Nacume Szószeki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nacume Szószeki
Soseki Natsume 2.jpg
Élete
Születési név 夏目 金之助
Született 1867. február 9.
Edo
Elhunyt 1916. december 9. (49 évesen)
Tokió
Nemzetiség japán
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nacume Szószeki témájú médiaállományokat.
Nacume Szószeki dél-londoni (Clapham) lakása

Nacume Szószeki (japánul: 夏目漱石, Hepburn-átírással: Natsume Sōseki), eredetileg Nacume Kinnoszuke (Edo, 1867. február 9.Tokió, 1916. december 9.), a Meidzsi-korszak legelsőnek tekintett regényírója (Nagai Kafúval együtt), munkásságának köszönhető a modern realista regény meggyökerezése Japánban. Legismertebb regénye a Kokoro és a Macska vagyok. Angol irodalommal is foglalkozott, ezenkívül haikukat, kínai verseket és tündérmeséket is írt. 1984 és 2004 között az ő portréja díszítette az 1000 jenes bankjegyeket.

Szószeki 1888-ban iratkozott be a tokiói Császári Egyetem előkészítő tanfolyamára, majd 1890-től angol nyelvet és irodalmat hallgatott. Egyetemi évei alatt jól megtanult angolul, alaposan megismerte az angol – és általában a nyugati – irodalmat. A tokiói egyetemen töltött évei jelentősen befolyásolták írói fejlődését. Itt ismerkedett meg Maszaoka Sikivel (1867–1902), a fiatal írókat maga köré tömörítő tehetséges, új utakat kereső költővel.

1893-ban kapta meg tanári oklevelét, nem sokkal később Kumamotóba került gimnáziumi tanárnak. 1900-ban londoni tanulmányútra ment: két és fél évet töltött ott, ám nem tudta megszokni a nyugati életformát, nagyon zárkózottan élt. Igyekezett minél több anyagot gyűjteni Az irodalomról c. művéhez. Londonban töltött éveiről levelekben számolt be. 1903-ban tért haza, a tokiói egyetemen az angol irodalom tanárának nevezték ki. 1904-ben kezdődött írói pályafutása, ekkor kezdte sorozatosan megjelentetni a Londoni beszámolókat. 1907-ben abbahagyta a tanítást, hogy kizárólag az írásra koncentrálhasson. 1916-ban bekövetkezett korai haláláig megfeszített ütemben dolgozott: regényeket, számos elbeszélést és kritikai cikket írt. Népszerűsége oly nagy volt a japán olvasók körében, hogy a tizenegy évet, amelyben alkotott, „Nacume-éveknek” nevezték.

A legismertebb japán írók sorába a Vagahai va neko de aru (Macska vagyok, 1905) és a Boccsan (A Kölyök, 1906) című szatirikus regényeivel emelkedett – mindkettő kora szűk látókörű nyárspolgárait és értelmiségi szélhámosait gúnyolja. Harmadik regénye, a Kuszamakura („Fűpárna”, 1906) lírai alkotás, egy festőnek egy távoli faluban tett látogatásáról szól.

1907 után született művei komor hangvételűek: fő témájuk az ember küzdelme az egyedüllét ellen. Hősei művelt középosztálybeli férfiak, akik elárulnak egy hozzájuk közel álló személyt, vagy őket árulják el, és bűntudatuk vagy kiábrándultságuk elszigeteli őket embertársaiktól. A Kódzsin („Az utazó”, 1912-13) című regényében a főhős csaknem beleőrül a magányba, a Kokoro („Szív”, 1914) főszereplője pedig öngyilkos lesz. A Meian („Félhomály”, befejezetlen) és a Mon (A kapu) című utolsó regényeiben a japán értelmiség problémáival foglalkozott. A kapu egy trilógia önmagában is megálló kötete, érett mesterségbeli tudásról tanúskodik, és bepillantást enged a század eleji Japán mindennapi életébe. A regény központi alakja hiába próbál eljutni egy zen kolostor kapujához, hogy a vallásban találjon enyhülést; kudarcélménye a frusztráció, elszigeteltség és kétségbeesés riasztó jelképe. Utolsó regénye, a Micsikusza („Út menti fű”, 1915) önéletrajzi jellegű.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Macska vagyok (1905) (Európa, 1988)
  • A Kölyök (1906) (Balassi Kiadó, 2003, ISBN 963-506-531-0)
  • A kapu (1908) (Európa, 1962)

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1984 óta működik a Soseki Museum Londonban.
  • A 2006-ig érvényes régi 1000 jenes bankjegyet Nacume Szószeki portréja díszítette.

Külső hivatkozások, források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nacume Szószeki témájú médiaállományokat.