Balló Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balló Ede
Önarckép
Önarckép
SzületettBalló Ede József
1859. december 16.[1]
Liptószentmiklós[2]
Elhunyt1936. október 30. (76 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • restaurátor
  • tanár
  • publicista
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Balló Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balló Ede József (Liptószentmiklós, 1859. december 16.[3] – Budapest, Erzsébetváros, 1936. október 30.)[4][5] magyar festőművész, művészetpedagógus.[6][7]

Életpályája[szerkesztés]

Balló Ede és Adriáni Janka fia. 1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal Christian Griepenkerl osztályában a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, Otto Seitz tanítványaként, majd 1883–84-ben Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1884-től 1891-ig Budapesten középiskolai rajztanár volt. A szünidőket rendszeresen Párizsban töltötte, ahol 1891-ben William-Adolphe Bouguereau és Jean-Paul Laurens tanítványaként, a Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát, majd még abban az évben Spanyolországban nagy mesterek – Frans Hals, Jan van Eyck, Salomon van Ruysdael, Diego Velázquez – ismert alkotásait másolta,[8] majd rövid időre Rómában a Palazzo Veneziában kapott műtermet.

Balló Ede sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/4-1-31. Pásztor János szobrász alkotása

1894-től 1923-ban történt nyugdíjazásáig a Mintarajziskola, majd az ebből alakult Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tanítványa volt többek között Gulácsy Lajos, Kónya Sándor, Virágh Gyula, Borszéky Frigyes, Frank Frigyes és Hosszu Márton. 1917-ben jelent meg művészetpedagógiai szempontból is jelentős munkája Az olajfestés mestersége címmel, melyet 1935-ben Lipcsében német nyelven is kiadtak. Kora legelismertebb és legkeresettebb arcképfestőinek egyike volt. Jelentős vagyonra tett szert, melyből egy 1917-ben tett alapítványon keresztül fiatal festők tanulmányait és külföldi útjait támogatta. A Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, 1929-ben a Magyar Arcképfestők Társasága elnöke lett. Tevékenysége elismeréseként 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.

Művészete[szerkesztés]

Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.

Főbb művei[szerkesztés]

Jókai Mór portré
Balló képének metszete Morelli Gusztávról

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • római nemzetközi kiállítás aranyérme (1893)
  • országos kiállítás bronzérme (1895)
  • Millenniumi Kiállítás nagy érme (1896)
  • állami kis aranyérem (1897)
  • párizsi világkiállítás III. érme (1900)
  • Magyar Érdemkereszt II. osztálya (1928)
  • Corvin-koszorú (1930)
  • Magyar Érdemkereszt II. osztályához a csillag (1931)

Galéria[szerkesztés]

  • Lotz Károly portré 1898
    Lotz Károly portré
    1898
  • Boemm Teodor portré 1884
    Boemm Teodor portré
    1884
  • Várkert 1890
    Várkert
    1890
  • Parasztház enteriőr 1887, Szlovák Nemzeti Galéria
    Parasztház enteriőr
    1887, Szlovák Nemzeti Galéria
  • Román csavargó 1893, Szlovák Nemzeti Galéria
    Román csavargó
    1893, Szlovák Nemzeti Galéria

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ keresztelési anyakönyv
  2. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. ↑ Születési bejegyzése a liptószentmiklósi ev. keresztelési akv. 244/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  4. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 971/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  5. ↑ Gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2020. február 27.)
  6. ↑ Több lexikon és szakmunka téves adata, hogy Balló Ede lett volna Balló Mária (Mariska) édesapja, valójában Edének a két házasságából nem voltak leszármazottai. Mariska édesapja Balló Mátyás MÁV-építész volt. (nevpont.hu)
  7. ↑ Haris Andrea: Aggházy Mária (1913–1994): „Hekler Antal professzortól magával hozott akribiával”. Enigma, XXVIII. évf. 108. sz. (2021) 88. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
  8. ↑ Száz darabból álló másolatgyűjteményéből 1908-ban kiállítást rendezett Budapesten, majd 1932-ben a képeket a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.

Források[szerkesztés]

  • Révész Emese (szerk.): Eredeti másolat. Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Kiállítási katalógus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004, ISBN 9637165 23 1.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 335–336. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balló_Ede&oldid=26905270”