffy Miklós 1598-ban visszafoglalta Győr várát, majd Tatát, Veszprémet és Palotát;[5] Ibrahim, az új nagyvezír ellenben Kanizsát kerítette kézre.[5]
Vitéz Mihály 1601-ben bekövetkezett halála után Moldva és Havasalföld rákényszerültek, hogy az oszmán fennhatóságot újra elismerjék, az osztrákokkal folytatott háború azonban még 1606-ig tartott[7] (amit Mehmed már nem ért meg).
Halála
Mehmed viszonylag fiatalon, 1603. december 22-én, 37 évesen halt meg. A trónon fia, I. Ahmed követte.
Jegyzetek
- ↑ Tezcan, Baki: The Debut Of Kösem Sultan’s Political Career. (angolul) Turica, XL. évf. (2008) 357. o. doi
- ↑ Peirce, Leslie: The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire. New York és Oxford: Oxford University Press. 1993. 145. o. ISBN 9780195086775
- ↑ Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 113. oldal
- ↑ a b c Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 112. oldal
- ↑ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Mohammed (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Matuz, i.m., 113–114. oldal
- ↑ a b c d e f g Matuz, i.m., 114. oldal
| Elődje: III. Murád |
|
Utódja: I. Ahmed |
| Elődje: I. Murád |
|
Utódja: I. Ahmed |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | I. Szulejmán · II. Szelim · III. Murád · III. Mehmed · I. Ahmed · I. Musztafa · II. Oszmán · IV. Murád · Ibrahim · IV. Mehmed | |
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
