Eusphyra blochii

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Eusphyra blochii
Jól látszik ezen az Eusphyra blochii példányon a „kalapácsfej” szélessége a testhosszához képest
Jól látszik ezen az Eusphyra blochii példányon a „kalapácsfej” szélessége a testhosszához képest
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Pörölycápafélék (Sphyrnidae)
Nem: Eusphyra
Gill, 1862
Faj: E. blochii
Tudományos név
Eusphyra blochii
(Cuvier, 1816)
Szinonimák
  • Cestracion blochi (Cuvier, 1816)
  • Eusphyrna blochi (Cuvier, 1816)
  • Eusphyrna blochii (Cuvier, 1816)
  • Sphyrna blochii (Cuvier, 1816)
  • Zygaena blochii Cuvier, 1816
  • Zygaena laticeps Cantor, 1837
  • Zygaena latycephala van Hasselt, 1823
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Eusphyra blochii témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eusphyra blochii témájú kategóriát.

Az Eusphyra blochii a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a pörölycápafélék (Sphyrnidae) családjába tartozó faj, egyben az Eusphyra nevű porcos halnem egyetlen tagja.

A 190 centiméteres hosszával az Eusphyra blochii a kisebb méretű pörölycápák egyike. Karcsú, hajlékony testének színe a barnától a szürkéig változik. Az elülső hátúszója magas és sarló alakú. Az angol nyelvben „winghead shark”-nak, azaz szárnyas cápának nevezik, mivel a „kalapácsfeje” a testéhez képest nagyon nagy. A szemeit hordó nyúlványok fesztávolsága körülbelül akkora, mint a hal testhosszának a fele. A „kalapácsfej” pontos használata még nem ismert, de valószínűleg a zsákmány felkutatásában játszik szerepet. A széles távolságban ülő szemei kiváló binokuláris látást biztosítanak az állatnak. Az orrnyílásai a széles fej széleinek a közelében vannak, és hosszú mélyedésekként folytatódnak a fej közepe felé; ezek segítségével pontosan megérzi áldozatának hollétét. A hatalmas „kalapácsfej” számos, úgynevezett Lorenzini ampulláinak, valamint oldalvonal végződéseknek ad helyet; mindezek a zsákmány elektromos hullámait és testrezdüléseit hivatottak pontosan bemérni.

Főleg az Indiai- és a Csendes-óceánok határán levő sekély vizű térségek lakója.[1] Kisebb csontos halakkal, rákokkal és fejlábúakkal táplálkozik. Elevenszülő halként a magzatjai az anyahal testében, az emlősök méhlepényéhez hasonló burokban fejlődnek ki. A nőstények évente egy alomnak adnak életet; az alom nagysága élőhelytől függően változó, de általában 6-25 kis cápát tartalmaz. Nyolc-tizenegy hónapos vemhesség után az ellések februártól júniusig tartó időszakra esnek. Ezt az emberre nézve ártalmatlan pörölycápát ipari mértékben halásszák. Úszója, májolaja és húsa egyaránt fogyasztható. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajként tartja számon, mivel elterjedésének egyes részein, a túlhalászás következtében, az Eusphyra blochii állományok erősen megcsappantak.[2]

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1785-ben Marcus Elieser Bloch német természettudós leírt egy cápát, amelyet a Squalus zygaena (a mai Sphyrna zygaena szinonimája) fajba sorolt be. 1817-ben Georges Cuvier francia zoológus a „Le Règne animal distribué d'après son organisation, pour servir de base à l'histoire naturelle des animaux et d'introduction à l'anatomie comparée” című művében a közönséges pörölycápáról is ír; ebbe belefoglalja Bloch leírását is, melyet „z. nob. Blochii” címen említ meg, de felhívja a figyelmet, mely szerint ez a példány nem egy közönséges pörölycápa, hanem egy másik, még ismeretlen fajba tartozó példány. Cuvier azonban nem nevezi meg tudományosan ezt a halfajt. 1822-ben Cuvier kollégája és segéde a szintén francia Achille Valenciennes, aki egy másik ilyen példányt írt le az új fajnak a Zygaena Blochii nobis tudományos nevet adta, azonban a névadást mesterének, Cuviernek tulajdonította.[3][4] A cápa a fajnevét, azaz a blochii-t az első leírójáról, Marcus Elieser Blochról kapta.[4]

1862-ben Theodore Nicholas Gill amerikai ichthyológus ezt a pörölycápát áthelyezte a saját nemébe, az Eusphyra-ba. Ez az új halnem név a görög nyelvből származik; jelentése eu = „jó” és sphyra = „kalapács”.[5][6] Először a többi ichthyológus nem ismerte el az új halnemet és a szóban forgó halat, a többi pörölycápafajjal együtt továbbra is a Sphyrna nembe helyezte. 1948-ban Henry Bryant Bigelow és William Charles Schroeder újraélesztették az Eusphyra halnemet; 1979 és 1988 között Leonard Compagno taxonómiai kutatásainak köszönhetően általánosan elfogadottá vált Gill taxonjának a használata; kivéve egyeseket, akik még mindig Sphyrna blochii néven tartják számon ezt a pörölycápafajt.[4][7] Az angol nyelvben a „szárnyas cápa” mellett ezt a halat a következő nevekkel is illetik: nyílhegyfejű, nyílhegyfejű pörölycápa, vagy karcsú pörölycápa.[6]

Rendszertani besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Eusphyra blochii





Sphyrna mokarran



Sphyrna zygaena





Sphyrna lewini





Sphyrna tudes



Sphyrna media





Sphyrna tiburo



Sphyrna corona







A pörölycápafélék filogenetikus fája.[8]

A hagyományos nézet szerint a kékcápafélékből (Carcharhinidae) fejlődtek ki az első pörölycápák, melyeknek azonban kisebb „kalapácsfejük” volt, aztán ez a testrész az evolúció során kezdett egyre nagyobbra nőni. Ha ezt az elméletet követjük, akkor az Eusphyra blochii, melynek a testéhez képest a legnagyobb „kalapácsfeje” van, kéne legyen a legfejlettebb pörölycápafaj. Azonban a molekuláris-filogenetikus vizsgálatok, melyek az izoenzimek és a sejtmagban található (nukleáris) DNS (nDNS) vizsgálatát, valamint a mitokondriális genetikát alkalmazzák, arra az eredményre jutottak, hogy az első fajnak e csoportból máris széles feje volt, továbbá arra is rájöttek, miszerint az Eusphyra blochii az egyik legbazálisabb pörölycápafaj, azaz vagy belőle fejlődött ki az összes többi faj, vagy igen közeli rokonságban áll a közös őssel. Szintén e vizsgálatokból megtudtuk, hogy az Eusphyra blochii egy saját, önálló nemet alkot, valamint a Sphyrna egy monofiletikus csoportot foglal össze. Feltételezések szerint a két porcos halnem körülbelül 15-20 millió éve vált szét, azaz a miocén idején.[7][8][9]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eusphyra blochii előfordulási területe az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati felén van. A Perzsa-öböltől keletre Dél- és Délkelet-Ázsia partjai mentén, egészen a Fülöp-szigetekig és Pápua Új-Guineáig, valamint Kínától az ausztráliai Queenslandig fordul elő. Elterjedésének északi határa a Kínai Köztársaság vizeiben van, míg a déli határa a Nyugat-Ausztráliához tartozó Montebello-szigetek környéke.[4][1] Az előfordulási területén főleg a partok mentén levő sekély részekben, valamint a folyótorkolatok szélein lelhető fel.[6]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi rajz e pörölycápáról és annak „kalapácsfejéről”

Kalapács alakú fején a nyúlványok nagyon hosszúak, keskenyek és szárnyszerűek; hátsó részük kissé lehajlik. A nyúlványok fesztávolságának hossza egyenlő a hal testhosszának 40-50%-ával. A „kalapácsfej” elülső részén kis bemélyedések vannak, az orrnyílások tájékán pedig alig észrevehető daganatok ülnek. Mindkét orrnyílása külön-külön kétszer olyan hosszú, mint a szája szélessége. Az orrnyílás a fejnyúlvány majdnem teljes hosszának elülső tájékán fut végig. Kerek szemei a nyúlványok elülső részeinek a legvégén helyezkednek el. A szemeit egy harmadik szemhéj védi. Az eléggé kis szája ívelt. A felső állcsont (maxilla) mindkét felén 15-16 fogsor, míg az állkapocscsont (mandibula) mindkét felén 14 fogsor ül. Néha példánytól függően a felső állcsont vagy az állkapocscsont közepe tájékán még egy fogsor található, de vannak példányok, melyeknél ez a fogsor hiányzik. A fogai kicsik és háromszög alakúak; rajtuk kis háromszögletű kiemelkedés van. Testének mindkét oldalán 5-5 kopoltyúnyílás van, az ötödik kopoltyúnyílás a mellúszók fölött helyezkedik el.[1][4][10][11]

E porcos hal teste karcsú és áramvonalas. Az elülső hátúszója magas, keskeny és sarló alakú, mindjárt a nála kisebb méretű mellúszók fölött helyezkedik el. A második hátúszó jóval kisebb, mint az elülső; a töve ott indul, ahol a farok alatti úszó utolsó egyharmada van. A farok alatti úszó a második hátúszónál kétszer kisebb. A farokúszó tövén, hosszanti irányban faroktői dudor látható. A farokúszó felső nyúlványa hosszabb, mint az alsó, továbbá ennek vége felé egy kis kiemelkedés helyezkedik el.[1][11] Bőre sok ezer apró, éles fogaspikkellyel fedett, melyet ha előre simítanánk, a dörzspapírhoz lehetne hasonlítani, viszont ha fordítva, elölről hátulra simítjuk, akkor bársonyos tapintású. Ez a sok fogaspikkelyke szorosan ül egymás mellett. Mindegyik pikkelykének három vízszintes kiemelkedése van.[12] Háti része szürke vagy szürkés-barna, hasi része világosabb. Egyik úszóján sincsenek foltok, vagy egyéb mintázatok.[1] Ez a pörölycápafaj legfeljebb 190 centiméter hosszú. Már 120 centiméteresen felnőttnek számít.[10]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy általános cápa fején elhelyezkedő Lorenzini ampullái és oldalvonal végződések; a pörölycápák esetében is ilyen, azzal a különbséggel, hogy az érzékelőszervek a „kalapácsfej” szélességében terjednek széjjel

Egyaránt megél trópusok sós- és brakkvízeiben is. A kontinentális self területek sekély vizeit kedveli. A folyók torkolataiba is beúszik.[6]

Több egymást nem kizáró elmélet is született arról, hogy az Eusphyra blochiinak miért ilyen széles a „kalapácsfeje” a testméretéhez képest. Az igen távol eső szemei 48°-os binokuláris látást biztosítanak az állatnak; ez nagyobb, mint a többi pörölycápa esetében, és sokkal nagyobb, mint a kékcápaféléknél. Ez a nagymértékű térlátás jelentős mértékben segíti a cápát vadászatkor.[13] A többi pörölycápához képest az Eusphyra blochiinak vannak a leghosszabb orrnyílásai is; minél hosszabbak az orrnyílások, annál több szagló receptor fér el bennük; ennek következtében pedig több vízmintát tud egyszerre feldolgozni, tehát a leghalványabb szagmolekulát is képes pontosan behatárolni. Feltételezések szerint egy 1 méteres példány másodpercenként több mint 2,3 liter vizet képes „átszagolni”. A szaglást talán az is továbbsegíti, hogy a két orrnyílás közepe két különböző helyen helyezkedik el, ami megkönnyítheti a szag eredetének a pontosabb helymeghatározását.[14] Végül a hatalmas „kalapácsfej” számos, úgynevezett Lorenzini ampulláinak, valamint oldalvonal végződéseknek ad helyet; mindezek a zsákmány elektromos hullámait és testrezdüléseit hivatottak pontosan bemérni.[4] E pörölycápafaj esetében, a rokonaitól eltérően, a „kalapácsfej” széles nyúlványai nagy méretük miatt nem segítik a halat a gyors irányváltásban.[15]

Főleg csontos halakkal táplálkozik, de rákokra és fejlábúakra is vadászik.[1][16] Mindezeket a tengerfenék közelében kutatja fel. Mint sok más cápát is, az Eusphyra blochiit is számos élősködő kínozza. Az ismert élősködői a következők: a galandférgek (Cestoda) (Callitetrarhynchus blochii,[17] Heteronybelinia heteromorphi,[18] Otobothrium carcharidis, Otobothrium mugilis,[19] Phoreiobothrium puriensis,[20] és Phyllobothrium blochii,[21]), a fonálférgek (Nematoda) (Hysterothylacium ganeshi,[22] Pseudanisakis-fajok,[23] Raphidascaroides blochii,[24] és Terranova-fajok,[23]), az evezőlábú rákok (Copepoda) (Caligus furcisetifer,[25]) és az Eimeria zygaenae nevű Protozoa[26].

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akár családjának a többi tagja, az Eusphyra blochii is elevenszülő, vagyis a kis pörölycápák az anyjuk testéből kelnek ki. A kifejlett nősténynek csak egy működő petefészke van, a jobb oldali; továbbá két működő méhe. A méhekben több kamra is van, ilyen módon mindegyik magzatnak megvan a saját, elkülönített helye. Az indiai Mumbai környékén e cápafaj szaporodási időszaka júliusban és augusztusban van, vagyis az ottani monszun idején.[27] Párosodás előtt a hím harapni kezdi a nőstény oldalait. A nőstény minden évben szaporodhat. Egy alomban 6-25 kis pörölycápa lehet; az alom nagysága a nőstény korának az előrehaladtával növekszik. India nyugati partjain a vemhesség 8-9 hónapig, míg Ausztrália északi részein 10-11 hónapig tart.[1][16][28] Már észrevették, hogy vemhes nőstények nem tűrik meg egymást, gyakran összecsapnak egymással.[4]

Az embrió először a többi cápafajhoz hasonlóan a szikzacskóból táplálkozik. 4-4,5 centiméteresen elkezd kialakulni a „kalapácsfeje”, valamint az úszói. Amikor a magzat eléri a 12-16 centimétert, a szikzacskó tartalma elkezd fogyni; a szikzacskón és a méhen redők alakulnak ki, amelyek aztán méhlepényszerű burkot fognak alkotni. Ekkortájt a kis cápa majdnem úgy néz ki, mint a felnőtt hal, csak még színtelen. A „kalapácsfej” nyúlványai hátrahajolnak és a testhez simulnak, a kopoltyúnyílásaiból pedig kopoltyúszálak lógnak ki. 20-29 centiméteresen teljesen kialakul köréje a méhlepényszerű burok; megjelennek az első fogai és pikkelykebőrt növeszt, továbbá pigmentáció jelenik meg rajta. A külső kopoltyúi elkezdenek visszahúzódni. 30 centiméteresen a kis Eusphyra blochii már úgy néz ki, mint a felnőtt cápa miniatűr változata.[27][28]

Mumbai és Parangipettai környékén májusban és júniusban, a Mannar-öbölben márciusban és áprilisban ellenek a nőstények. Ausztrália északi vizeiben pedig február-március között jönnek világra a kis pörölycápák. Születésükkor farokkal előre jelennek meg; ekkortájt a nyúlványaik még a testükhöz simulnak, hogy megkönnyítsék a kloákában való haladást.[16][27][28] Születésükkor a kis Eusphyra blochiik körülbelül 32-47 centiméter hosszúak.[10] Az ivarérettséget a hímek 1-1,1 méteresen, míg a nőstények 1,1-1,2 méteresen érik el.[10][28]

Számos horoggal ellátott hosszú zsinór. Akár ha egyéb halakat is céloznak vele, a csalik szagára számos cápa, köztük a szóban forgó faj is rájuk jár; emiatt nagy számban pusztulnak el mellékfogásként

Ez a pörölycápafaj legfeljebb 21 évig él.[29]

Az Eusphyra blochii és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem jelent veszélyt az ember számára. Az Eusphyra blochiit az elterjedési területének mindegyik részén ipari mértékben halásszák. Borneó vizeiben gyakori zsákmánynak számít. Halászatához a következő módszereket használják fel: halászhálót, vonóhálót, karókra rászerelt hálót, valamint számos horoggal ellátott hosszú zsinórt és horgászbotot. A Thai (Sziámi)-öbölben, valamint India és Indonézia vizeiben hatalmas mennyiséget halásznak ki ebből a pörölycápafajból; emiatt a helybéli halászok erős egyedszám csökkenésről számolnak be. A halpiacokon általában frissen árusítják; az úszóit az ázsiai konyhákban közkedvelt cápauszonylevesekbe főzik bele; emiatt Ázsiába kerül a legtöbb cápaúszó. Májolajából vitaminokat készítenek, az értéktelen részeiből tápot készítenek a tenyésztett halak számára, vagy organikus talajjavítót a mezőgazdaság részére.[1][4]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajként tartja számon ezt a cápafajt, azzal a megjegyzéssel, miszerint a közeljövőben a túlhalászott térségekben sebezhető faji szintre emelik a védelmi státuszát. Az egyetlen hely, ahol csak elvétve halásszák az Eusphyra blochiit, az az ausztrál vizek; ezekben a vizekben az IUCN szerint az Eusphyra blochii nem fenyegetett fajnak számít.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Last, P.R.; Stevens, J.D.. Sharks and Rays of Australia, second, Harvard University Press, 288. o (2009). ISBN 0674034112 
  2. ^ a b Simpfendorfer, C.A.: 'Eusphyra blochii'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. International Union for Conservation of Nature, 2003
  3. Cuvier, G.. Le Règne Animal distribué d'après son organisation pour servir de base à l'histoire naturelle des animaux et d'introduction à l'anatomie comparée. Deterville (1816) 
  4. ^ a b c d e f g h Compagno, L.J.V.. Sharks of the World: An Annotated and Illustrated Catalogue of Shark Species Known to Date. Food and Agricultural Organization of the United Nations, 540–541. o (1984). ISBN 9251013845 
  5. Gill, T.N. (1862.). „Analytical synopsis of the order of Squali; and revision of the nomenclature of the genera”. Annals of the Lyceum of Natural History of New York 7, 371–408. o. DOI:10.1111/j.1749-6632.1862.tb00166.x.  
  6. ^ a b c d 'Eusphyra blochii, Winghead shark. FishBase, 2011. (Hozzáférés: 2013. május 18.)
  7. ^ a b Martin, R.A.: Recent Changes in Hammerhead Taxonomy. ReefQuest Centre for Shark Research, 1998. (Hozzáférés: 2013. május 18.)
  8. ^ a b Lim, D.D.; Motta, P.; Mara, K.; Martin, A.P. (2010.). „Phylogeny of hammerhead sharks (Family Sphyrnidae) inferred from mitochondrial and nuclear genes”. Molecular Phylogenetics and Evolution 55 (2), 572–579. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.037. PMID 20138218.  
  9. Cavalcanti, M.J. (2007.). „A Phylogenetic Supertree of the Hammerhead Sharks (Carcharhiniformes: Sphyrnidae)”. Zoological Studies 46 (1), 6–11. o.  
  10. ^ a b c d Last, P.R.; White, W.T.; Caire, J.N.; Dharmadi; Fahmi; Jensen, K.; Lim, A.P.F.; Manjaji-Matsumoto, B.M.; Naylor, G.J.P.; Pogonoski, J.J.; Stevens, J.D.; Yearsley, G.K.. Sharks and Rays of Borneo. CSIRO Publishing, 134–135. o (2010). ISBN 978-1-921605-59-8 
  11. ^ a b Randall, J.E.. Coastal Fishes of Oman. University of Hawaii Press (1995). ISBN 0824818083 
  12. Mello, W.C.; de Carvalho, J.J.; Brito, P.M.M. (2013.). „Microstructural morphology in early dermal denticles of hammerhead sharks (Elasmobranchii: Sphyrnidae) and related taxa”. Acta Zoologica 94 (2), 147–153. o. DOI:10.1111/j.1463-6395.2011.00547.x.  
  13. McComb, D.M.; Tricas, T.C.; Kajiura, S.M. (2009.). „Enhanced visual fields in hammerhead sharks”. Journal of Experimental Biology 212 (24), 4010–4018. o. DOI:10.1242/jeb.032615.  
  14. Kajiura, S.M.; Forni, J.B.; Summers, A.P. (2005.). „Olfactory morphology of carcharhinid and sphyrnid sharks: Does the cephalofoil confer a sensory advantage?”. Journal of Morphology 264 (3), 253–263. o. DOI:10.1002/jmor.10208. PMID 15549717.  
  15. Nakaya, K. (1995.). „Hydrodynamic function of the head in the hammerhead sharks (Elasmobranchii: Sphyrnidae)”. Copeia 1995 (2), 330–336. o. DOI:10.2307/1446895.  
  16. ^ a b c Stevens, J.D.; Lyle, J.M. (1989.). „Biology of three hammerhead sharks (Eusphyra blochii, Sphyrna mokarran and S. lewini) from Northern Australia”. Australian Journal of Marine and Freshwater Research 40 (2), 129–146. o. DOI:10.1071/MF9890129.  
  17. Pramanik, P.B.; Manna, B. (2006.). „Callitetrarhynchus blochii new species (Cestoidea: Lacistorhynchidae) from Sphyrna blochii Cuvier, 1817 from Bay of Bengal at Digha coast, India”. Journal of Natural History 2 (2), 10–15. o.  
  18. Palm, H.W. (1999.). „Nybelinia Poche, 1926, Heteronybelinia gen. nov. and Myxonebelinia gen. nov. (Cestoda: Trypanorhyncha) in the collections of The Natural History Museum, London”. Bulletin of the Natural History Museum, London (Zoology series) 65 (2), 133–153. o.  
  19. Schaeffner, B.C.; Beveridge, I. (2013.). „Redescriptions and new records of species of Otobothrium Linton, 1890 (Cestoda: Trypanorhyncha)”. Systematic Parasitology 84 (1), 17–55. o. DOI:10.1007/s11230-012-9388-1. PMID 23263940.  
  20. Srivastav, A.K.; Capoor, V.N. (1982.). „On a new cestode, Phoreiobothrium puriensis n. sp”. Indian Journal of Helminthology 34 (1–2), 82–85. o.  
  21. Srivastav, A.K.; Srivastava, B.K. (1988.). „On a new cestode, Phyllobothrium blochii sp. n. (Phyllobothriidae, Cestoda) from the elasmobranch fish, Zygaena blochii (Cuvier) (Carchariidae, Euselachii) from Puri, Orissa (India)”. Helminthologia 25, 89–94. o.  
  22. Lakshmi, I.R.; Sreeramulu, K. (2007.). „Hysterothylacium ganeshi n. sp (Nematoda-Anisakidae) from the intestine of Shark, Sphyrna blochii (Cuvier)”. Geobios 34 (1), 29. o.  
  23. ^ a b Arthur, J.J.R.; Ahmed, A.T.A.. Checklist of the Parasites of Fishes of Bangladesh (FAO Fisheries Technical Paper 369/1). Food and Agriculture Organization of the United Nations (2002). ISBN 9251048541 
  24. Bruce, N.L.; Cannon, L.R.G.; Adlard, R. (1994.). „Synoptic checklist of ascaridoid parasites (Nematoda) from fish hosts”. Invertebrate Taxonomy 8 (3), 583–674. o. DOI:10.1071/IT9940583.  
  25. Margolis, L.; Kabata, Z.; Parker, R.R. (1975.). „Catalogue and synopsis of Caligus, a genus of Copepoda (Crustacea) parasitic on fishes”. Bulletin of the Fisheries Research Board of Canada 192, 1–117. o.  
  26. Chakravarty, M.; Mandal, A.K. (1961.). „A new coccidium, Eimeria zygaenae n. sp. from hammer headed shark, Zygaena blochii”. Proceedings of the 48th Indian Science Congress (Roorkee) (Part III), abstract 93. o.  
  27. ^ a b c Appukuttan, K.K. (1978.). „Studies on the developmental stages of hammerhead shark Sphyrna (Eusphyrna) blochii from the Gulf of Mannar”. Indian Journal of Fisheries 25 (1–2), 41–52. o.  
  28. ^ a b c d Devadoss, P. (1988.). „Observations on the breeding and development of some sharks”. Journal of the Marine Biological Association of India 30 (1–2), 121–131. o.  
  29. Smart, J.J.; Harry, A.V.; Tobin, A.J.; Simpfendorfer, C.A. (2012.). „Overcoming the constraints of low sample sizes to produce age and growth data for rare or threatened sharks”. Aquatic Conservation: Marine and Freshwater Ecosystems 23 (1), 124–134. o. DOI:10.1002/aqc.2274.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Winghead shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]