Anglesey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 53° 18′, ny. h. 4° 23′

Anglesey (Ynys Môn)
Brittania Bridge Train crossing 3.JPG
A Britannia híd
Anglesey címere
Anglesey címere
Anglesey zászlaja
Anglesey zászlaja
Közigazgatás
Ország  Wales
Megyeszékhely Llangefni
Legnagyobb település Holyhead
ISO-kód GB-AGY
ONS-kód 00NA
Népesség
Teljes népesség 69 700 fő (2011)
Népsűrűség 97 fő/km²
A walesi nyelv elterjedtsége 70,4 %
Földrajzi adatok
Terület 720 km²
Időzóna GMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
Wales Isle of Anglesey locator map.svg
Anglesey tanácsának weboldala

Anglesey[1] (walesiül Ynys Môn) egy sziget és megye neve Wales északkeleti részén, túlnyomórészt walesi anyanyelvű lakossággal[2]. A Menai-szoroson átívelő két híd köti össze a szárazfölddel. Az egyik a Thomas Telford által 1826-ban tervezett Menai-szoros hídja, a másik pedig a nemrégiben épített Britannia-híd (eredetileg Robert Stephenson tervezte). Az előbbin az A5, míg az utóbbin az A55-ös út halad át.

Az Anglesey nevet az angolban a megye és a körülötte lévő szigetek, többek között a Holy-sziget megnevezésére használták. Miután a walesi nyelvtörvényben az Angol Parlament elfogadta a walesit, mint hivatalos nyelvet, az önkormányzati választókerület nevét is megváltoztatták Ynys Môn-ra, mind az Angol Parlamentben, mind pedig a Walesi Nemzetgyűlésben.

A maga 720 km²-es területével a legnagyobb walesi sziget, az ötödik legnagyobb a Brit-sziget körül és a legnagyobb az Ír-tengerben, megelőzve a Man-szigetet[3].

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglesey walesi neve Môn, a brit enisis mona-ból ered, először a római korban tűnt fel Tacitus, Caius Plinius Caecilius és Cassius Dio írásaiban mint „Mona”. Giraldus Cambrensis Môn Mam Cymru-nak („Môn, Wales anyja”) nevezte, mivel szerinte ez a termékeny vidék egész waleset el tudta látni élelemmel. Sokkal valószínűbb, hogy ez a valóságban csak Gwyneddre vonatkozott. A régi walesi nyelvben „Ynys Dywyll”-nek („Sötét sziget”) és „Ynys y Cedairn”-nek (cedyrn vagy kedyrn; „Bátor emberek szigete”) hívták. A „Clas Merddin” és „Y fêl Ynys” (méz sziget) nevek is elterjedtek voltak. Az angol Anglesey név az óészaki nyelvből jött, jelentése: Ongull szigete.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglesey domborzati térképe

Anglesey egy viszonylag alacsonyan fekvő sziget dombokkal, mint a Parys Mountain, Cadair Mynachdy („a kolostor széke”, vagy Monachdy), Mynydd Bodafon és Holyhead Mountain. A Brit-szigettől a Menai-szoros választja el, ami a legkeskenyebb pontján 250 m széles.

A szigeten elszórva néhány kisebb település található. A sziget keleti részén Beaumarisban (walesiül Biwmares) található a Beaumaris vár, amelyet I. Eduárd építtetett észak walesi hadjárata során. Beaumaris a környék jachtközpontja, rengeteg vitorlás horgonyoz az öbölben, vagy Gallow Point közelében. A délen található Newborough (walesiül: Niwbwrch) falut akkor alapították, amikor a közeli Llanfaes lakóit kitelepítették a Beaumaris kastély építése miatt. Llangefni falu a sziget közepén terül el és ez a környék adminisztratív központja. Menai Bridge (walesiül: Porthaethwy) település az első, a szárazföldet a szigettel összekötő, híd építésekor kezdett el terjeszkedni. Itt szállásolták el az építkezéseken dolgozó munkásokat és itt tárolták az építőanyagot is. Addig Porthaethwy egyike volt a fontos kompátkelőhelyeknek. Közel a faluhoz található Bryn Celli Ddu, egy kőkorszaki temetkezési hely. Szintén a falutól nem messze van az Egyesült Királyság hivatalosan is leghosszabb nevű települése, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch. Amlwch falu északkeleten fekszik, a 18. században gyorsan fejlődő iparvidék volt. Főként rézbányászat folyt a Parys Mountain környékén.

Az Anglesey Tengeri Állatkert kedvelt turistalátványosság, bemutatja a helyi tengeri élővilágot. Minden itt található halat és rákot a környékbeli vizekben fogtak, és a természetes élőhelyükre nagyon hasonlító akváriumokban vannak kiállítva.

A sziget teljes partszakaszát Kiemelkedő Természeti Szépségű Területnek nyilvánították. Nagyon sok tengerpart jellemzi, főként a keleti részen Beaumaris és Amlwch között, és a nyugati parton Ynys Llanddwyntól, Rhosneigren át, a Carmel Headi öblökig. Az északi partszakaszt meredek sziklák és kis öblök jellemzik. A sziget lakóinak a turizmus jelenti a legfőbb bevételi forrást. A második legjelentősebb iparág a mezőgazdaság, a helyi tejgazdaságok a legproduktívabbak a környéken.

A sziget északi részén található a Wylfa atomerőmű.

A főbb iparágak Holyhead környékén vannak, köztük egy alumíniumolvasztóval. Amlwch mellett van a Wylfa atomerőmű és egy használaton kívüli brómkitermelő gyár. Az alumínium olvasztó 2009 szeptemberében részben bezárt, 450-ről 80-ra csökkentve dolgozóinak létszámát. Ez nagy csapás volt a sziget gazdaságának, amely különösen Holyheadet érintette. Az atomerőművet 2010 környékén tervezik bezárni, azonban a megyei tanács kitolná ezt a határidőt, és egy új erőművet építtetnének a régi helyett[4].

A kisebb iparágak széles skálája található meg, főképpen ipari és üzleti parkokban, Llangefni és Gaerwen körzetében. Többek között vágóhíd, fűrésztelep, alumíniumolvasztás, haltenyésztés, élelmiszer feldolgozás A szélenergia kihasználására 20 szélerőművet állítottak Anglesey-ben, az északi part környékén. A sziget környéki erős áramlatok is felkeltették néhány befektető érdeklődését, akik a hullámenergiát akarják kiaknázni.

A sziget forgalmas átkelőhely Nagy-Britannia és Írország között. Kompok közlekednek Holyheadből, Holy-szigeten át, Dublinba és Dún Laoghaire-ba.

Kevés természetes tó van, azok is inkább a sziget nyugati felében. Llyn Llywenan a legnagyobb természetes tó a szigeten. Folyókból szintén nincs sok, és ami van azok sem túl nagyok. Két nagy víztározó található Anglesey-n. Az egyik Llyn Cefni középen, amit az Afon Cefni folyó táplál, a másik pedig a Llyn Alaw északon.

Az éghajlat nyirkos, viszont meglehetősen kiegyensúlyozott a Golf-áramlatnak köszönhetően. A termőföldek változó minőségűek, és valószínűleg sokkal termékenyebbek voltak a múltban.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengerparti sziklák
Llanddwyn-sziget, az öreg világítótorony, a háttérben Snowdonia

Geológiai szempontból Anglesey meglehetősen összetett képet mutat, a környékbeli iskolákból is gyakran szerveznek ide tanulmányi kirándulásokat. Az újabb kőzetrétegek nagyon régi prekambriumbeli kőzeten nyugszanak, amelynek négy területen oszlanak el:

  • nyugati régió, Holyhead és Llanfaethlu
  • a sziget belsejében, Aberffraw és Trefdraeth körül
  • keleti régió, Newborough, Caerwen és Pentraeth
  • a parti menti régióban Glyn Garth-nál a Menai-szoros hídja és Beaumaris között

A központi prekambriumi kőzetektől északnyugatra egy gránitöv terül el Llanfaelogtól, közel a partokhoz, Llanerchymedd környékéig. A Holyheadi prekambriumi és a gránit réteg között egy keskeny ordovíciumi földsáv fekszik, amely palából és homokkőből áll.

Ökológia és természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglesey nagy részén megtalálhatóak a marha- és juhtelepek. Ezeken a területeken a természetes növénytakaró és állatvilág szükségszerűen elpusztult. Mindamellett számos wetland található a térségben, amelyek védettek. Az összes itt található tónak nagy jelentősége van a szigeten élő vízi és részben vízi madár életében. A RAF felszállóhely a mezei pacsirták fészkelőhelye. A függőleges sziklafal környékén South Stacknál, Holyhead közelében, nagyon sok alkaféle fészkel, köztük lundák és lummák, továbbá csókák és vándorsólymok. Anglesey-n található a Nagy-Britanniában megmaradt kisszámú európai mókus populációk közül kettő, Pentraeth és Newborough környékén.

1966-ban a sziget teljes partszakaszát Kiemelkedő Természeti Szépségű Területnek nyilvánították, és ezt 1967-ben meg is erősítették. A cél az volt, hogy megóvják a part esztétikus megjelenését, és megakadályozzák a romboló hatású építkezéseket, fejlesztéseket. Ez a minősítés lefedi az egész 201 km-es (125 mérföld) partszakaszt, beleértve Holyhead Mountaint, Mynydd Bodafont és számot más fontos területet, összesen mintegy 221 km².

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos megalitikus emlékmű és menhir tanúsítja, hogy már az őskorban is éltek itt emberek. Plas Newydd egyike a 28 még most is álló cromlechnek.

Anglesey történelme régóta összekapcsolódik a druidákkal. I. sz. 60-ban Gaius Suetonius Paulinus elszántan próbálta megtörni a kelta druidákat, megtámadva a szigetet, leromboltatta az oltárokat és szent helyeket. A Boudica által vezetett felkelés hírére azonban ki kellett vonnia hadseregét, mielőtt megszilárdíthatta volna hatalmát a térségben. A szigetet végül Gnaeus Julius Agricola, Britannia kormányzója, olvasztotta be a Római Birodalomba i. sz. 78-ban. A Holyhead mellett található erődöt a rómaiak emelték, és a városból Llanfairpwllgwyngyll-be vezető út is valószínűleg eredetileg a rómaiak munkája. Brit vaskori és római kori területek feltárása során számos érme és ékszer került elő. Miután az 5. század elején a rómaiak kivonultak a Brit-szigetről, Írországból kalózok telepedtek le Anglesey-ben és a közeli Llŷn-félszigeten. Erre válaszul, Cunedda ap Edern, egy Gododdinból való skót hadúr hadjáratot indított, hogy kiűzze a betolakodókat. A hadjáratot a fia, Einion Yrth ap Cunedda, és unokája, Cadwallon Lawhir ap Einion folytatták, míg 470-ben végül sikerrel jártak. Mivel Anglesey egy sziget, ezért jól védhetőnek bizonyult a századok során. Gwynedd királyság fővárosa Aberffraw lett, egy 853-as dán rajtaütést leszámítva, egészen a 13. századig, amikor az angol flotta fejlesztései miatt a sziget elvesztette korábbi jelentőségét. Az írek után a sziget folyamatos viking, szász és normann támadásoknak volt kitéve, mígnem I. Eduárd angol király végleg meg nem hódította a 13. században.

Kormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglesey térképe 1946-ból

Anglesey (Holy-szigettel együtt) egyike a tizenhárom történelmi walesi megyének. A középkorban, Wales 1283-as meghódítása előtt, Môn többször volt független, gyakran örökölték Gwynedd királyság részeként. Ez legutoljára 1171-ben esett meg Owain Gwynedd halálakor, amikor a szigetet Rhodri ab Owain Gwynedd örökölte, utána pedig Owain Goch-hoz került valamikor 1246 és 1255 között. I. Eduárd hódítását követően 1284-ben megyének nyilvánították. 1974-ben Gwynedd megye egyik körzete volt, majd 1996-ban a helyi kormányzati reform után ismét külön megye lett belőle.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Llangefni piacnapon
Név Lakosság (2001)
Amlwch 3438
Beaumaris 2040
Benllech 3408
Holyhead 13580
Llangefni 4662
Menai Bridge 3850

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holyhead vasútállomása

Anglesey, Holyheadtől Chesterig, az A55-ös autóúttal van összekötve a szárazfölddel. A sziget keleti részéből Bangoron át, a Menai-szoros felett, egészen St. Albansig vezet az A5-ös út. Az A5025 az északi partok mentén, míg az A4080 a dél felől, gyűrű alakban vezet körbe a szigeten.

Hat vasútállomás van a szigeten: Holyhead, Valley, Rhosneigr, Ty Croes, Bodorgan, Llanfairpwll. Az Anglesey repülőtérről naponta két menetrend szerinti járat indul a Cardiffi nemzetközi repülőtérre, ahonnan a világ bármely nagyvárosa elérhető.

A holyheadi kompkikötő meglehetősen forgalmas, évente kétmilliós utasforgalmat bonyolít le.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Isle of Anglesey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.