„Jagdpanzer V” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
1 tonnával nehezebb, mint a sima panther, kétlem hogy az 40 km hatótávolság veszteséggel járna+ az angol wikin is 200km-er van. |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
| felfüggesztés = torziós rugó |
| felfüggesztés = torziós rugó |
||
| sebesség = 46 |
| sebesség = 46 |
||
| hatótávolság = |
| hatótávolság = 200 |
||
}} |
}} |
||
A lap 2018. július 20., 01:18-kori változata
Jagdpanther / Jagdpanzer V | |
Jagdpanther tankvadász | |
Fejlesztő ország | nemzetiszocialista Németország |
Gyártási darabszám |
|
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 5 fő |
Hosszúság | 9,9 m |
Szélesség | 3,27 m |
Magasság | 2,72 m |
Tömeg | 46,836 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 80 mm, löveg páncélköpenye 100 mm |
Elsődleges fegyverzet | 8,8 cm-es PaK 43/3 vagy 43/4 L/71 |
Másodlagos fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | Maybach HL230P30 |
Felfüggesztés | torziós rugó |
Sebesség | 46 km/h |
Hatótávolság | 200 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jagdpanther / Jagdpanzer V témájú médiaállományokat. |
A Jagdpanther vagy Jagdpanzer V a Harmadik Birodalom által a második világháború utolsó másfél évében gyártott és használt páncéltörő páncélvadász, amely a Párduc közepes harckocsi alvázára épült. 1944-es hadrendbe állítását követően megfordult a nyugati és a keleti front csatáiban is.
Tervezés és felépítés
A 8,8 cm-es PaK L/71-es ágyú és a Panther alapváz összeépítésével létrehozandó páncélvadász kifejlesztése 1942. október 2-án, a makett 1943 októberére készült el. Hitler a mintapéldányt 1943. december 16-án tekintette meg. A sorozatgyártás 1944 januárjában kezdődött meg. A tető és az oldalpáncélzatot megnagyobbították, ami nagyobb küzdőteret létesített. A 8,8 cm-es Pak 43/3-as ágyút a ferde mellső páncélzatban található bölcsőben rögzítették (a korai gyártmányoknál az ágyút a felépítmény homlokpáncélzatához hegesztették). A később gyártott példányok nyújtott és csavarozással rögzített bölcsővel rendelkeztek. A gyalogság elleni védelemről a felépítményen található Haltverteidigungsgerät (közelbiztosító fegyver), és egy a homlokpáncélzatba helyezett MG 34-es géppuska gondoskodott.
A személyzet 5 főből állt. A vezető a jármű bal első traktusában foglalt helyet, míg a rádiós tőle jobbra helyezkedett el és a géppuska kezelésért is ő felelt. Mögöttük kapott helyett a töltőkezelő valamint az irányzó, leghátul pedig a parancsnok. A vezető periszkópját a páncéltörő löveghez képest balra, a felépítmény elején helyezték el. A korai modellek két kémlelőnyílással voltak ellátva, míg a későbbi változatok már csak eggyel. A többi optikai megfigyelő eszközt a felépítmény tetején helyezték el, ezeket főként a parancsnok és az irányzó használta. A kezelő személyzet számára összesen három búvónyílást alakítottak ki, egyet a felépítmény hátuljára szereltek fel, amit főként a lőszer bemálházására használtak, a másik kettő pedig a páncéltest tetején kapott helyet.
Gyártás
A prototípus tesztelését követően 1943 decemberében jóváhagyták a típus sorozatgyártását. A típus előállítását a MIAG (Muhlenbau-Industrie AG) Braunschweigi üzemében kezdték meg 1944 januárjában, majd később az MNH (Maschinenfabrik Niedersachsischen-Hanover) és a MBA (Maschinenbau und Bahnbedarf) vállalat is bekapcsolódott a munkálatokba. A tervek szerint havi 150 vadászpárducot kellett legyártani, de ezt az előirányzatot a német ipar egyre katasztrofálisabb helyzete miatt már nem sikerült megvalósítani. A termelés üteme 1945 januárjában érte el a maximumot, ekkor 72 Jagdpanthert sikerült legyártani. Összesen 392 db vadászpárduc készült 1944 januárja és 1945 márciusa között.
Fegyverzet
Bár a vadászpárduc páncélvédettség és mobilitás kategóriában is jónak bizonyult, a konstrukció fő erőssége mégis a félelmetes 8,8 cm PaK 43/3 L/71 páncéltörő lövegben rejlett amely képes volt kilőni a II. világháború későbbi szakaszában megjelenő szövetséges nehéz harckocsikat is. Az erős fő fegyverzet jó minőségű Sfl.Z.F.1a (5×8) célzóoptikával párosult, ami 3000 m-es távolságig bizonyult hatékonynak. A löveg és a páncéltest találkozását az úgy nevezett "saukopf" 100 mm-es páncélborítású lövegpajzs védte.
Páncélzat
Mivel a vadászpárduc a Panzer V-ös harckocsi alvázára épült, ezért páncélvédettség szempontjából nagyon hasonló volt a két típus. A felépítményt szemből 80 mm-es míg oldalról 50 mm-es páncéllemezek borították. A lövegtorony elhagyása előnnyel is járt, hiszen a felépítmény előállítása jóval egyszerűbb és olcsóbb megoldás volt, továbbá tágas küzdőteret biztosított a személyzet számára. A páncélvadász lánctalpainak sérülése esetén azonban komoly hátránynak bizonyult, mert védtelenné vált az ellenséges páncélosok oldalazó tüzével szemben.
Mozgékonyság
A 46 tonnás harcjármű lelke egy 12 hengeres Maybach HL 230 P30 benzin motor volt, amely a Jagdpanthert 46 km/h országúti sebességre volt képes felgyorsítani. A maximális üzemanyag kapacitás elérte a 700 litert, ez országúton 160 km megtételéhez volt elegendő, mindezen felül a típushoz két fajta váltót használtak. Kezdetben az AK 7-200-as váltókat alkalmazták majd később áttértek a továbbfejlesztett AK 7-400-as használatára.
Alkalmazás
Harc Normandiáért
A Jagdpanther a II. világháború egyik legjobb önjáró páncéltörő lövege (páncélvadász) volt. Az első gyártmányokat az 559. és a 654. páncéltörő zászlóaljaknál rendszeresítették, de csak a 654. rendelkezett 42 darabbal. Utóbbi alakulat volt az első mely éles harcokban is kipróbálta a típust. 1944 június 6-án a 654. osztály a Maillyle-Camp nevű gyakorlótéren állomásozott, az egység csak ekkor jutott hozzá az új páncélvadászokhoz. Június 18-ig azonban csak két századot sikerült felfegyverezni a típussal, ráadásul az első század kadétjainak még nem volt elegendő tapasztalata, ezért csak a 2. üteg 14 Jagdpantherét tudták bevetni. Az egység 1944 július 30-án Caumont-tól délre belefutott a brit 15. hadosztály állományába tartozó 6. gárda-Harckocsidandár Churchill tankjaiba, amelyek egészen a 309. magaslatig nyomultak előre. Hirtelen két Jagdpanther rajtaütésszerű támadást mért a szövetséges egységre, míg egy harmadik az erdő takarásából fedezte az akciót. Az ütközet 2 percig tartott. Összesen 11 Churchill harckocsi került veszteséglistára, de a németeknek is hátra kellett hagyniuk két súlyosan megrongált páncélost. Bár a Jagdpantherek ezen a frontszakaszon időlegesen képesek voltak feltartóztatni a fölényben lévő szövetségeseket, kis példányszámukból adódóan nem tudták megakadályozni brit, amerikai áttörést.
Az ardenneki offenzíva
A jagdpantherek legnagyobb összevonására az ardenneki offenzíva keretében került sor, ahol összesen 51 ilyen jármű vett részt a harcokban. Azután legalább hét páncéloshadosztály alegységét is felszerelték ilyen páncélvadászokkal. Az offenzív harcászat alapvetően idegen ettől a fegyvernemtől, így bevetésük nem is volt túl sikeres. Ebben az akcióban gyakorlatilag rohamlövegként alkalmazták őket.[1]
Galéria
Jegyzetek
Forrás
- Steve Crawford: Harckocsik a II. világháborúban
Külső hivatkozások
- achtungpanzer.com (angolul)
- panzerkeil.dre.hu
- AFV Database
- Information about the Jagdpanther at Panzerworld
- Panthers survivors—A PDF file presenting the Panther tanks (Panther, Jagdpanther, Bergepanther) still surviving