Kúkai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kúkai
Kukai2.jpg
Született
空海
774[1]
Zentsūji
Elhunyt
835 (61 évesen)[1]
Kója-hegy
Állampolgársága japán
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kúkai témájú médiaállományokat.

Kúkai (空海Hepburn-átírássalKūkai?) (774835), posztumusz címén Kóbó daisi (弘法大師, Kōbō daishi) kora Heian-kori (794–1185) japán szerzetes, a buddhista singon szekta alapítója volt. A kínai fővárosban, Csanganban tanulván, 819-ben elkezdte kiépíteni a Kója-hegyi ezoterikus buddhista központot. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket („a japán kultúra atyja”), de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt (az ő műve a Tenrei bansó meigi, a legrégibb fennmaradt japán szótár). Legfontosabb írásai a Szokusin dzsóbucu gi (’Hogyan tehetünk szert megvilágosodásra földi életünkben’) és a tízkötetes Dzsúdzsúsinron (’A lélek fejlődésének tíz fokozatáról’).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 11890471X, 2015. október 16.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]