Ugrás a tartalomhoz

Gulácsy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. január 8., 20:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Források)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. január 8.) ezen a változaton alapul.
Gulácsy Lajos
Az 1910-es években Székely Aladár felvételén
Az 1910-es években
Székely Aladár felvételén
Született1882. október 12.[1][2][3][4][5]
Budapest
Elhunyt1932. február 21. (49 évesen)[2][5][6][7]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaAggházy Mária[8]
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (Hv20-1-71)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gulácsy Lajos témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulácsy Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Önarckép (1903)
Paolo és Francesca (1903)
Varázslat (1906–1907)
Az ópiumszívó álma (1913–18)

Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.) magyar festőművész.

Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét.

Élete

Lényegében autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szerénység laka című képét a Műcsarnokban. A budapesti Mintarajztanodában tanult két félévet, 1900–1901-ben mesterei Balló Ede és Loránfi Antal voltak. 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton.

Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek (például Giotto, Botticelli, Alessandro Magnasco). Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es évek közepétől jelentkező vízióinak megfestése a szürrealizmus előfutárává avatják (A halál sziklája c. olajfestménye, Az ópiumszívó álma).

Első gyűjteményes kiállítását az Uránia műkereskedésben mutatta be Márffy Ödön képeivel együtt, 1907-ben. 1908-ban kapta meg a Ferenc József-díjat, amely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola festői, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos képeivel.

Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott, 1905-ben a Thália Társaság (Lásd: Alma Tadema: A láthatatlan kormányos c. színművéhez), 1912-ben az Új Színpad számára készített díszleteket és jelmezeket (Strindberg: Hattyúvár c. színművéhez).

Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség. Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta c. akvarellje[9] 1903-ból, e művét egyszerűen Paolo és Francesca címen emlegetik.

A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppan, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1919-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt.

Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak, 12 képét őrzi a székesfehérvári Deák Gyűjtemény. Őriz tőle alkotásokat a Janus Pannonius Múzeum Pécsett és a miskolci Herman Ottó Múzeum.

A legtöbb, amit eddig kifizettek egy Gulácsy képért, 120 millió Ft volt: A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című festménye rekord leütési áron kelt el 2007-ben egy árverésen.

Kiállítások (válogatás)

Jelentősebb képei (válogatás)

  • 1901 Reggel (olaj, vászon, 35 x 31,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria)
  • 1902 A művész áhítata (olaj, vászon, 61 x 77,5 cm; Modern Magyar Képtár, Pécs)
  • 1902 Utca Na'Conxypanban (pasztell, karton, 36,8 x 33,4 cm; Magyar Nemzeti Galéria)
  • 1903 Mária jegyessége (olaj, vászon, 43 x 52,5 cm; magántulajdonban)
  • 1903 Önarckép (olaj, vászon, 46,5 x 36,5 cm; magántulajdonban)
  • 1903 Önarckép mellkereszttel (olaj, papírlemez, 36 x 21,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1903 Paolo és Francesca (akvarell, ceruza, papír, 35 x 25,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1903 Omnia Vanita (akvarell, tus, papír, 30 x 22,2 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc)
  • 1903 A gyárváros apostola (akvarell, ceruza, papír, 18 x 26,5 cm; Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)
  • (1903 körül) Emília (olaj, vászon, 36 x 22,5 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • 1903–1904 Legenda (olaj, vászon, 40 x 46,5 cm; magántulajdonban)
  • 1903–1904 Esti fényben (olaj, vászon, 46,5 x 36,5 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc)
  • 1904 Fohász (olaj, vászon, 59 x 38 cm; magántulajdonban)
  • 1904 A cselszövő (olaj, karton, 65 x 50,5 cm; magántulajdonban)
  • (1904 körül) Rokokó (olaj, vászon; magántulajdonban)
  • 1906 A spiritualista (olaj, vászon, 41,7 x 31,5 cm; Petőfi Irodalmi Múzeum)
  • 1906–1907 Varázslat (olaj, vászon, 86 x 63 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1907 Dante találkozása Beatricével (olaj, vászon, 70,5 x 100 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1907 Zarándokok hazatérése (olaj, vászon, 96 x 106 cm; magántulajdonban)
  • (1908 körül) Eksztázis (olaj, lemezpapír, 74 x 53 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • 1908–12 Kalapos önarckép (olaj, vászon, 46 x 32 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1909–11 A bolond és a katona (olaj, lemezpapír, 33 x 25 cm; magántulajdonban)
  • (1910 körül) Várostrom (olaj, vászon, 52,5 x 42 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • 1910 körül Planétás ember (tus, papír, 12 x 5,5 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc)
  • 1910–12 Fiatal nő rózsafával (olaj, vászon, 116 x 40 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • 1910–13 A mulatt férfi és a szoborfehér nő (olaj, vászon, 67 x 47 cm; magántulajdonban)
  • (1911–12) Vasárnap délután Comóban (olaj, lemezpapír, 102,5 x 69 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1912 Szláv jósnő (olaj, vászon, 145,5 x 46,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1912 Transcience (olaj, vászon; magántulajdonban)
  • 1912 Golgota (olaj, vászon, 100 x 64 cm; magántulajdonban)
  • 1912–15 Kalapos férfi és gyászkendős nő (olaj, vászon, 70 x 49 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1913 Régi kert (olaj, karton, 69 x 51 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1913–18 Az ópiumszívó álma (olaj, vászon, 163 x 92,5 cm; dr Ubrizsy Gábor gyűjteményéből ma Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • 1914 Rózsalovag (=Chevalier aux Roses) (olaj, vászon, 170 x 103 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Társasági tagság

  • Ma körének tagja

Díjak

Írásai

  • A virágünnep vége. Összegyűjtött írások Gulácsy-képekkel; vál., szerk., előszó Szabadi Judit; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Pauline Holseel Cevian Dido. Regény; sajtó alá rend., szerk. Nagy Márta és Kurdy Fehér János; Ferenczy, Bp., 1994

Emlékezete

Síremléke (Budapest, Farkasréti temető, Hv20-1-71). Borsos Miklós alkotása
  • Juhász Gyula Gulácsy Lajosnak című versében emlékezik barátságukra.
  • Gulácsy Terem, Szeged
  • 2005-ben Bereményi Géza forgatókönyvéből Tóth Tamás rendező Na’Conxypan címmel tervezett filmet Gulácsy Lajos életéről.
  • Legéndy Jácint Szédület című versében állít emléket a festőnek (Legéndy Jácint: Központi Zóna – Balassi Kiadó, Budapest, 2006).
  • Tarka képzelet: A virágünnep vége – Gulácsy álmai (Groó Diana filmje) 2006
  • Virágünnep: Vaskakas Bábszínház, Győr (rendezte: Szabó Attila) 2007. Gulácsy Lajos Na'Conxypan írásaiból
  • Budapest III. kerületében utcát neveztek el róla.

Jegyzetek

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  6. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ Aggházy Mária a nevpont.hu-n
  9. ↑ ceruza, papír, 35 x 25,5 cm
  10. ↑ KOGART=Kortárs Művészeti Gyűjtemény

Források

  • Szabadi Judit: Gulácsy Lajos; átdolg., bőv. kiad.; Budapest : Fekete Sas Kiadó, 2007. 334 o. ill. ISBN 9789639680111
  • Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Kossuth Kiadó, 2009. ISBN 978-963-09-6072-4
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Gulácsy Lajos, lásd 131-132. o. ISBN 9638477660

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gulácsy_Lajos&oldid=23432090”