Fokker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fokker
Alapítva 1912. február 22.
Megszűnt 1996
Vezetők Anthony Fokker
Iparág repülőgépgyártás
Termékek Polgári repülőgépek
Katonai repülőgépek

A Fokker repülőgépgyárat a holland Anthony Fokker alapította. A társaság több különböző névvel is működött az idő folyamán, 1912-es alapításakor még Németországban, majd 1919-től Hollandiában. Legsikeresebb periódusát az 1920-as és 1930-as években élte a cég, amikor a polgári repülés piacán vezető szerepe volt. A Fokker cég 1996-ban csődbe ment.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anthony Fokker első repülőgépe, a Spin (pók) 1910-ből

20 éves korában Anthony Fokker megépítette első repülőgépét, a pókot, az első holland repülőgépet. Németország azonban ekkoriban jobb lehetőségeket kínált a repülőgépépítésben, ezért Fokker Berlinbe költözött, ahol 1912-ben megalapította első vállalkozását, a Fokker Aeroplanbau nevű céget, majd Schwerinbe költöztette székhelyét, ahol a megalapította a későbbi Fokker vállalatot Fokker Aviatik GmbH néven 1912. február 22-én.[1]

Az első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manfred von Richthofen Fokker Dr.I típusú repülőgépe

Az első világháború alatt a német kormányzat nyomására Fokker és Hugo Junkers közösen fejlesztettek ki több, később híressé vált Fokker repülőgépet, mint például a Fokker E.III, Fokker Dr.I és Fokker D.VIII gépeket. Ezeket a gépeket mind a német hadsereg számára készítették. Fokker további elismertségre tett szert a szinkronizált gépfegyver kifejlesztésével, ami lehetővé tette, hogy a fegyver a légcsavaron keresztül tüzeljen. A Fokker Dr.I háromfedeles gépet Manfred von Richthofen tette halhatatlanná, aki a légicsatákban elért 80 győzelmének egynegyedét ezzel a típussal érte el.

Visszatérés Hollandiába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-ben a Fokker és a Junkers útjai újra elváltak, és Anthony Fokker hazatért Hollandiába, ahol Amszterdam mellett alapította meg saját cégét újra a Steekolen Handels Vereniging (a mai SHV Holdings) támogatásával. Az új cég neve Nederlandse Vliegtuigenfabriek (Holland Repülőgépgyár) lett, első világháborús szerepvállalása miatt inkább óvatosan mellőzve a Fokker nevet a névből. A versailles-i béke szigorú fegyverkorlátozásai ellenére Fokker nem tért haza üres kézzel, mivel sikerült átcsempésznie a német–holland határon egy teljes vonatszerelvény D.VII és C.I repülőgépet és repülőgép-alkatrészt. Ez a kezdőtőke lehetővé tette számára, hogy üzletét újra gyorsan beindítsa.

A cég átmentése után a legnagyobb sikereit már nem a katonai, hanem a polgári, kereskedelmi repülőgépekkel érte el, jóllehet továbbra is tervezett és épített harci repülőgépeket is, elsősorban a holland légierő számára. Egyetlen említésre érdemes kivétel akadt, a finn légierő, amely nagyrészt Fokker C.V, Fokker C.X és Fokker D.XXI gépekkel volt felszerelve.

Fokker F.VII

Az 1920-as években a Fokker aranykorát élte, a világ első számú repülőgépgyárává válva a 20-as évek végére. Legnagyobb sikerük a Fokker F.VIIa–3m hárommotoros utasszállító repülőgép volt, amelyet 54 légitársaság használt világszerte, és 1936-ban az amerikai piac 40%-át uralta. Az európai piacon vezető szerepe maradt, amíg az 1930-as évek közepén meg nem jelentek az amerikai és német teljesen fémborítású repülőgépek. A Fokker hírnevét akkor esett komoly csorba, amikor a TWA 599-es járat szerencsétlenséget szenvedett Kansasban. Az áldozatok között volt Knute Rockne, a Notre Dame Egyetem amerikai futball-csapatának legendás edzője, ami igen jelentős médiafigyelmet irányított a tragédiára és az azt követő vizsgálatra. A vizsgálat eredményeként minden Fokker gép felszállási engedélyét megvonták az Egyesült Államokban.

1923-ban Anthony Fokker az Egyesült Államokba költözött, ahol megalapította a cége amerikai részlegét, az Atlantic Aircraft Corporationt, ami 1927-től Fokker Aircraft Corporation of America néven működött. 1930-ban ez a cég egyesült a General Motors Corporationnel, és a cég új neve General Aviation Manufacturing Corporation lett (ami egy további összeolvadásban egyesült a North American Aviationnel, majd amiből a GM 1948-ban kiszállt). 1931-ben Fokker visszavonult, mert elégedetlen volt azzal, hogy a cége teljesen a GM menedzsmentje alá volt rendelve. Anthony Fokker, az alapító 1939. december 23-án halt meg New Yorkban.

A második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború kitörésekor néhány Fokker G.1 és Fokker D.XXI gép a holland légierő kötelékében jelentős számú győzelmet tudott elérni a német csapatok ellen, azonban a legtöbb gépet még a földön megsemmisítették, mielőtt használni tudták volna őket.

A Fokker gyárakat a németek lefoglalták, és Bücker Bü 181 Bestmann gyakorlógépeket, valamint Ju 52 alkatrészeket gyártottak bennük. A háború végén a gyártósorokat teljesen szétszerelték a németek és az épületeket lebombázták a szövetséges bombázók.

Ironikus módon az egyetlen cég, ami az eredeti Fokker Aircraft Corporationből megmaradt, a North American Aviation, három olyan repülőgéptípust is kifejlesztett és gyártott az amerikai és szövetséges erők számára, amelyeknek jelentős kihatásuk volt a háború kimenetelére: az North American T–6 Texan/SNJ (US Navy változat)/Harvard (RAF változat) gyakorlógépet, amelyen az amerikai és szövetséges pilóták többsége a kiképzést kapta, a B–25 Mitchell közepes bombázót és a P–51 Mustang vadászgépet, aminek a német Luftwaffe legyőzését és a háború utolsó évében elért szövetséges légifölényt szokás tulajdonítani.

Újjáépítés a második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cég újjászervezése a háború után nehéz feladatnak bizonyult. A piac telítve volt olcsó, a háború után feleslegessé vált gépekkel. Óvatosságból inkább vitorlázógépeket és autóbuszokat készítettek, valamint a C-47 Skytrain szállítógépeket építették át a polgári repülés számára. Csak néhány új Fokker F25 készült. Mindazonáltal a Fokker S-11-es gyakorlógép sikeresnek volt mondható, mert több légierő is vásárolt belőle.

1951-ben az amszterdami Schiphol repülőtér mellett új gyárat építettek. Itt licenc alapján gyártott katonai repülőgépeket készítettek, például a Lockheed F-104 Starfighter gépét. Egy második gyártó, illetve karbantartó létesítmény Woensdrechtnél épült meg.

Az F-27, a világ legsikeresebb turbólégcsavaros repülőgépe.

1958-ban a Fokker F27 Frienship megjelent a piacon. Ez a gép volt a Fokker legsikeresebb utasszállító repülőgépe. A holland kormányzat 27 millió guldennel támogatta a fejlesztést. 1986-ig legalább 800 darabot értékesítettek belőle, beleértve a Fairchild által licenc alapján gyártott 206 gépet is, amivel ez a típus a piacon a legsikeresebb turbólégcsavaros utasszállító gép volt. A gépből készült katonai verzió is F-27 Troopship néven.

1962-ben az F-27-est a Fokker F28 Fellowship követte. A gyártás 1987-es leállításáig ebből a típusból 241 darab készült különböző verziókban. Mind az F-27-ből, mind pedig az F-28-ból szolgált egy a holland királyi flottánál, és Bernhard herceg maga is vezette őket.

1969-ben a Fokker szövetségi megállapodást kötött a bremeni székhelyű Vereinigte Flugtechnische Werke céggel. Ezen együttműködés keretében egy sikertelen regionális sugárhajtású gépet, a VFW-614-et készítették el, amiből csak 19 darabot sikerült eladni. Az együttműködés 1980 elején szűnt meg.

A Fokker volt az F-16 Fighting Falcon konzorcium egyik fő partnere. Ez a konzorcium volt felelős a belga, dán, holland és norvég légierő számára szállított gépek gyártásáért az említett négy ország és az USA vállalatainak és kormányainak együttműködésében. Az F-16-osokat a Fokker és a SABCA szerelte össze Belgiumban az öt együttműködő országban gyártott részegységekből és alkatrészekből.

The assembly-hall at Fokker with lots of F-16s


Fokker 50, Fokker 100 és Fokker 70[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fokker 100, A Fokker utolsó sikeres gépe.
Fokker 70 Malév színekben

Egy rövid és sikertelen együttműködési próbálkozás után a McDonnell Douglasszal 1981-ben, a Fokker egy ambiciózus projektbe kezdett, amelynek a célja két új repülőgéptípus egyidejű kifejlesztése volt. A Fokker 50 az F-27 teljesen modernizált változata volt, a Fokker 100 egy új utasszállító gép volt, ami az F-28-on alapult. A fejlesztési költségek kikerültek az ellenőrzés alól, ami 1987-ben majdnem meghátrálásra kényszerítette a Fokkert. A holland kormány 212 millió gulden erejéig kezességet vállalt, de egyben arra kötelezte a céget, hogy "stratégiai partnert" keressen magának. Erre a British Aerospace és a DaimlerChrysler Aerospace tűnt a leginkább alkalmas jelöltnek.

A Fokker 100 kezdeti eladási adatai jók voltak, aminek hatására a Fokker elkezdte a Fokker 70, az F100 kisebb változatának a fejlesztését 1991-ben. Azonban az F70 eladásai nem feleltek meg az elvárásoknak és az F100 is erős versenytársakat kapott a Boeing és az Airbus típusaival.

1992-ben egy hosszú és nehéz tárgyalássorozat eredményeképpen a Fokker aláírt egy együttműködési megállapodást a DASA-val. Ez azonban nem oldotta meg a Fokker problémáit, leginkább azért, mert a DASA anyavállalata, a Daimler-Benz szintén szervezeti problémákkal küzdött.

Csőd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996. január 22-én, a Daimler-Benz igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a továbbiakban az alaptevékenységére, a gépjárműgyártásra fókuszál, és szakít a Fokkerrel. A következő nap egy amszterdami bíróság meghosszabbította a hitelezői védelmet. Március 15-én a Fokker bejelentette a csődöt.

A cég azon részlegeit, amelyek alkatrészgyártással és karbantartással foglalkoztak, átvette a Stork N.V., ami most Stork Aerospace Group néven ismert. A Stork Fokker célja a cég meglévő repülőgépeinek a fenntartása volt: F50-es és F100-as gépek felújításával és újraértékesítésével, valamint néhány F50-es szállítógéppé alakításával foglalkozott. Külön projektek keretében fejlesztették ki az F50 Maritime Patrol változatát és a F100 Executive Jet gépet. Ezért a projektért a Stork megkapta a Flight International magazin "Aerospace Industry Award" díját 2005-ben Air Transport kategóriában. Ezzel egyidejűleg a Rekkof Aircraft (a "Fokker" visszafelé olvasva) megpróbálta újraindítani a Fokker 70 NT gyártását egyes beszállítók és légitársaságok támogatásával.

Híressé vált Fokker repülőgépek és pilótáik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utángyártott Fokker Dr.I, a "Vörös Báró" háromfedeles gépe az ILA 2006-on

Fokker repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1912-1918[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-1940[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai gépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-1996[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bowers, Peter and McDowell, Ernest. Triplanes: A Pictorial History of the World's Triplanes and Multiplanes. Osceola, WI: Motorbooks International, 1993. ISBN 0-87938-614-2.
  • Dierikx, Marc. Fokker: A Transatlantic Biography. Washington, DC: Smithsonian Institution Press, 1997. ISBN 1-56098-735-9.
  • Molson, K.M. Pioneering in Canadian Air Transport. Winnipeg: James Richardson & Sons, Ltd., 1974. ISBN 0-919212-39-5.
  • Nevin, David. The Pathfinders (The Epic of Flight Series). Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1980. ISBN 0-8094-3256-0.
  • Postma, Thijs. Fokker: Aircraft Builders to the World. London: Jane's, 1979. ISBN 0-531-03708-8.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fokker témájú médiaállományokat.