Csapláros István

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csapláros István
Született1910. június 28.
Baja
Elhunyt1994. június 30. (84 évesen)
Varsó
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1937)
Sablon • Wikidata • Segítség

Csapláros István (Baja, 1910. június 28. – Varsó, 1994. június 30.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a magyar–lengyel kapcsolatok kiemelkedő kutatója.

Csapláros István
Nem található szabad kép.(?)
Csapláros István fényképe

Életútja[szerkesztés]

Édesapja, Csapláros Sándor tanító volt Borotán, édesanyja, Nagy Rózsa malom-tisztviselőként dolgozott. A bajai III. Béla Reálgimnáziumban érettségizett 1928-ban. Egyetemi tanulmányait Magyarországon, Lengyelországban és Franciaországban végezte. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1933-ban magyar–francia, 1937-ben német szakos középiskolai tanári oklevelet kapott, 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet is. 1941-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gazdasági szaktanár képzettséget szerzett. 1931-ben a wrocławi (boroszlói) egyetemen, 1943-ban a párizsi Sorbonne-on tanult.

1933-1934 folyamán Pécsett önkéntes katonai szolgálatot teljesített. Ezt követően az egyetem Magyar Irodalomtörténet Tanszékének gyakornoka lett, ahol 1940-ben tanársegédi kinevezést kapott. A második világháború kitörésének évében, 1939-ben töltött először hosszabb időt Lengyelországban. A pécsi bölcsészkar megszűnése után a pestszentlőrinci Állami Kereskedelmi Középiskolába került, ahol 1940 és 1943 között oktatott. 1943-tól 1948-ig az Állami Gyakorló Kereskedelmi Főiskola rendes tanára volt. Ekkor kinevezték a magyar–lengyel kulturális egyezmény alapján megnyílt varsói Magyar Kulturális Intézet vezetőjének, tisztségét 1955-ig, a varsói és krakkói intézetek összevonásáig töltötte be. Ezután 1961-ig az intézet kulturális tanácsadójaként működött.

A Varsói Egyetemen 1949-1951 között magyar lektor, 1951-től az általa létrehozott Magyar Filológiai Tanszék oktatója volt. Leíró nyelvtani és irodalomtörténeti előadásokat tartott. 1955-től egyetemi adjunktus, 1962-től egyetemi docens, 1971-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1980-tól pedig nyugdíjas professzor beosztásban dolgozott. Az irodalomtudományok kandidátusa címet 1961-ben szerezte meg Varsóban, doktori fokozatát 1985-ben.

1956-ban feleségül vette Halina Doroszkiewiczet, a lengyel társadalombiztosító intézet tisztviselőjét, akinek korábbi házasságából született fiait sajátjaként nevelte.

Munkássága[szerkesztés]

Tanulmányai alapján pályáján européer magyarként indult. Fő kutatási területe a magyar-lengyel és a magyar-francia irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok voltak. Vizsgálta a magyar irodalom lengyelországi, valamint a lengyel irodalom magyarországi recepcióját, különösen a lengyelországi sorskérdések 19. századi magyar irodalmi művekben való megjelenését. Hatalmas mennyiségű tényanyagot gyűjtött össze a lengyel-magyar kapcsolatok 20. századi alakítóitól is, amelyek feldolgozása máig nem történt meg teljes körűen. 1940-től aktív szervezője volt lengyelbarát társaságoknak és mozgalmaknak.

Társasági tagságai[szerkesztés]

Kitüntetései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

(Csak a magyar nyelvű munkák.)

  • Lengyel sors- és nemzettudat a magyar irodalomban (Apollo, 1939)
  • A magyarság lengyel tükörben. Tények és feladatok a lengyel irodalom magyar vonatkozásainak területén. 1–2. (Debreceni Szemle, 1940)
  • A múlt század lengyel irodalma Magyarországon (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1941 és Láthatár, 1941)
  • A lengyel irodalom Magyarországon (Lengyel Könyvtár. Bp., 1943)
  • Magyarok és lengyelek (Magyarország és Kelet-Európa. Bp., 1947)
  • A magyar irodalom útja Lengyelországban. 1830–1918 (Filológiai Közlöny, 1958)
  • Magyarország Kraszewski publicisztikai munkásságában. Lengyel nyelvű összefoglalással (Rocznik Biblioteki PAN w Krakówie, 1958)
  • Sárosy Gyula, a romantika korának költője és Lengyelország. Kandidátusi értekezés. Lengyel nyelven (Warszawa, 1961)
  • Kraszewski és Magyarország (Irodalomtörténeti füzetek. 39. Bp., 1963; lengyelül: Warszawa, 1964)
  • Vörösmarty egy lengyel tárgyú verse (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
  • A Szózat szerepe az 1860-1862. évi lengyel hazafias mozgalmakban (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
  • Francia elemek szerepe a felvilágosodás korabeli magyar irodalom Lengyelország iránti érdeklődésében („Sorsotok előre nézzétek!” A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla. Bp., 1975)
  • Jókai útja a lengyelországi átlagolvasóhoz (Magyar Könyvszemle, 1976)
  • A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok köréből (Elvek és utak. Bp., 1977)
  • 1939 szeptembere (Alföld, 1979)
  • Fejezetek a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok történetéből. Monográfia (Bp., 1983)
  • A lengyel kérdés a felvilágosodás korának magyar irodalmában. A habilitációs tézisek átdolgozott változata. Monográfia és doktori értekezések (Bp., 1984.; lengyelül: Warszawa, 1962)
  • A lengyel irodalom Magyarországon. Fejezetek a lengyel irodalom magyarországi fogadtatásának történetéből. Monográfia (Modern filológiai füzetek. 37. Bp., 1985)
  • Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar színpadunk lengyel repertoárja (Színháztudományi Szemle, 1985)
  • Kosztolányi Dezső és a lengyel irodalom (Irodalomtörténet, 1985)
  • A magyar polonofil költészet kezdetei (Magyar–lengyel közelítések. Tanulmányok a KLTE Lengyel Nyelv és Irodalom Tanszéke 1984. nov. 13–14-én rendezett konferenciájának anyagából. Szerk. D. Molnár István. Debrecen, 1985)
  • Jó barátok görbe tükörben. Magyar, lengyel anekdoták és más történetek (Közös dolgaink. Bp., 1987)
  • Heilprin Mihály, az 1848–1849-es magyar szabadságharc elfeledett költője (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1989)
  • „Búsul a lengyel…” (Néprajzi Látóhatár, 1993)
  • A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1993)


Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csapláros_István&oldid=24975950”