Csipkés pörölycápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csipkés pörölycápa
Akváriumi példány pörölyfeje közelebbről
Akváriumi példány pörölyfeje közelebbről
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Pörölycápafélék (Sphyrnidae)
Nem: Pörölycápák (Sphyrna)
Rafinesque, 1810
Faj: S. lewini
Tudományos név
Sphyrna lewini
(Griffith & Smith, 1834)
Szinonimák
  • Cestracion leeuwenii Day, 1865
  • Cestracion oceanica Garman, 1913
  • Sphyrna diplana Springer, 1941
  • Sphyrna leweni (Griffith & Smith, 1834)
  • Sphyrna mokarran (non Rüppell, 1837)
  • Sphyrna zygaena (non Linnaeus, 1758)
  • Zygaena erythraea Klunzinger, 1871
  • Zygaena indica van Hasselt, 1823
  • Zygaena lewini Griffith & Smith, 1834
  • Zygaena malleus (non Shaw & Nodder, 1789)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csipkés pörölycápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csipkés pörölycápa témájú kategóriát.

A csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a pörölycápafélék (Sphyrnidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Természetes élőhelyén, Costa Rica vizeiben

A csipkés pörölycápa az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán meleg és mérsékelt övi vizeiben honos ragadozó. Elterjedési területe az Atlanti-óceán nyugati részén, az amerikai New Jerseytől a Mexikói-öblön és a Karib-tengeren keresztül, egészen Uruguayig terjed, ugyanez óceán keleti oldalán a Földközi-tenger nyugati részétől egészen Namíbiáig fordul elő. A másik előfordulási helyei a Vörös-tengertől és Kelet-Afrikától kezdve az Indiai-óceán keresztül Japánig, Új-Kaledóniáig, Hawaiig és Tahitiig terül. Kalifornia déli részétől Ecuadorig, lehetséges Peruig is megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 360 centiméter hosszú, de akár 430 centiméteresre is megnőhet; legfeljebb 152,4 kilogramm tömegű. 200-230 centiméteresen számít felnőttnek. A nagy, kalapács alakú fejének a közepén, egy dudor látható. Szemei felé, a lapított fej elvékonyodik és kissé hátrahajlik. Testszíne felül szürke, szürkésbarna vagy olívazöld; alul pedig fehéres. A mellúszók végének az alsó része szürke vagy fekete. Az első hátúszó magasan ül, míg a második hátúszó és a többi úszók lejjebb helyezkednek el.

Életmódja[szerkesztés]

A cápa alulról, a Monterey Bay Aquariumban

A csipkés pörölycápa egyaránt kedveli a partmenti részeket, de a nyílt tengert is. Gyakran brakkvízben is látható; bemerészkedik a lagúnákba és folyótorkolatokba is. Általában, csak 25 méteres mélységben él, azonban észrevették 512 méter mélyen is. E faj egyedeinek a többsége, nyáron nagy rajokba verődve a sarkok felé vándorolnak, azonban nem vándor példányok is vannak. A felnőttek általában magányosan vagy párosan élnek, a fiatalok nagy rajokba gyűlnek össze. Tápláléka főleg csontos halak és fejlábúak, azonban ezek mellett, rákokra, cápákra és rájákra is vadászik.

Legfeljebb 35 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Kifogott példány a Mexikói-öbölben

Elevenszülő hal, vagyis a kis cápák az anyahal testében kelnek ki. Egy alomban 15-31 darab, 43-55 centiméter hosszú kis csipkés pörölycápa van.

Felhasználása[szerkesztés]

Ezt a cápát ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. Frissen, fagyasztva, sózva vagy füstölve árusítják. Főleg bőréért és az úszóiért vadásszák. Májolajából vitaminokat készítenek. A nem hasznosított részeit, a tenyésztett halak táplálékaként használják.

Habár veszélyes lehet az ember számára, békés természete miatt a búvárok meg tudják közelíteni ezt a cápafajt.

Források[szerkesztés]

  • Sphyrna lewini (Griffith & Smith, 1834) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.