Mezei pacsirta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mezei pacsirta
Alauda arvensis 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Alauda
Faj: A. arvensis
Tudományos név
Alauda arvensis
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mezei pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei pacsirta témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei pacsirta témájú kategóriát.

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa és Ázsia jelentős részén és Észak-Afrikában költ.

Betelepítették Új-Zéland, Ausztrália, Tasmania, a Kenguru-sziget, a Lord Howe sziget, a Hawaii-szigetek és Kanada területére. Az Egyesült Államokba való meghonosítása nem járt sikerrel. Az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka sokféle rovarokból, rovarlárvákból, gilisztákból áll, fiókáinak főleg hernyókat hord. Szeptember táján csapatokba verődik, és november elején kezd vonulni. A csapatok létszáma 150-200 ezer is lehet, a mezei pacsirtákhoz más énekesmadarak csatlakoznak. A mezei pacsirta 5-6, fogságban 20 évig is elél.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A fészek kialakításában nagy szerepe van a domborzatnak: gödröcskékben, talajrepedésekben, állatnyomokban, trágyadombok mellett építhet fészket, amelyet olykor zivatar utáni elöntés fenyeget. A gödröt kikaparja és szárakkal, fűvel béleli. A első fészekalja 4-5 tojásból, a második 3-4 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A költési idő 12-13 nap, a fiókákat mindkét szülő eteti. Visszatértükkor sohasem a fészek peremére érkeznek, hanem attól kicsit távolabb landolnak, így nem vezetik a fészek nyomára a ragadozókat. A fiókák háromhetes korukra tanulnak meg repülni.

A fészken ülő madár,
a tojásai
és egy fiatal példány.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszeres fészkelő. Dél-Európában telel át, de néha, enyhébb teleken kisebb csoportok itt is maradhatnak. A magyarországi párok számát laza becslések szerint 300 000 és 800 000 közé teszik.[1]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezei pacsirta éneke ihlette Percy Bysshe Shelley Egy mezei pacsirtához (To a Skylark) című költeményét.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (2003. október 24.) „Madarász Suli - Mezei pacsirta”. MME Faliújság (76), Kiadó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.  
  2. Joanna Burger: Madarak: Képes enciklopédia, Ventus Libro Kiadó, (2008) ISBN 978-963-9701-33-5

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]