Magyarországi Jolán aragóniai királyné

Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolánta magyar királyi hercegnő (latinul: Jolans Regina ex Pannonia, spanyolul: Violante de Hungría, katalánul Violant d'Hongria, aragóniai nyelven reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría; Esztergom, 1219 – Huesca, 1251. október 9.) magyar királyi hercegnő, házassága révén Aragónia–Katalónia királynéja és Montpellier úrnője. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles stb. néven ismeretes.”

Élete

Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnő 1219-ben jött világra az esztergomi királyi várban II. András magyar király (1176–1235) és második felesége, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő (1197–1233) egyetlen gyermekeként. Édesanyja francia főnemesi családból származott, ami a keresztes háborúk révén jelentős befolyásra tett szert, elsősorban a Szentföldön. Felmenői ás távoli rokonai közé tartoztak a francia királyokat adó Capetingek. Courtenay Jolán halála után a király újranősült, így Jolánta hercegnőnek összesen hat féltestvére volt. A magyar királyleány neve egyaránt előfordult Jolán és Jolánta formában is: az előbbi magyar eredetű, utóbbi ógörög és jelentése „ibolyavirág”.

Jolán hercegnő a magyar királyi udvarban nevelkedett. Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t. A férjhezmenetelt jelentő jövőjéről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa I. Jakab aragóniai királyt választotta a magyar hercegnő jövendőbelijének, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben. Az aragóniai uralkodó a pápa határozatakor éppen válófélben volt első feleségétől, Eleonóra kasztíliai infánsnőtől. A kasztíliai hercegnő egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, utána kolostorba vonult. A pápa közeli vérrokonság ürügyén felbontotta az első házasságot, az aragóniai király nagyvonalúan kárpótolta volt feleségét. Az aragóniai király és a magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg képviselők útján; a jegyesek egészen az esküvőig nem találkoztak egymással személyesen.

I. Hódító Jakab aragóniai király, a hercegnő férje

Jolánta magyar hercegnő több száz fős kísérettel utazott el az esztergomi udvarból, ahonnét negyvenhat napi járóföldre volt Barcelona, az aragóniai udvar székhelye. Az esküvőt 1235. december 15-én tartották a barcelonai katedrálisban Bertalan pécsi püspök celebrálásában. II. András magyar király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba. Az aragóniai uralkodó nem maradt hűséges feleségéhez, több nemesasszonnyal is viszonyt létesített; ennek ellenére a király és Jolánta hercegnő viszonya a korabeli leírások alapján nem volt boldogtalan. A házasságból összesen tíz gyermek született:

• Jolán (1236–1301), házassága révén Kasztília királynéja
• Konstancia (1239–1269), házassága révén kasztíliai infánsné
• Péter (1240–1280), később Aragónia királya, felesége Hohenstauf Konstancia szicíliai királyi hercegnő
• Jakab (1243–1311), később Mallorca királya, felesége Esclarmonde de Foix
• Ferdinánd (1245–1250), kisgyermekként elhalálozott
• Sancha (1241–1256), apáca
• Izabella (1247–1271), házassága révén Franciaország királynéja
• Mária (1248–1267), apáca
• Sancho (1250–1275), Toledo érseke
• Eleonóra (1251–?), fiatalon elhalálozott.

Jolánta aragóniai királyné hamar megtalálta helyét új otthonában és tökéletesen beilleszkedett. Kíséretébe kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiét is jelentős adományokban részesültek. A magyar királyleány életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.” A királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira. Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Az aragóniai király rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát, olykor még háborús ügyekben is. Egy korabeli feljegyzés szerint a valenciai erőd feladásakor – mikor a királyné egyébként ismét áldott állapotban volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [az aragóniai uralkodóval], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta.” Valencia városa végül 1238. szeptember 28-án került keresztény kézre.

1251 októberének elején Jolánta aragóniai királyné Huesca városában pihent, amikor valószínűleg valamilyen lázas betegséget kapott el. Magához hívatta férjét, és tollba mondta neki végrendeletét: eszerint a Santa Maria de Vallbona kell majd eltemetni, férjének gondoskodnia kell királynéi udvartartásáról és kincseinek elosztásáról. Kérésére férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak. Jolánta magyar királyi hercegnő és aragóniai–kasztíliai királyné 1251. október 9-én hunyt el harmincas éveinek elején. Halála után több napig tartó búcsúceremóniákat tartottak. Végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban helyezték el maradványait; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is. I. Jakab aragóniai király második felesége halála után feleségül vette Teresa Gil de Vidaure nemesasszonyt.

Források és felhasznált irodalom

• Wertner, Mór. Jolán, II. András király ifjabb leánya, A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. Temesvár: Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtó, p. 444–446. o. [1891] 
• Bokor József (szerk.). Jolán, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. június 17. 
• Soltész 2002: Soltész, István.szerk.: Gáspár Zsuzsa: Jolánta – egy sikeres élet, Árpád-házi királylányok Európában – Győztes és bukott csillagok, 1. kiadás, Gabo Kiadó, p. 159–166. o.. ISBN 963-9237-90-6 (2002) 
• Bertényi 2009: Bertényi, Iván.szerk.: Karádi Ilona: Imre és András királysága, Az Árpád-ház királyai – Nemzeti dinasztiánk három évszázada, 1. kiadás, Budapest: Officina Kiadó, p. 136–146. o.. ISBN 978-963-9705-63-0 (2009) 

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarországi Jolán aragóniai királyné témájú médiaállományokat.

• Hóman–Szekfű: Az Árpád-ház családfája
• Gerő Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897. (MEK) – 2010. június 16.
• Árpád-házi Jolánta aragóniai királyné rövid életrajza (angolul) – 2010. június 16.
• A Santa María de Vallbona kolostor (angolul), (spanyolul) – 2010. június 16.
• Huesca kolostora (spanyolul) – 2010. június 16.
• Despeses de vestuari de la reina Violant d'Hongria (spanyolul) – 2010. június 16.
• Germandat dels Cavallers de la Conquesta (spanyolul) – 2010. június 16.
• „Királylányok messzi földről” aragóniai–magyar dinasztikus kapcsolatok 2. rész (HTML). Történelem mindenkinek, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. június 15.)

Előző: Kasztíliai Eleonóra (1202–1244)

Aragónia királynéja 1235–1251

Következő: Teresa Gil de Vidaure