Fokker F28 Fellowship

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F28 Fellowship
Piedmont F-28-1000.jpg
F28-1000

Funkció Utasszállító repülőgép
Gyártó Fokker
Sorozatgyártás 1967-1987
Gyártási darabszám 241
Fő üzemeltetők AirQuarius Aviation
Libyan Arab Airlines
Gatari Air Service

Típusváltozatok Fairchild 228
Fokker 70
Fokker 100
Első felszállás 1967. május 5.
Szolgálatba állítás 1969. március 28.

A Fokker F28 Fellowship egy rövid hatótávolságú sugárhajtású utasszállító repülőgép, amelyet a megszűnt holland repülőgépgyártó, a Fokker tervezett és gyártott.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fokker 1962 áprilisában hirdette meg a kis hatótávolságúra tervezett repülőgépét számos más európai vállalat együttműködésével, nevezetesen a Fokker, az MBB a Nyugat-Németországban, a Fokker-VFW (szintén Németországban) és a Short Brothers az Egyesült Királyságban. Voltak kormányok amelyek pénzt fektettek a projektbe, a holland kormány 50%-os tétet adott a Fokkernek, és a nyugat-németi kormány, amely a 60%-ból 35%-os tétet adott a projektbe.

A tervezett repülőgép 50 férőhelyes és 1650 kilométeres hatótávolságú lenne, a gépet később úgy tervezték, hogy 60-65 férőhelyes legyen. A tervezésnél eredetileg a Bristol Siddeley BS.75 hajtóműveket szerelték volna a repülőgépbe, de a prototípust inkább a könnyű Rolls-Royce Spey egyszerűsített változatával a Rolls-Royce "Spey Junior" hajtóművekkel látták el.

Az F28 hasonló terv volt mint a BAC 1-11 vagy DC-9, mivel ezeknek is hasonlóan T alakú vezér síkja van, a hajtóművek pedig a törzs oldalán kaptak helyet. A repülőgép szárnyai enyhén félhold alakú szöget formálnak, egyszerű fékszárnyakat és kizárólag a landolásra használatos öt részes szpojlert kapott. A törzs végében osztott, hidraulikusan oldalra nyíló féket használ, hasonló féket használtak a korabeli Blackburn Buccaneer ​​vadászbombázónál. Ezt a kialakítást használták a későbbi HS-146 típusnál is, amelyet később a BAe-146 lett. Ez a gép behúzható tricikli elrendezésű futóművel rendelkezik.

A Fokker felelőssége volt a repülőgép orrész a hátsó repülőgéptörzs és a belső szárny összeszerelése. A MBB/Fokker VFW építette az első és hátsó repülőgéptörzset, a vízszintes vezérsíkot és a gép külső szárnyait pedig a Short tervezte és építette meg.

Az F28-as végső összeszerelése a Holland Schiphol repülőtéren került sor.[1]

Működési története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F28-2000 prototípus

A PH-JHG lajstromjelű F28-1000 prototípus 1967. május 9-én repült először (pontosan egy hónappal később, mint a híres Boeing 737-es). A Német tanúsítást 1969. február 24 sikerült megszerezni. Az első megrendelője a Német LTU légitársaság volt, de az első kereskedelmi járatot Braathens hajtotta végre 1969. március 28-án, amely öt F28-ast üzemeltetett.[1]

A harmadik prototípus az Air Anglia szolgálatában

A továbbfejlesztett F28-2000 hosszabb törzzsel készült és akár 79 utast is befogadhatott, szemben a 65 üléses az F28-1000-es elődjével. A prototípus modell egy átalakított F28-1000-es volt, amely első repülését 1971. április 28-án teljesítette. A későbbi F28-6000-es és az F28-5000-es változatok a módosított F28-2000-es és F28-1000-esen alapultak. Ezekre orrsegédszárnyak, nagyobb szárnyfesztáv, nagyobb teljesítmény és csendesebb hajtóművek voltak a fő jellemzőik. Az F28-6000 és az F28-5000 nem voltak üzleti sikerek, csak két F28-6000 épült meg, és F28-5000-est nem is építettek. A Fokker egy ideig F28-6000-rel repült, majd később eladták az Air Mauritanie-nek .[1]

A legsikeresebb F-28-as az F28-4000 volt, amely 1976. október 20-án debütált, a világ egyik legnagyobb üzemeltetője a Linjeflyg volt. Ezt a változatot egy csendesebb Spey 555-15 sugárhajtóművel, nagyobb utasbefogadó képességgel (akár 85 utasbefogadására alkalmas), megerősített szárnyal, nagyobb szárnyfesztávolsággal és új pilótafülkével látták el. Az F28-3000 az F28-1000 utódja, azonos fejlesztésű volt mint az F28-4000.

Ausztráliában F28-cal főként az Ansett Transport Industries és a MacRobertson Miller Airlines légitársaságok repültek. Az utóbbival repülték F28-cal a leghosszabb non-stop útvonalat a világon, a nyugat-ausztráliai Perth és Kununurra városok között. A távolság mintegy 2240 km. Az MMA légitársaság rendelkezett a legmagasabb időkihasználtsággal az F28-as terén, amellyel több mint 8 órát repültek naponta.

Mire a gyártás véget ért 1987-ben, összesen 241 repülőgép készült el.[1]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ansett WA F28-1000-es repülőgépe az 1980-as évek közepén

Adatok[1]

  • F.28 Mk 1000 - Az első változat amelyet a harmadik prototípusból fejlesztettek ki, maximális kapacitása 65 utas a nagysűrűségű konfigurációs elrendezésben. Az Mk 1000 27,40 méter hosszú volt. A gépet két Rolls-Royce RB.183-2 Mk.555-15, egyenként 43,8 kN tolóerős sugárhajtómű működtette. Maximális felszálló tömege 28.123 kg volt.
  • F.28 Mk 1000C - utas/áruszállító változat amelyet az Mk 1000-ből fejlesztették ki, oldalán egy rakományok berakodására alkalmas ajtót alakítottak ki.
  • F.28 Mk 2000 - 1971. április 28-án repült először és 1972. augusztus 30-án állt szolgálatba. Ez a változat 2,21 méterrel hosszabb volt mint az Mk 1000. A nagysűrűségű egyosztályos konfigurációban 79 utast tud befogadni. A szolgálatot a Nigeria Airways kezdte meg 1972 októberében. Tíz gépet üzemeltetett.
A kolumbiai légierő VIP konfigurációs Dash-3000-es változatú repülőgépe
  • F.28 Mk 3000 a rövidebb Mk 1000 változaton alapul, ez volt az egyik legsikeresebb változat, nagyobb teherbírása és nagyobb üzemanyag kapacitása volt. A Garuda Indonesia állította először szolgálatba.
  • F.28 Mk 4000 - Az első prototípus 1976. október 26-án szállt fel először, ez a hosszabb törzsű Mk 2000-en alapult, 85 utas befogadására volt alkalmas. A szárnyfesztávolsága 1,57 méterrel hosszabb és a nagyobb teljesítményű egyenként 44 kN tolóerős Rolls-Royce RB183 "Spey" Mk555-15P sugárhajtóművet használta. A Svéd Linjeflyg állította először szolgálatba 1976 végén.
  • F.28 Mk 5000 - Az Mk 6000 átalakított változata, amely a rövidebb Mk 3000-hez hasonló törzzsel, de annál nagyobb szárnyfesztávolságúra tervezték. A szárnyra beépített orrsegédszárnnyal és a nagyobb teljesítményű Rolls-Royce "Spey" Mk555-15H sugárhajtóművekkel repült volna. Bár a kiváló gépet rövid kifutópályáról való felszállásra és kiváló teljesítményűre tervezték, végül nem épült meg, és a projektet elvetették.
  • F.28 Mk 6000 - 1973. október 27-én repült először, a hosszabb törzsű Mk 2000/4000 típusokból fejlesztették ki, megnövelt fesztávolsággal és orrsegédszárnnyal építették meg. A repülési tanúsítványt 1975 októberében kapta meg.
  • F.28 Mk 6600 - tervezett változat volt, amely nem épült meg.
  • Fairchild 228 - tervezett 50 férőhelyes, a Fairchild-Hiller által tervezett repülőgép volt, amely a Rolls-Royce Trent RB.203 turbóventillátoros gázturbinás sugárhajtóművet használta volna.

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 augusztusára összesen 92 Fokker F28-as repülőgép (minden változatban) maradt a légitársaságok szolgálatában. Ezek közül: A Garuda Indonesia (összesen 62 géppel, a legnagyobb F-28-as flotta üzemeltető a világon), MacRobertson Miller Airlines, Ansett Group Australia (15 db gép), Toumaï Air Tchad (1 db), AirQuarius Aviation (3 db), SkyLink Arabia (1 db), Satena (1 db), Gatari Air Service (5 db), Montenegro Airlines (5 db), LADE (1 db), Aerolineas Argentinas 3 darab 1000-es és egy 4000-es sorozatot működtet, Pelita Air (5 db), AirQuarius Aviation (4 db) és a Merpati Nusantara Airlines (1 db). Mintegy 22 légitársaság üzemelteti kisebb számban a típust.[2]

Katonai üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az argentin haditengerészet F-28-asa a Comandante Espora légibázison
 Argentína
  • Argentin Légierő
  • Argentin Haditengerészet
 Kambodzsa
 Elefántcsontpart
 Kolumbia
 Ecuador
 Gabon
 Ghána
 Indonézia
 Malajzia
  • Maláj Királyi Légierő
 Hollandia
(Holland Királyi Légierő)
 Peru
 Fülöp-szigetek
(Elnök szállítása belföldi járatokon). A repülőgépet "Kalayaan"-ak nevezték el
 Tanzánia
 Togo

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Reactores Comerciales (1999a) (en: Comercial Jetliners) ISBN 84-95088-87-8 (Spanish nyelven). Antonio López Ortega. Agualarga Editores S.l.. (Hozzáférés: 2008. szeptember 26.)
  2. Flight International, 3–9 October 2006