Giovanni Trapattoni

	Giovanni Trapattoni
	Giovanni Trapattoni 2011-ben
	Személyes adatok
Teljes név	Giovanni Trapattoni
Születési dátum	1939. március 17. (85 éves)
Születési hely	Cusano Milanino, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	175 cm
Testtömeg	73 kg
Becenév	Trap
Poszt	középpályás
	Junior klubok
Időszak	Klub
1953–1959	AC Milan
	Felnőtt klubok1
	Válogatottság2
	Edzőség
Időszak	Klub
1972–1974	AC Milan, (ifjúsági csapat)
1974	AC Milan
1975–1976	AC Milan
1976–1986	Juventus
1986–1991	Internazionale
1991–1994	Juventus
1994–1995	Bayern München
1995–1996	Cagliari
1996–1998	Bayern München
1998–2000	Fiorentina
2000–2004	Olaszország
2004–2005	Benfica
2005–2006	VfB Stuttgart
2006–2008	Red Bull Salzburg
2008–2013	Írország
2010	Vatikán
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ; 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:; 1964. december 5.;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Trapattoni témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 2.) ezen a változaton alapul.

Giovanni Trapattoni (Cusano Milanino, 1939. március 17. –) válogatott olasz labdarúgó, edző, a világ egyik legeredményesebb klubedzője.

Pályafutása

Klubcsapatban

1953-ban az AC Milan korosztályos csapatában kezdett a labdarúgással foglalkozni. 1959-ben mutatkozott a Milan első csapatában, ahol két bajnoki címet (1961–62, 1967–68) és egy olaszkupa-győzelmet szerzett (1967). Tagja volt az 1962–63-as és az 1968–69-es idényben BEK-, illetve az 1967–68-as szezonban KEK-győztes csapatnak. 1959 és 1971 között 274 bajnoki mérkőzésen szerepelt az AC Milanban és három gólt szerzett. Az 1971–72-es idényben a Varese csapatában fejezte be az aktív labdarúgást.

A válogatottban

Részt vett az 1960-as római olimpián, ahol a csapattal a negyedik helyen végeztek. Az elődöntőben a jugoszláv válogatott ellen 1–1-es döntetlen értek el és sorsolással nem jutottak a döntőbe. A harmadik helyért rendezett mérkőzésen a magyar csapattól 2–1-es vereséget szenvedtek.

1960 és 1964 között 17 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és egy gólt szerzett. 1960. december 10-én, Nápolyban egy Ausztria elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be az olasz A-válogatottban, ahol az osztrák csapattól 2–1-es vereséget szenvedtek. Tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon részt vevő csapatnak, de sérülés miatt egyetlen mérkőzésen sem szerepelt a tornán. Egyetlen válogatottbeli gólját az osztrák válogatott elleni barátságos találkozón szerezte Bécsben, 1963. június 9-én. A mérkőzést az olasz csapat ezzel a góllal nyerte 1–0-ra. Utoljára 1964. december 5-én szerepelt a válogatottban egy Dánia elleni barátságos mérkőzésen. A bolognai meccsen 3–1 hazai győzelem született.

Edzőként

1972 és 1974 között az AC Milan ifjúsági csapatának az edzőjeként kezdte az edzői pályafutását. 1974-ben ideiglenesen, majd 1975–76-ban hivatalosan is az első csapat vezetőedzője volt. 1976 és 1986 között a Juventus szakmai munkáját irányította. Ebben az időszakban hat bajnoki címet és kettő olaszkupa-győzelmet ért el a csapattal. Mindhárom jelentős európai kupasorozatban győzött a Juventus-szal. Udo Lattek mellett az egyetlen olyan edző, akinek ezt sikerült elérnie. 1986 és 1991 között az Internazionale vezetőedzőjeként tevékenykedett. Egy-egy bajnoki cím és olaszkupa-győzelem mellett, az 1990–91-es idényben UEFA-kupa-győztes lett a csapattal. 1991-ben visszatért a Juventushoz, ahol újabb három idényt töltött el. Legnagyobb sikere ekkor az 1992–93-as UEFA-kupa-győzelem volt.

1994–95-ban illetve 1996 és 1998 között a német Bayern München vezetőedzője volt. A második időszakban bajnok és németkupa-győztes lett a bajor csapattal. Közben 1995–96-ban a Cagliari, majd 1988 és 2000 között a Fiorentina csapatainál dolgozott.

2000 és 2004 között az olasz válogatott szövetségi kapitánya volt. A 2002-es világbajnokságon a legjobb 16 között esett ki a csapattal a hazai Dél-Korea ellen, egy hosszabbításos mérkőzésen, ahol 2–1-es koreai győzelem született több vitatható bírói döntés mellett. A 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon a svéd, a dán és a bolgár csapattal szerepelt egy csoportban az olasz válogatott. A svéd, a dán és az olasz csapat hármas holtversenyben végzett a csoportban és csak az egymás elleni több rúgott gól alapján lett harmadik, kieső az olasz válogatott. Történt mint ez úgy, hogy az utolsó fordulóban a dán–svéd találkozó 2–2-es döntetlennel zárult, amely mindkét csapatnak a továbbjutást jelentette. A sikertelen Európa-bajnokság után Trapattoni lemondott.

2004–05-ben a portugál Benfica, 2005–06-ban a német VfB Stuttgart, 2006 és 2008 között az osztrák Red Bull Salzburg vezetőedzőjeként dolgozott. A Benficával és a salzburgi csapattal is egy-egy bajnoki címet nyert.

2008 és 2013 között az ír válogatott szövetségi kapitánya volt. A 2012-es Európa-bajnokságon a csoportkörből nem jutott tovább az ír csapat úgy, hogy a csoport két továbbjutója a torna döntőjét játszó válogatottak, a spanyol és az olasz volt.

Közben 2010 őszén a vatikáni válogatott egy mérkőzésen tevékenykedett edzőként.