Kúkai
| Kúkai | |
 | |
| Született |
佐伯眞魚 774[1][2][3] Tado district |
| Elhunyt |
835. április 22. (60-61 évesen) Kója-hegy |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | japán |
| Szülei | Tamayorigozen Saeki no Tagimi |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | Okunoin (Nyūjō) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kúkai témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kúkai (空海; Hepburn: Kūkai) (774–835), posztumusz címén Kóbó daisi (弘法大師, Kōbō daishi) kora Heian-kori (794–1185) japán szerzetes, a buddhista singon szekta alapítója volt. A kínai fővárosban, Csanganban tanulván, 819-ben elkezdte kiépíteni a Kója-hegyi ezoterikus buddhista központot. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket („a japán kultúra atyja”), de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt (az ő műve a Tenrei bansó meigi, a legrégibb fennmaradt japán szótár). Legfontosabb írásai a Szokusin dzsóbucu gi (’Hogyan tehetünk szert megvilágosodásra földi életünkben’) és a tízkötetes Dzsúdzsúsinron (’A lélek fejlődésének tíz fokozatáról’).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
