Leányka

Leányka
fehérborszőlő
Eredet	Erdély, vagy Moldva
Hazai elterjedtsége	Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidék
Általános elterjedtsége	Kelet-Európa és Közép-Európa
Fürt leírása	kicsi, vállas, tömött
Érési időszak	szeptember első fele
Érzékenység	rothadásra érzékeny
Művelésmód	comb, kordon
Borának jellemzői	illatos, testes, lágy
Jelentős borai	Egri leányka, Móri leányka

A Leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.

Leírása

A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.

Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel. Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.

Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.

Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között – az amúgy kielégítően termő fajtát – alacsony termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erős növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott, így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.

Bora gyakran nektár illatú, testes, de kissé lágy. Belőle készült híres borfajták az Egri leányka és a Móri leányka. Az Egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .

A Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidéken elterjedt.

Telepíthető klónja: E. 99 (E = Eger).

Források

• Szőlőfajták
• [6]
• [7]
• [8]
• [9]